Főoldal / Magyar Tartomány / Adventi gondolatok szaléziaktól - 2. vasárnap
Adventi gondolatok szaléziaktól - 2. vasárnap
2018-12-09 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
advent • elmélkedés •
Elgondolkoztam azon, hogy az advent mit jelent számomra. És bizony szembetalálkoztam azzal a problémával, hogy évről évre az advent, azon kívül, hogy elmondják, hogy miről is kellene hogy szóljon, nagyon sokszor a munkával megy el, az előkészületekkel, de hogy ott belül mi történik, az mindig egy titok marad, nem mindig látható és bizony, nagyon nehéz erre jól válaszolni.
Azt mondják, az advent „úrjövet”, egy várakozás valakire – Jézusra, de én mégis azt gondolom, hogy inkább egy arra szentelt idő, amikor keresem az Urat. Vagy keresem, hogy mi is a legeslegfontosabb az életemben. Mi köré csoportosulnak a tetteim, a mindennapjaim? És bizony be kell hogy lássam, hogy nem elég egy advent arra, hogy ezt csináljam napról napra: talán egy élet is kevés hozzá. A Jóistenhez mindig visszaviszi az ember a szívét, és nem mindig könnyen.
Első körben azt kívánom, hogy az advent az legyen egy olyan lehetőség, ami meg is ismétlődhet, de talán a liturgikus ünnepkör viszont segít felhívni a figyelmünket arra, hogy ezt nem szabad elfelejtenünk: mindig visszatérni ahhoz, aki a legfontosabb.
Gondolkoztam ezen és eszembe jutott, így, visszavonulva a digitális világtól, amibe nagyon bele vagyunk bolondulva mindannyian, mi, papok és szerzetesek is, és hoztam egy kettős szimbólumot: átváltottam az „okos” telefonról egy „buta” telefonra, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy bizony elfelejtjük azt, hogy az igazi funkciója egy telefonnak az, hogy telefonáljunk vele, hívjunk vele, kapcsolatot tartsunk, és nagyon sok funkció van rajta, ami fölösleges. Egy ilyen „buta” telefonnak viszont csak az az alapfunkciója, hogy telefonálok vele, és nagyon kevés a kiegészítő alkalmazás rajta. Biztos ti is megfigyeltétek, hogy amikor sok mindent föltelepítetek a telefonra – játékot, különböző programokat, alkalmazásokat -, akkor elkezd egyre lassabb lenni, különösen ha ez egy alsóbb kategóriás telefon. És erre az a megoldás, hogy elkezdem lassan leszedni a programokat, hogy ez akkor mégsem kell, azt pedig nem használtam már három éve, de még mindig rajta van, illetve a legvégső esetben ha nem vírusos a telefon, akkor szépen visszaállítom a legelső pozícióba, vagy esetleg vírusirtót futtatok rajta – tehát minden esetben meg kell tisztítani, hogy újra elnyerje az eredeti állapotát.
És ez velünk is így van.
Sok olyan dolog van az életünkben, ami az évek folyamán fölöslegessé vált, nem szükséges. És az advent pont erre hívja fel a figyelmet, hogy ezeket a dolgokat kitisztítsuk, frissítsük, letöröljük, és visszatérjünk ahhoz az eredeti dologhoz – ez esetben Jézushoz -, aki az egész emberi létünknek az oka és mozgató ereje. Ahogy egy telefonnál az a mozgató erő, hogy telefonáljunk vele, a mi életünknek a középpontjában Jézusnak kell lennie, és ez nem egy választás, hiszen mindannyian meg vagyunk hívva az életszentségre – ahogy ezt a rendfőnök is mondja – abban a szituációban, abban az élethelyzetben, amiben élünk. Nem kell semmi különlegeset tennünk, de mindig vissza kell térnünk Krisztushoz – ez lehet az adventnek is az üzenete.
Záró gondolatként szeretnék megosztani veletek egy gondolatot, amit az egyik tanárom mondott nekem, és nagyon megmaradt bennem arról, hogy mit engedünk be a gondolatvilágunkba. Azt mondja: ki mint gondolkodik, úgy is él. Vagy: aki amit néz, azzá válik. Vagy: amit hallgat, azzal azonosul.
Ezzel a gondolattal kívánok nektek jó felkészülést és szép adventet.
Fülöp Tibor SDB
szalim.hu/Szaléziak.HU
