Főoldal / Szalézi világ / A szalézi rend jövője a rendfőnök meglátása szerint
A szalézi rend jövője a rendfőnök meglátása szerint
2020-04-23 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Számos kérdés merült felt, amelyekre a rendfőnöknek és az egész Szalézi Társaságnak a 28. Egyetemes Káptalan lezárását követően foglalkozni kell. Az elmúlt hónapokban szinte teljes egészében a koronavírus világjárványra összpontosítottak, de a kongregáció munkája nem állt le. Megkezdődött a rendfőnök új hatéves hivatali ideje, tele lehetőségekkel és kihívásokkal. Don Bosco utóda az Alfa y Omega hetilap munkatársának beszélt erről egy hosszabb interjúban, amelynek záró részét közöljük.
Melyek a következő hat évre szóló program iránymutatásai?
Elképzelheti, hogy még el kell mélyednünk abban, amit a következő hat évre tervezni akarunk, de elmondhatom, hogy erőfeszítéseink ebben az irányban haladnak:
→ Továbbra is folytatnunk kell a növekedést a karizmatikus önazonosságunkban, vagyis, hogy mit jelent ma, a 21. században Don Bosco Szalézinak lenni, amilyennek Don Bosco akarta, hogy legyünk, tisztában kell lennünk hivatásunk prioritásaival a fiatalok evangelizálóiként, nevelőiként, és családjaikkal együtt Isten szeretetének tanúi lenni számukra,
→ Manapság inkább, mint valaha, arra vagyunk hivatottak, hogy érzelmileg és hatékonyan jelen legyünk a fiatalok között. Vagyis egyre jobban és jobban visszatérjünk Don Boscóhoz. Ezt a jelenlét „szalézi szentségének” nevezem.
→ Prioritás számunkra a szaléziak és a fiatal szaléziak formációja, akikre a világnak és az Egyháznak szüksége van, bárhol is legyünk. Senkinek nincs szüksége olyan általánosításra, amely megöli karizmánk legfontosabb részét.
→ Arról álmodom, hogy amikor ma valaki meghallja a szalézi szót a világban és a társadalmainkban, az emberek és sok jószándékú ember tudni fogja, hogy Don Bosco gyermekeiről van szó, akik a fiatalokért vannak és értük élnek, akik "őrülten" szeretik őket, ahogy Isten szereti fiait és lányait, és akik merész és radikális döntéseket hoznak értük.
→ Ez a nagylelkűség órája rendünkben, amit úgy értek, hogy rendelkezésre áll a világ összesen 14 500 szalézi szerzetese, akiknek mindenütt segíteniük kell egymást, minden országban és nemzetben. Nem egy föld, vagy régió szalézi szerzetesei vagyunk. Don Bosco Szaléziak vagyunk, és a küldetés, valamint azok a fiúk és lányok, akiknek nincsenek lehetőségeik, az elhagyottak, a legérzékenyebbek várnak ránk, és a legkülönfélébb helyeken lehet ránk szükség. El kell érnünk őket, és ehhez hívunk szaléziakat az egyik országból, de egy másik országból is, hogy tovább bővítsék a szalézi küldetés látóterét és új határait.
→ Végül pedig tovább akarunk növekedni abban, ami már ma nagy erő és valódi ajándék számunkra. Ez a Szalézi Család valósága a világban, valamint annak a nevelési és evangelizációs küldetését érinti, amelyet több száz és ezer világi emberrel osztunk meg azokban az országokban, amelyekre már hivatkoztam. Ez ugyanakkor erő és egyben kihívás.
Nem tudom, volt-e lehetősége beszélni a pápával az újraválasztása után. Mit mondott?
Újraválasztásom után nem beszéltem a Szentatyával, de az előző pénteken igen. Először a pápa egy üzenetet adott át nekem a káptalan minden tagja számára, majd telefonon beszélgettünk, amikor ő maga hívott fel. El lehet képzelni, hogy mit jelentett a káptalan résztvevői számára, hogy a Szentatya felhívott bennünket, hogy elmondja nekünk, hogy valamit küld, ami neki és nekünk is fontos. Egy olyan üzenet ez, amely egyáltalán nem formális, és program lesz mindannyiunk számára. Csodálatos üzenet, amelyet már beépítünk az elkövetkező évek irányvonalaiba. Kétségkívül van egy pápánk, aki mindenkit szeret az Egyházban és szeret minden jószándékú embert. És mi is, mint szerzetesrend és Szalézi Család, nagyon szeretjük a Szentatyát. Számomra több mint nyilvánvaló, hogy a kegyelem pillanatát éljük az Egyházban, oly sok fájdalom és annyi töredezettség közepette, ami magát az Egyházat érinti.
A koronavírus előtt sokat beszéltek a visszaélések megelőzéséről és a nők kérdéséről. Hogyan kezelik a szaléziak mindkét helyzetet? Milyen intézkedéseket hajtottak végre a szaléziak mindkét területen?
Ez minden bizonnyal az Egyház történetének legszomorúbb oldala. És ez a legnagyobb tragédia és kár, amit egy szalézi okozhat, mivel Don Boscóhoz hasonlóan megígértük, hogy életünket a fiataloknak áldozzuk.
Biztosíthatom, hogy évek óta (tartományfőnöki tapasztalataimból 2000 óta beszélhetek) etikai kódexet állítottunk össze és építettünk fel a világ minden olyan részén, ahol jelen vagyunk.
És hozzátennék még egy árnyalatot: hosszú ideig, és ezt az egyetemes káptalanon nagyon erősen éreztük, a fiatalokról szóló püspöki zsinattal és a pápa apostoli felhívásával teljes harmóniában beszéltünk e témában mindenféle visszaélésről. Kongregációnkat radikális, preferenciális, személyes, intézményi és strukturális választásra kértem a leginkább rászorulók, szegények és kirekesztett fiúk és lányok javára. Ugyancsak prioritás és radikális lehetőség a fiúk, lányok és fiatal áldozatok védelme az esetleges visszaélésektől, ideértve a szexuális visszaéléseket is, de nemcsak ettől: az erőszakos visszaélésektől, az igazságszolgáltatás hiányától, a hatalommal való visszaéléstől... Olyan sok minden van, ami rombol és pusztít és annyira szörnyű.
De engedjen meg még egy kritikus pontot ebben a nagyon fájdalmas témában. Ezt egy kérdés formájában mondom: mikor kell őszintének lennünk – mint társadalom – és elmondani, hogy komoly társadalmi problémával állunk szemben a kiskorúak szexuális zaklatása kapcsán, és ezzel nem foglalkozunk? Mikor mondjuk ki társadalmilag, és mikor ismerjük fel, hogy ezeknek a helyzeteknek a nagy többsége családi környezetben, szülőkkel vagy más családtagokkal fordul elő? Mikor lesz bátorságuk társadalmilag kiterjeszteni a jelentéseket arra, hogy hány intézmény és csoport vesz részt ebben?
Őszintén hiszem, hogy ez egy olyan probléma, amelyet társadalmilag nem kezelünk egészen addig, amíg következményei nem lesznek.
Végül, a nőkre vonatkoztatva, két dolgot mondok: az első az, hogy Don Boscónál a valdoccói oratóriumban mindig ott volt az anya alakja, aki az anyát testesítette meg a gyermekei számára. Az első a saját édesanyja, Margit mama volt. Ezt a példát követték más szalézi anyák (például Boldog Michael Rua, az első utódja édesanyja), sőt, még Gastaldi püspök anyja is.
A második: évek óta a Szalézi Társaság magisztériuma az egyetemes káptalanokon keresztül kérte, hogy a nők a szalézi művekben vállaljanak nevelői felelősséget. Ennek bőséges visszhangja volt, ami egyértelműen rámutatott a nők jelenlétének értékére és fontosságára a szalézi nevelői művekben.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
