Főoldal / Szalézi világ / A szeretet ereje – a rendfőnök februári üzenete
A szeretet ereje – a rendfőnök februári üzenete
2020-02-06 Csütörtök | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Milyen leírhatatlan és egyedülálló az Isten szeretete. Békét és nyugalmat teremt. Ha a szeretet apró emberi tapasztalatai elég erősek ahhoz, hogy megváltoztassák az emberek életét, akkor milyen óriásinak kell lennie az Ő szeretetének!
Közeleg a nagyböjt ideje, amely felkészít minket a húsvétra. A farsang örömteli időszaka után az Egyház útjelző táblákat kínál nekünk: ima, böjt és jótékonyság – ezek mutatják az utat és segítenek a húsvét felé vezető ösvényen járni.
Februári üzenetemben egy olyan elmélkedést javaslok nektek, amelynek sok köze van a húsvéti felkészülés kiváló módjával: egy életmóddal, amely során egyre jobban és jobban szeretünk, de valóban igazán szeretünk, ahogy azt a köznapi szóhasználattal mondják: „amíg fáj”.
A következő gondolatot Kalkuttai Teréz anyának tulajdonítják:
„Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban. Áraszd el szeretettel a gyermekeidet, feleségedet vagy férjedet, a melletted lakó szomszédokat... Ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemedben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban.”
Nem kétséges, hogy ez egy egyszerű és mégis nagyon sajátos program. XVI. Benedek pápa első enciklikájában Deus Caritas Est ( Isten szeretet ) címmel ajánlotta fel nekünk. Ez egy olyan szeretet, amelyet a Krisztussal való személyes találkozásunk során kaptunk és ismertünk meg. Benedek pápa azt mondja az enciklikájában: a szeretet „új horizontot ad az életnek (…). Isten irántunk érzett szenvedélyes szeretete egy olyan személyes szeretetben válik kézzelfoghatóvá, amely értelmet ad a létünknek. Isten szereti az embert, minden embert, és szeretete láthatóvá válik azok előtt, akikkel együtt élünk.”
Arra gondoltam, mennyire leírhatatlan és egyedülálló Isten szeretete. Békét és nyugalmat teremt. Ha a mi kis emberi szeretet-tapasztalatainknak elegendő ereje van ahhoz, hogy megváltoztassák az életünket - egy változás, amely a szeretetből fakad, mindig felemel, felvidít, éltet, ösztönöz, felszabadít és vigasztal”-, akkor milyen hatalmasnak kell lennie az Ő szeretetének!
Egy valóban megtörtént eset megerősíti azt, amiről szóltam.
Egy egyetemi professzor elküldte szociológia osztályának hallgatóit a nagyváros peremkerületébe, hogy rögzítsék 200 fiatal életét és készítsenek értékelést az egyes válaszadók jövőjéről. A vizsgálat eredménye minden esetben ugyanaz volt: "Még a legcsekélyebb esélye sincs a sikerre."
Huszonöt évvel később egy másik szociológia professzor véletlenszerűen rábukkant az előző tanulmányra és megbízta a hallgatóit, hogy folytassák a sok évvel korábban elkezdett projektet, találják meg a felmérésben résztvevő fiúkat és lányokat és tudják meg, mi történt velük.
A hallgatók rájöttek, hogy az a 20 kivételével, akik egy másik helyre költöztek vagy meghaltak, a fennmaradó 180 közül 176 sikerrel járt az életben; vagyis sikerült nekik rendezett, stabil és viszonylag boldog életet élni.
A professzort megdöbbent, és úgy döntött, hogy folytatja a vizsgálatot. Szerencsére sok interjúalany viszonylag közel élt az egyetemhez, és meg lehetett tőlük kérdezni, hogyan látják az életútjukat, tudva, hogy a leromlott környezet és a nehéz családi helyzet, amelyben éltek, nem hagyott sok helyet a reményre... Nos, a szívből jövő hála érzésével teli válasz minden esetben így szólt: "Volt egy tanárnőm."
A professzornak sikerült megtalálnia az idős hölgyet, akinek a szeme még mindig élénken csillogott. Megkérdezte tőle, hogy milyen varázslatos képletet használt arra, hogy „megmentse” ezeket a fiúkat és lányokat a külvárosi gettó keménységéből, és az őszinte, rendezett és stabil élet útjára vezesse őket.
Az idős hölgy mosolyogva válaszolt: "Nagyon könnyű volt: egyszerűen szerettem őket."
Ez az igaz történet egy hasonló eseményre emlékeztet engem Don Bosco életéből:
"Egy nagy portugál jezsuita intézet kiemelkedő rektora érkezett Torinóba, hogy tanácsot kérjen Don Boscótól" - meséli Don Ricaldone. "Valójában, amikor megjelent, felvázolta a szent nevelőnek az intézet hallgatóinak oktatásával kapcsolatos kérdéseit. Don Bosco nagy figyelemmel hallgatta őt, anélkül, hogy félbeszakította volna. Beszédének végén a jezsuita atya egy kérdésben összefoglalta, amit tudni akart: „Hogyan tudom jól felkészíteni az intézetem fiataljait az életre?” És elhallgatott. Don Bosco az atyának, aki talán hosszú beszédet várt tőle, csupán két szóval válaszolt: "Szeresse őket!"
Biztos vagyok benne, hogy mi is sok hasonló történetet mondhatnánk el. Nagyon sok ilyen történet él a szaléziak között szerte a világon. A nagyszerű igazság ez: a szeretetnek olyan ereje van, ami mindent átalakít. A szeretet ápol és gyógyít. A szereltet önbizalmat és erőt ad. A szeretet mozgatja a szívet és a létezést, és olyan ereje van, ami képes megmozgatni az egész világot és az életünket. Nagyon jó, ha emlékezünk arra is, amit Don Bosco mondott: "Aki szeret, azt szeretni fogják."
Kár, hogy gyakran elfelejtjük ezt és másképp cselekszünk!
Miért van ilyen sok vadság és annyira sok embertelenség ebben a világban?
Miért élünk ilyen gyakran haragban, rivalizálásban, versengésben ahelyett, hogy megértő és békés helyeket teremtenénk?
Istenünk annyira hiányossá tett minket, hogy bár tudjuk, hogy a szeretet mindent megtehet, nagyon nehéz számunkra, hogy minden percben, minden órában, minden nap éljünk a szeretettel… Vagy egyszerűen szeretetre teremtett minket, és mi vagyunk azok, akik szem elől tévesztjük a látóhatárt, eltévedünk a sötétben és összezavar bennünket túl sok egyéb dolog…?
A legjobbakat kívánom nektek, kedves barátaim, és arra biztatlak benneteket, hogy csatlakozzatok hozzánk, legyetek ti is a része ennek a többmilliós, nagy embercsoportnak, akik hisznek a szeretet hatalmában, mert „ ISTEN A SZERETET. "(1Jn 4,8)
Don Ángel Fernández Artime SDB
rendfőnök
Szaléziak.HU
