Főoldal / Szalézi világ / A „Poznańi Boldog Ötök”
A „Poznańi Boldog Ötök”
2020-06-12 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség • fiatalok •
Június 12-én emlékezünk meg arról az öt fiatalról, akiket Lengyelországban „Poznańska Piątka” (Poznani Ötök) néven ismernek. 1940 szeptemberében tartóztatták le őket illegális szervezkedés vádjával, és miután több börtönt is megjártak, végül hazaárulásért halálra ítélték és 1942. augusztus 24-én Drezdában kivégezték őket.
A fiúk a poznani szalézi oratóriumban találkoztak és kötöttek barátságot a második világháború előtti években. A háború idején a szalézi rendházat bezárták és katonai raktárrá alakították, a fiatalok azonban továbbra is találkoztak, sokan bekapcsolódtak a földalatti ellenállási mozgalom tevékenységébe, ezért letartóztatták és kivégezték őket.
1942. augusztus 24-én este, a drezdai börtön sötét hátsó udvarán a giljotin megszakítás nélkül dolgozott. A nácizmus Isten elleni diadalának ideje volt ez, ami tízmillió ember ellen elkövetett félelmetes bűncselekményekhez vezetett.
A levágott fejek egymás után hulltak a vödörbe. Ennek a sokkoló eseménynek Franz Bänsch atya volt a tanúja; oldalt állt, és magasra tartotta a kezében a keresztjét, amelyet a kolostorban az övén viselt. Ez volt az öt lengyel fiatal utolsó kérése - földi életük utolsó pillanatában fel akartak tekinteni a keresztre. Bänsch atya mindent megtett, hogy olyan magasra emelje a feszületet, hogy megfeleljen ennek a rendkívüli kérésnek. Korábban mind meggyóntak és feoldozta őket. A börtön papjaként jelen volt az összes ott végrehajtott kivégzésen, de először hallott ilyen csodálatos kérést. Haláluk előtt a fiatal lengyelek a keresztre feszített Jézust néznék, szenvedésüket és halálukat egyesítették szenvedésével és halálával.
Franz atya sok halálra ítéltet gyóntatott röviddel a büntetés végrehajtása előtt, ám ilyen vággyal és nyugalommal, ilyen belenyugvással Isten akaratába soha nem találkozott. Ez megrázta. Annál is inkább, mert ez az öt elítélt nagyon fiatal volt. A legfiatalabb csak 19 éves... Bänsch atya számára világossá vált, hogy nem feljtheti el azoknak a rendkívüli fiataloknak az emlékét, akikkel ilyen tragikus körülmények között találkozott, akiket legutóbb gyóntatott, és akikkel együtt töltötte életük utolsó pillanatait. Jól tudta azonban, hogy köti a titoktartás, ami nem engedi, hogy bármit is elmondjon, amit a börtön falain belül látott, nem is beszélve róla, hogy feljegyzéseket készítsen róla. Fennállt annak a veszélye, hogy ő is meghal. Könnyen oszthatta volna azok sorsát, akiket éppen elkísért, amikor áttértek az életből az örökkévalóságba.
A lelkiismerete azonban azt súgta neki, hogy vannak néha olyan dolgok, amelyek fontosabbak, mint a saját életünk megóvása. Ezért amikor visszatért a plébániára, a következő szavakkal jegyezte fel, mi történt a börtönben: "Ma szent emberek tértek át az örökkévalóságba." A plébánia anyakönyvébe pedig följegyezte az öt fiatal nevét (ugyanakkor meghatározta annak a közös sírnak a számát is, amelybe eltemették őket): Czesław Jóźwiak, Edward Kaźmierski, Franciszek Kęsy, Edward Klinik és Jarogniew Wojciechowski. Végül az 1960-as években a drezdai Szent Pál-templomban, ahol szolgált, egy emlékművet állított nekik. Meg volt győződve róla, hogy szentek voltak. Az Egyház 1999. június 13-án hivatalosan megerősítette szentségüket, amikor II. János Pál pápa a varsói Vár téren a második világháború 108 lengyel mártírjával együtt őket is boldognak nyilvánította .
Manapság a drezdai börtön helyén egy egyetem zajos élete folyik, sok fiatal, nevető emberrel. Sok minden megváltozott, csak a földszinten maradtak meg a cellák, amelyekben az elítéltek írták utolsó leveleiket. A giljotin helyett egy emlékmű áll az itt meggyilkolt áldozatok tiszteletére. Nem sok. A sötét udvar, ahová a nap soha nem süt be, nem változott. Mintha félne a fénytől, mintha a gonoszt, aki itt évekig uralkodott, még mindig el kellene rejtenie a sötétben.
Azok, akik ismerték a poznańi fiúkat, úgy emlékeztek rájuk, mint "rendes, normális" és ugyanakkor rendkívüli fiatalokra, mert ez a szentség. Az emberek azért jöttek hozzájuk, mert úgy érezték, hogy szeretik és elfogadják őket. Az volt az ajándékuk, hogy megnyerték az embereket, felszínre hozva a legjobb tulajdonságaikat. Egyik társuk megemlítette, hogy miután találkoztak velük, örömöt és békét éreztek és jobbá váltak.
Lehetséges, hogy ezek a fiúk hatással voltak mindenkire, aki körülöttük volt, még az életveszély helyzetében is, amikor a halálos ítéletre vártak? Honnan jött az a hősies hozzáállás, ami arra késztette őket, hogy az utolsó darab kenyerüket is odaadják egy éhező fogvatartottnak? Hihetetlennek tűnik, az emberi lehetőségeken túl! De ilyenek voltak. És egészen a sírig. Mi a szentségük titka? " A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" - fogalmaz Szent Pál a galatákhoz írt levelében (Gal 5,22-23). Isten mindezt megadja azoknak, akik a szeretet iskolájában szeretnének tanulni, akik életüket és akaratukat átadják Neki. Mert csak Ő a szeretet és csak ő tud erre megtanítani. Az öt poznańi fiú lehetővé tette Jézusnak, hogy megtanítsa őket szeretni.
A fiúk meghaltak, de Krisztussal haltak meg. Halálukban a szeretet erősebb volt, mint a halál, amely még mindig megtermi gyümölcsét. Nem csak azoknak a szívében, akik közvetlenül ismerték őket, hanem azon emberek szívében is, akik közel álltak hozzájuk, miután elolvasták a börtönből, a bitófa árnyékából írt leveleiket. Akik nekik köszönhetően megértették, hogy mindannyiunknak esélye van rá és kötelessége szentnek lenni, ha megnyitjuk a lelkünket a Szentlélek előtt és együttműködünk az Ő kegyelmével. Boldog Czesław, Edward, Jarogniew, Franciszek, Edward, imádkozzatok értünk! Kérjétek nekünk a Krisztusnak szentelt, tiszta szív ajándékát.
milujciesie.pl/Szaléziak.HU
