Főoldal / Szalézi világ / A remény cunamija - a rendfőnök július-augusztusi üzenete
A remény cunamija - a rendfőnök július-augusztusi üzenete
2022-07-29 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
A fájdalom és a halál földje Don Bosco fiainak köszönhetően otthont ad az újjászületés és remény házának.
Kedves Don Bosco barátai! Ahogyan bizonyára tapasztaltátok már, a barátság egyik legszebb összetevője, hogy meg lehet osztani egymással az érzelmeket, örömöt és bánatot. Ezért szeretném megosztani veletek, hogy mit éltem át nem régiben Thaiföldön, szalézi rendtársaim és a szalézi nővérek között.
Azért mentem erre az elbűvölő szegletére a világnak, hogy lelkesítsem és bátorítsam az ott lévő szalézi közösségeket, amelyek már jó ideje ott vannak. De utazásomnak volt egy különleges célja is, mégpedig, hogy megismerjek egy kicsiny, de csodálatos szalézi házat egy olyan helyen, amit mélységes fájdalom járt át, (de ma már élet is.) Ez az a hely, ahol az egyik legszomorúbb lapja íródott a történelemnek. A világnak az a sarka, amely elszenvedte korunk legsúlyosabb természeti katasztrófáját, a cunamit, 2004. december 26-án.
Kétszázharmincezer áldozat, több ezer eltűnt, strandok, ültetvények, egész falvak tűntek el a föld színéről. Előtte soha nem látott magasságú, akár a 14 métert is elérő hullámok. Teljes szállodakomplexumokat pusztított el az ár, az ezernyi, a világ minden részéről érkezett turistával együtt, akik a karácsonyi ünnepeket töltötték ott.
Pontosan itt, a Khao Lak térségben, a leginkább katasztrófa sújtotta vidéken, egy kis halászfaluban, de ami egyben turistaparadicsom is, a halottak és az eltűntek száma elérte a 8000-et. Hatalmas tragédia.
Az elődöm, don Chavez, kérte az érintett szalézi tartomány Provinciálisát, hogy azonnal tegyen lépéseket annak érdekében, hogy egy új szalézi házban be tudják fogadni az árván maradt gyermekeket.
Addig nem volt szalézi jelenlét Thaiföldnek azon a vidékén. De azzal a lelkülettel és dinamizmussal, amit Don Bosco hagyott ránk örökül, minden megvalósult nagyon rövid idő alatt. 117 fiú és lány talált otthonra és a házban egy nagy családra, amely befogadta őket, biztonságot adott nekik, és lehetőséget, hogy a fájdalmuk ellenére reménnyel tudjanak a jövőbe tekinteni.
Az évek múltával azok a fiúk és lányok felnőttek, tanultak, és ma már nők és férfiak, akiknek családja van és boldog életük. Egy áldás a tragédia közepette.
Egy új élet csodája
Ma, 18 évvel később, Khao Lakban már nincsenek cunami-árvák. De felmerül a kérdés: mi lett azzal a szalézi jelenléttel?
Íme, amit a saját szememmel láttam. Amikor megérkeztünk 42 gyermek és tinédzser várt, 6 és 15 év közöttiek, akik megtapasztalják a barátság és a családiasság légkörét ott. 5 csodálatosan szép hatszögletes faházban élnek, amelyben van konyha, mosókonyha, mellékhelység, zuhanyzó, tanulószoba, étkező és egy kis hálóhelység. „Paradicsomi” hely, mint ahogy az egész régió az. A növényzet buja és élettel teli. Bár azt is be kell vallanom, hogy nagy a hőség és picikét fülledt a levegő. Egy zöld domb őrzi a települést a magasból. Kicsit távolabb, erdős dombok által határolt hosszú homokos szakaszok vannak, miközben az Indiai-óceán mossa a partot, amelynek vize rendkívül tiszta és meleg. A szalézi ház mellett van az állami iskola, ahova a mi fiataljaink is járnak.
De kik is ők? Nincs már közük a cunamihoz, annál inkább az élet cunamijához, a szegénységhez, a családok széthullásához. Általában nincsenek szüleik, van akinek van legalább egy nagybácsija, van akinek vannak távoli rokonai, de mintha nem is lennének. A szalézi ház jelenti számukra azt a lehetőséget, amely átalakítja az életüket, ahol valódi csodák történnek. Igen, megismétlem, valódi csodák. Ne ijedjetek meg ettől. Biztosíthatlak benneteket, hogy nagyon megérintett, hogy azoknak a lányoknak, akik ott élnek ebben a házban, amely most az otthonuk, van lehetősége könnyedén felkészülni az életre, védelmet kapnak és tanulhatnak, akár a legmagasabb szinten is. És tudjátok, miért mondom, hogy csoda? Mert enélkül a lehetőség nélkül ezek a 13 éves lányok könnyen a prostitúció hálójába kényszerültek volna vagy kénytelenek lettek volna megházasodni egy náluk jóval idősebb férfival 14 évesen.
Arra gondoltam: „Ez elég lenne ahhoz, hogy megmutassa Don Bosco karizmájának csodálatos értékét, amely ma is, 165 év távlatában is él és működik.”
Hozzátennék még valamit, amit csodálatosnak vélek. Azt gondolhatnánk, hogy bizonyára van ott egy szalézi közösség, de nem így van. Thaiföld olyan nagy és olyan sokrétű és különböző a feladat, hogy nincs arra lehetőség, hogy mindenhol szalézi közösség működjön. Ugyanakkor van szalézi jelenlét a szalézi nevelők által. Például a „Don Bosco Remény Háza” esetében, ahol két felszentelt világi nő a felelős, ők ott az „anyukák” a nap 24 órájában. Van egy szalézi munkatárs házaspár, ők foglalkoznak az adminisztrációval és a bevásárlással, illetve van egy hölgy, egy igazi Margit mama, aki fantasztikusakat főz. A szalézi tartomány pedig szeretettel gondoskodik arról, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt.
Még két dolog: a szalézi kreativitás úgy működik itt, hogy támogatja ezeket a fiatalokat abban, hogy olyan kiváló minőségű kézműves termékeket készítsenek, amelyeket aztán el tudnak adni. A a bevételt félreteszik, így lesz egy kis tőkéjük, amikor elhagyják majd a szalézi házat. A szalézi tartomány azon van, hogy hamarosan nyissanak egy „turistacsalogató” áruházat is, ahol eladhatják mindazt, amit készítettek.
Szívem megtelt örömmel, amikor megtudtam, hogy ezeknek a fiataloknak a 12 %-a egyetemen folytatta tanulmányait. 15 %-a a mi szakiskoláinkban tanult tovább és több mint 50 %-uk miután befejezte az állami iskolát, talált munkát és el tudta kezdeni az önálló életét.
Nemcsak egy csodálatos álmot láttam, hanem a valóságot, amely nagyon megérintette a szívemet. Íme ismét egy hír, ami nem hangos, de szebbé teszi a világot.
Ezért van az, hogy a cunami fájdalma ma átadja a helyét a remény szépségének.
Don Ángel Fernández Artime rendfőnök
Szaléziak.HU
