Főoldal / Magyar Tartomány / A szalézi plébánia mint a szalézi közösség közös küldetése
A szalézi plébánia mint a szalézi közösség közös küldetése
2020-12-11 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
plébánia • elmélkedés • szalézi élet •
A plébánia a krisztushívők közössége, amelynek lelkipásztori gondozását a püspök egy papra bízza, akit plébánosnak neveznek. Tehát egy plébánia kialakításának elsőleges és alapfeltétele: pap és hívő közösség. A plébániai épületek csak másodlagosak. (lásd CIC 515)
A plébánia létesítése a megyéspüspök hatáskörébe tartozik. A plébánia nem csupán területi jellegű, hanem indokolt esetben személyi jellegű is lehet: krisztushívőinek rítusa, nyelve, nemzetisége szerint. (lásd CIC 518) A vietnami ajkú magyar szaléziak a vietnami hívek között is kiváló lelkipásztori munkát végeznek hazánkban immár több mint tíz éve.
Az Egyház Törvénykönyve azt írja, hogy a plébánia lelkipásztori gondozása a plébánosra van rábízva, aki a megyéspüspök krisztusi szolgálatában vesz részt. A plébániai feladatot nem feltétlenül egyedül kell végeznie a plébánosnak, hanem paptestvéreivel, illetve a közösséggel együtt láthatja el hármas feladatát: 1. a tanítóit, 2. a megszentelőit, 3. kormányzóit. Adott esetben a világi Krisztushívők együttműködésével is végezheti a lelkipásztori munkát. (lásd CIC 519)
Mint tudjuk, csak pap lehet plébános, és akit plébánosnak kineveznek, annak az Egyház tanításainak alapos ismeretével, jó erkölccsel és a lelkek iránti buzgalommal kell rendelkeznie. (lásd CIC 521)
Plébániai hivatalt, illetve plébánosi kinevezést szerzetes pap is nyerhet. (CIC 682) Így például a szombathelyi, újpest-megyeri, clarisseumi, kazincbarcikai, nyergesújfalui plébániai lelkipásztori munkát a szaléziak közösen végzik.
Tudtommal a „papi közösség” koncepciót némely egyházmegyében megvizsgálják, utána alkalmazzák a megyéspüspökök. A plébániai központok létrehozásával nemcsak pótolják a hiányzó papokat, hanem megéreztetik a közösség erejét is, mivel a papok közösségben együtt élve nem magányosak, együtt látják el egyetlen plébánia vagy egyszerre több plébánia lelkipásztori munkáját, s ez megelőzi a kiégést, megkönnyíti a lelkipásztori munkát és mivel változatos is, frissességet hoz a hívek közösségének. (lásd CIC 517)
A Szalézi Társaság Általános Szabályzatának 26. cikkelye megerősíti: a plébánia éltető központja a szerzetes közösség legyen. A szalézi plébánia különös figyelmet fordít a fiatalokra, főleg a legszegényebbekre, valóban olyan lelkipásztori terület, ahol a szalézi közösség megvalósítja az evangelizációs munkát a fiatalok között. (Általános Szabályzat 25) A szalézi plébánosok rendes esetben nem maradhatnak hivatalukban egyfolytában 9 évnél tovább. (Általános Szabályzat 28) Minden szalézi plébánia lelkipásztori tervet készít, amelyet a szalézi közösség felelősséggel teljesít (Általános Szabályzat 29).
A plébánosi hivatalt olyan papra bízza a püspök, aki bebizonyítja alkalmasságát, akár vizsga útján is, (lásd CIC 521) mert a püspök tudatában van annak, hogy a plébánia hivatal önmagában hatalmas felelősség. Ezért a plébánosnak „állandósággal” kell rendelkeznie, mert jól meg kell ismernie nyáját (lásd CIC 522).
A szalézi plébánosnak a saját ordináriusai (megyéspüspök és tartományfőnök) iránt tiszteletet és engedelmességet kell tanúsítania úgy, hogy elfogadja és hűségesen teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket ordináriusai rábíztak. (lásd CIC 273, 274) A plébános köteles Isten igéjét hirdetni a plébánia híveinek, megtanítani őket a hit igazságaira, különösen vasárnaponként a homília és a hittan oktatás kereteiben. Naponta maximum két misét, vasárnap vagy ünnepnapokon maximum három misét mutathat be. A plébános gondot fordít a társadalmi igazságosságra az evangélium szellemében. A plébánia középpontja a legszentebb eucharisztia. A plébános elsődleges feladata a szentségek kiszolgáltatása, például a gyóntatás és a szentmiseáldozat bemutatása. Gyakran látogat családokat. Jól ismeri a híveit, osztozik gondjaikban, bajaikban, gyászukban. Erősíti a híveket a hitben, eligazítja őket, amikor tévútra térnek. Segíti a betegeket, haldoklókat, szegényeket és a szenvedőket lelkileg és anyagilag. (lásd CIC 528)
A plébános szolgáltatja ki a keresztséget, a bérmálást indokolt esetben és a halálveszélyben lévőknek. Közreműködik házasságkötésnél, különleges áldásoknál és temetésnél is. (lásd CIC 530)
Minden plébános köteles törekedni az életszentségre, mert a felszenteléssel Istennek szentelődött és Isten misztériumainak szolgálatában kötelezte el magát. Hűségesen teljesíti lelkipásztori szolgálatát, táplálja lelki életét az Igével és az Eucharisztia által. A püspökök nyomatékosan felhívják a plébánosok figyelmét, hogy „naponta” ajánlják fel a szentmisét. Alkalmanként a plébánia híveiért is ajánlja fel az eucharisztikus áldozatot. A pap köteles naponta elvégezni a zsolozsmát. Évente legalább egyszer lelkigyakorlaton kell részt vennie. Különösen tiszteljék a Szűzanyát. (lásd CIC 276) Amikor a papok, szerpapok vagy szerzetesek végzik a zsolozsmát, akkor nemcsak kötelességeiket teljesítik, hanem hallgatják a népéhez szóló Istent, megemlékeznek az üdvösség titkáról, Istent dicsőítik és imádsággal szüntelenül dicsérik, és közbenjárnak az egész világ üdvösségéért. (lásd CIC 1173)
A plébános felismerve a hivatalától elvárt kötelességeit, tevékenységeit, ne szubjektív módon töltse be hivatalát, hanem objektív módon, hogy a hívek ne a személyét lássák, hanem hivatását. Ezt vázolja fel világosan az Egyház Törvénykönyve. A plébános tekintélye az életszentségre való törekvésen múlik. Bosco szent János atyánk ezt tudatosította, amikor a következőképpen köszöntötte a plébánosokat: „Mások megmentésével mentsétek meg magatokat!”
De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
