Főoldal / Szalézi világ / A szabó, aki egy pápa mentora volt
2005. április 2-án, 85 évesen, több mint 26 évnyi pápaság után meghalt II. János Pál. A fiatalok, akiket mindig Krisztus követésére kért és hívott, együtt voltak vele földi életének utolsó pillanataiban a Szent Péter téren, és már a temetés napján feliratokon hirdették: "Santo Subito" (azonnal szent). A lengyel pápa és a fiatalok közötti nagyszerű kapcsolat kialakulásához hozzájárult a szalézi környezet is, ahol hivatását érlelte, különösen egy elkötelezett világi, Jan Tyranowski karizmájának köszönhetően.
"Szentnek lenni nem nehéz." Ez a mondat az, amely megihlette Jan Tyranowskit, és ezt ismételte Karol Wojtyłának, miközben a jövendőbeli pápa Krakkó-Debnikiben, a Kostka Szent Szaniszló szalézi plébánián felismerte papi hivatását. Olyan mondat ez, amelynek hatása tagadhatatlan, hiszen II. János Pál 2014-ben, rekordidő alatt lett szent, Tyranowski pedig tavaly lett Tiszteletreméltó.
Jan Tyranowski 1901. február 9-én született Lengyelországban, szeretett kirándulni a hegyekben, és sok dolog érdekelte, a tudománytól az idegen nyelvekig, a kertészkedéstől a pszichológiáig. Először könyvelő volt, majd átvette az apja üzletét, és szabóként kezdett dolgozni. Akkoriban csatlakozott a Katolikus Akció mozgalomhoz.
Egyre aktívabban vett részt a plébánia életében, és 1935-ben, egy szalézi pap homíliája alatt erős hívást érzett, ami arra késztette, hogy mély lelkiséggel áthatott életet éljen. A pap egyszerűen azt mondta: " Szentnek lenni nem nehéz." Jan számára ez példátlan kijelentés volt. Úgy gondolta, hogy a szentség csak papok és szerzetesek számára van fenntartva. A szentek világában nem volt hely a világiak számára... Vagy mégis? A pap azt mondta, hogy a világiak is élhetnek szent életet, ha gyakran járnak szentmisére, rendszeresen imádkoznak és jócselkedeteket visznek végbe. Jan Tyranowski hallgatta, és felismerte a lelkiséget, amiről azt hitte, hogy nem engedheti meg magának. Mindössze annyit kell tennie, hogy belefekteti a szükséges munkát. Amikor vasárnap elhagyta a templomot, egy másik ember volt. Növekedni kezdett lelkiekben, minden reggel imádkozott és elmélkedett, akár négy órán keresztül, és lelki olvasmányokat olvasott.
A náci invázió megváltoztatta az életét. A plébániáról kilenc szalézit deportáltak, akik meghaltak a koncentrációs táborokban. 1940-ben Tyranowskit felkérték, hogy vegye át a fiatal férfiak lelkipásztori gondozását. Egy kicsit félt ugyan, de elfogadta. Veleszületett képessége volt, hogy másokban is felkeltse a vonzalmat a lelki élet iránt. Több tucat fiatal vett részt az "Élő rózsafüzér" körben, akik közül tizenegy hivatás támadt, beleértve a jövendőbeli pápáét is.
Karol Wojtyla apja 1941-ben halt meg. A fiatalembernek nem volt közvetlen családja, és Jannal közeli barátokká váltak, gyakran együtt beszélgettek Isten dolgairól. A lengyel pápa soha nem felejtette el Tyranowskit, és egy kis arcképet őrzött róla az apostoli palotában. A pápa neki tulajdonította papi hivatásának szárba szökkenését.
Tyranowki nem tudott jelen lenni Wojtyla pappá szentelésének napján 1946 novemberében, mivel a tüdőbaj ledöntötte a lábáról. 1947. március 15-én halt meg, magához ölelve a keresztet.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
„Nagyon sok világi barátom volt: az egyetemen, a gyárban, az ellenállási mozgalomban. Külön-külön mindegyiknek köszönetet szeretnék mondani, igyekszem ezt az Úr színe előtt tenni, mindenekelőtt azokra gondolva, akik már nincsenek köztünk ezen a világon. Ez utóbbiak közül egy nagyon egyszerű emberre gondolok, a közöttünk elrejtve élő, ama ismeretlen szentek egyikére, aki a lét oly mélységeiben világított csodálatos fényként, ahol szokásosan az éj sötétje honol. Ő kitárta előttem benső életének, misztikus életének gazdagságát. Felhagyott tanulmányaival, hogy édesapja műhelyében szabóként dolgozzék: ez a munka inkább felelt meg szemlélődő lelkiéletének. A megszállás alatt sok fiatal számára – akik „élő rózsa füzért” alkottak egyházközségünkben – a lelkiélet igazi tanítómestere volt. Jannak hívták. Szavával, lelkiségével, teljesen Istennek átadott életének példájával olyan új világot testesített meg számomra, amilyent addig még nem ismertem. Megláttam egy, a kegyelemben kibontakozott lélek szépségét. Még nem gondoltam arra, hogy pap legyek, amikor már többek között Keresztes Szent János műveit adta nekem olvasásra, és elsőként beszélt nekem róla.”
II. János Pál pápa visszaemlékezése
(Forrás: Ne féljetek! André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde; Szent István társulat, 1986.)
