Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök júniusi üzenete - A nevelés arany szíve
A rendfőnök júniusi üzenete - A nevelés arany szíve
2023-06-12 Hétfő | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Miért része a Szalézi Kongregáció DNS-ének Jézus Szent Szívének tisztelete?
A Szalézi Értesítő ehavi számának címlapján az a Jézus szobor van, amely a római Szent Szív Bazilika harangtornyán található. Ez egy szép, nagy templom, amelyért nem kevés „vérrel és könnyel” fizetett Don Bosco, aki utolsó éveit és energiáit - a Pápa kérésére - ennek a templomnak a megépítésére szentelte.
Nagyon kedves hely ez minden szalézi számára, számos más okból kifolyólag is.
A harangtorony aranyozott szobra például egy hála ajándék: az argentin voltnövendékek adománya köszönetképpen, hogy a szaléziak elmentek az ő földjükre is.
De azért is kedves, mert Don Bosco 1883-ban, egyik levelében a következő emlékezetes mondatot írta: „Ne feledjétek, a nevelés a szív dolga, aminek egyedül Isten a Gazdája, és mi semmit sem tehetünk, hacsak Isten nem tanít meg minket ennek művészetére, és nem adja kezünkbe a szívek kulcsát.” A levél így végződött: „Imádkozzatok értem, és higgyetek mindig Jézus Szentséges Szívében.”
Mert a Jézus Szentséges Szíve iránti tisztelet a szalézi DNS része.
Jézus Szent Szívének ünnepe arra akar bátorítani minket, hogy legyen sebezhető a szívünk. Csak az a szív képes szeretni, amely sebezhető. Ezért, ezen az ünnepen, Jézus nyitott szívén elmélkedünk, hogy mi magunk is kinyissuk szívünket a szeretetre. A szív a szeretetet ősi szimbóluma, és a művészek előszeretettel festik be arannyal Jézus szívében a sebet. A nyitott szívből sugárzik ránk a szeretet arany ragyogása, és az aranyozás azt is megmutatja, hogy erőfeszítéseink és sebeink átalakulhatnak valami értékessé.
Minden templom és minden ájtatosság Jézus Szent Szívéhez az isteni szív Szeretetéről beszél, ez Isten Fiának a szíve, amely az emberiség minden egyes fiához és lányához szól. Valamint beszél a fájdalomról, és Isten szeretetéről, amely nincs mindig viszonozva. Én hozzátennék még egy dolgot. Szerintem ez az Úr Jézus fájdalmáról is szól, amikor látja az emberek szenvedését, kirekesztettségét, a migrációra késztető okokat, a magányt, az erőszakot, amit oly sokan elszenvednek.
Azt hiszem, mondhatjuk, hogy minderről szól, ugyanakkor megáldja kétségkívül mindazt, amit a legszegényebbekért teszünk, pont mint, amit Jézus tett, amikor Júdea és Galilea útjait járta.
Ezért jó jel, hogy a Szent Szív Ház Rómában most már a Kongregáció központja.
Sok ezüst szív
Az egyik ilyen örömteli valóság, amely kétségtelenül megörvendeztette „Isten Szívét", az volt, amelyet személyesen láthattam legutóbbi látogatásom során a Kanári szigeteken. Pár hete jártam ott és többek között láttam 140 nevelőt, akik a Szalézi Kongregáció különböző projektjeiben dolgoznak (vendégfogadás, szakmát adó képzések, munkahelyi beilleszkedés támogatása stb.). Aztán találkoztam még több fiatallal, akik élvezik ennek a munkának a gyümölcsét. Találkozásunk végén, ajándékot kaptam tőlük.
Nagyon meghatódtam, mert annakidején 1849-ben két fiúcskának, Carlo Gastininek és Felice Revigliónak, hasonló ötlete támadt: nagy titokban sikerült ajándékot vásárolniuk Don Boscoónak a névnapjára, szorgalmasan, apránként összegyűjtögetve a borravalójukat. Szent János éjszakáján bekopogtak Don Bosco szobájának ajtaján. Képzeljétek csak el, mennyire csodálkozott és meghatódott, amikor meglátta a két kis ezüstszívet, amelyet pár esetlen szó kíséretében adtak át neki.
A fiatalok szíve nem változik, ma is ugyanolyan, a Kanári szigeteken is: egy kis, szív alakú dobozba több mint száz szívecskét tettek rajta a neveikkel és pár kedves szóval: Nain, Rocio, Armiche, Mustapha, Xousef, Ainoha, Desiree, Abdjalil, Beatrice e Ibrahim, Yone e Mohamed és még száz másik, egyszerűen és őszintén leírták, ami a szívükből jött, úgy mint:
- Köszönöm a második esélyt, amit adtál nekem.
- Folytatom a harcot. Veled könnyebb.
- Köszönöm, hogy visszaadtad az örömet az életembe.
- Köszönöm, hogy segítettél elhinni, hogy bármilyen célt elérhetek, amit kitűzök magam elé.
- Köszönöm az ételt és az otthont.
- Köszönök mindent a szívem legmélyéből.
- Köszönöm, hogy segítettél.
- Köszönöm ezt a fejlődési lehetőséget.
- Köszönöm, hogy hittél bennünk fiatalokban, minden körülmény ellenére...
És még több száz hasonló üzenet, Don Boscóhoz címezve és azokhoz az nevelőkhöz, akik Don Bosco nevében nap mint nap velük vannak.
Meghallgattam a történeteiket, amiket megosztottak velem, némelyik nagyon fájdalmas volt. Láttam a tekintetüket, a mosolyukat, és nagyon büszke voltam arra, hogy szalézi vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű rendtársakból, nevelőkből és fiatalokból álló családhoz tartozom.
Ismét arra gondoltam, hogy Don Bosco időszerűbb és szükségesebb, mint valaha; és arra a kifinomult nevelési éleslátásra gondoltam, amellyel oly sok fiatalt kísérünk el - maximális tisztelettel és érzékenységgel - álmaik megvalósítása felé.
Végül együtt imádkoztunk a mindannyiunkat szerető Istenhez. Istenhez, aki megáldja gyermekeit. Egy ima, amelyben kényelmesen érezte magát keresztény, muzulmán és hindu. Abban a pillanatban Isten Lelke kétségtelenül átölelt mindannyiunkat.
Boldog voltam, mert miként Don Bosco Valdoccóban befogadta az első fiúkat, ma a világ számos „Valdoccójában” történik ugyanez.
Amikor Isten szeretetéről beszélünk, sokak számára talán túl elvontnak tűnik. Jézus Szent Szívében azonban Isten szeretete számunkra konkrét, látható és észlelhető valósággá lett. Számunkra Isten emberi szívet öltött, Jézus szívében kitárta felénk a saját szívét. Így, Jézuson keresztül, eljuttathatjuk fiataljainkat is Isten szívéhez.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
