Főoldal / Szalézi világ / A remény jelei egy széttöredezett világban: A 29. Egyetemes Káptalan záró üzenete
A remény jelei egy széttöredezett világban: A 29. Egyetemes Káptalan záró üzenete
2025-04-15 Kedd | #Szalézi világ
29.EK •
A Szalézi Kongregáció 29. Egyetemes Káptalanja 2025. április 12-én zárult a római Szent Szív-bazilikában az eucharisztikus ünneplést követően. Ez a pillanat jelentette az 55 napig tartó megkülönböztetés, elmélkedés és ima utazásának csúcspontját, melynek központi témája „Szenvedély Jézus Krisztus iránt, elkötelezettség a fiatalok mellett” volt.
A dél körül tartott záró ceremónia a mély hála, közösség és a szalézi misszió jövője iránti megújult elkötelezettség pillanata volt. Giuseppe Versaldi bíboros őeminenciája, a Szent Szív-bazilika címzetes bíborosa a lelki támogatás további jelét adta a rendnek.
A rendfőnök, P. Fabio Attard elmondta záróbeszédét, amelyben megosztotta a káptalan gyümölcseit, és felvázolta a Kongregáció jövőjének irányvonalait.
Beszédében P. Fabio mélységes háláját fejezte ki a káptalan alatt átélt élményért, „a szalézi pünkösd pillanatának” nevezve azt. Kiemelte, hogy a Szentlélek vezérelte a káptalan minden szakaszát a „Lélekben való beszélgetés” módszerén keresztül, és arra hívta az egész rendet, hogy folytassák a meghallgatás és a megkülönböztetés ezen útján.
Fabio atya beszédének főbb pontjai
A Szentlélek jelenléte: A káptalan a pünkösd pillanataként élte meg, amelyben a Szentlélek folyamatosan megidéződött és érzékelhető volt, és vezette a szaléziakat a megkülönböztetésben.
A káptalan, mint mérföldkő: Fr. Fabio úgy jellemezte a fejezetet, mint egy mérföldkövet, amely biztosítja a Valdoccóban megkezdett utazás folytonosságát, és most ugyanazzal az elkötelezettséggel és odaadással megújult.
A záródokumentum: A káptalan a záródokumentum jóváhagyásával zárult, amely 2025-től 2031-ig vezeti majd a Kongregációt. Fabio atya azonban hangsúlyozta, hogy ennek a dokumentumnak az értéke attól függ, hogy a szaléziak képesek-e fenntartani a meghallgatás, a nyitottság és a Szentlélek kíséretének szellemét.
Személyes megtérés: P. Fabio hangsúlyozta a személyes megtérés fontosságát, hangsúlyozva, hogy minden lelkipásztori megújulásnak mélyreható és hiteles változással kell kezdődnie minden szalézi szerzetes szívében. A személyes megtérés szerinte nem bensőséges élmény, hanem a megújuló lelkigondozás alapja.
Don Boscót ismerni: Nem elég szeretni Don Boscót; szükséges mélyen megismerni őt. P. Fabio óva intett a szalézi karizma felületes ismeretétől, ami azt a kockázatot rejti, hogy a küldetés puszta felületes tevékenységekre süllyed. Arra buzdította a szaléziakat, hogy komolyan tanulmányozzák Don Boscót, hogy megtestesítsék szellemét a mai kontextusban.
A remény jele egy széttöredezett világban: Egy olyan világban, amelyet konfliktusok, háborúk és ideológiák jellemeznek, amelyek megfosztják a fiatalokat méltóságuktól, P. Fabio emlékeztette a szaléziakat, hogy a remény szentségének kell lenniük, teret kínálva a fiataloknak a növekedéshez, a befogadáshoz és a jövőhöz.
Bátorság és hitelesség: Arra szólította fel a szaléziakat, hogy növekedjenek a hűségben és a próféciában, hangsúlyozva, hogy ezek az erények képezik a szalézi küldetés alapját. A káptalan során tanúsított bátorságnak kell alapul szolgálnia ahhoz, hogy félelem nélkül megbirkózzunk a jövő kihívásaival.
Új kihívások: A jövő két fókuszpontját jelölte meg: 1. A mesterséges intelligencia (AI) a szalézi küldetés új határa. P. Fabio emlékeztetett arra, hogy bár a mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet, de soha nem helyettesítheti a szalézi karizmát meghatározó emberi és lelkipásztori érintést. 2. Az integrált ökológiával való törődés, amely gondolkodásmódváltást és oktatási elkötelezettséget igényel a teremtéssel való egészséges kapcsolat előmozdítása érdekében.
A Valdocco Oratórium víziója: Fabio atya megismételte, hogy a Valdocco Oratórium modelljének – otthon, plébánia, iskola és játszótér – kell maradnia minden szalézi tevékenység megkülönböztetésének és megújításának állandó kritériumaként.
A hála szavai
Beszéde végén P. Fabio szívből jövő háláját fejezte ki P. Stefano Martogliónak, a rendfőnöki vikáriusnak a káptalan előkészítése során a Kongregáció vezetésében nyújtott közreműködéséért. Egyúttal elismerését fejezte ki P. Alphonse Owoudounak, a káptalan moderátorának a munka koordinálásában tanúsított elkötelezettségéért. Megköszönte P. Pascual Cháveznak a káptalan alatt nyújtott értékes közreműködéséért, valamint hogy beleegyezett abba, hogy a káptalan irányelveinek végrehajtásához hasznos gondolatokat készítsen. Üdvözölte és megköszönte Őeminenciája Giuseppe Versaldi bíboros jelenlétét és lelki bátorítását.
Ezen köszönetnyilvánítások után a moderátor, P. Alphonse Owoudou hivatalosan lezártnak nyilvánította a 29. Egyetemes Káptalant.
A szertartás azzal zárult, hogy a káptalan valamennyi résztvevője a híres Segítő Szűz Mária festményhez fordult, a káptalan gyümölcseit a Boldogságos Anya kezébe bízta, és megújította elkötelezettségét Don Bosco karizmájának hiteles megélése mellett, elénekelve és elimádkozva a Mária himnuszt.
A Jövőbe tekintve
A 29. Egyetemes Káptalan erős lelki és lelkipásztori örökséget hagyott maga után, világos jövőképet kínálva a következő hat évre. Ahogy Fabio atya hangsúlyozta: "Amikor igazán szenvedélyesen szeretjük Krisztust, és elkötelezettek vagyunk a fiatalok iránt, felfedezzük, hogy együtt járni gyönyörű, még ha kihívást is jelent.” Ezzel a perspektívával a Szalézi Család készen áll arra, hogy folytassa útját, reményt, fényt és szeretetet hozva a fiataloknak szerte a világon.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
