Főoldal / Szalézi világ / Álmodjatok és tegyetek róla, hogy mások is álmodjanak - a rendfőnök üzenete
Álmodjatok és tegyetek róla, hogy mások is álmodjanak - a rendfőnök üzenete
2020-08-09 Vasárnap | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Szegény fiatalok, ha azon túlmenően, amit ma elszenvednek, megöljük, becsapjuk vagy megsemmisítjük álmaikat és vágyaikat, hogy valami nagyszerű és gyönyörű dolgot tegyenek az életükkel.
Üdvözlet Don Bosco karizmája minden barátjának a világ minden tájáról! Az üzenet, amelyet ma küldök nektek, tele van családias szellemmel, és kifejezi a Szentatya, Ferenc pápa csodálatos közelségét az egész Szalézi Családhoz, még akkor is, ha kifejezetten nekünk, szerzeteseknek volt címezve a 28. Egyetemes Káptalan idején.
A Szentatya, Istennek ez az egyszerű embere és a világ legmegbízhatóbb vezetője, aki egyedül imádkozott a Szent Péter-bazilika előtti hatalmas, üres téren egy esős, hideg délutánon 2020. március 27-én, mialatt lassan leszállt az éj; Istennek ez az embere, aki az egész emberiségért imádkozott, és aki talán még soha nem tűnt olyan prométheuszinak[1], mint a jelen században, ugyanakkor soha nem volt olyan törékeny, mint amikor egy vírus sújtotta a bolygót, amely megbénította; Istennek ez az embere, akit még soha nem láttunk ennyire egyedül imádkozni, és ugyanakkor soha nem imádkoztunk vele együtt ilyen sokan; ugyanaz az Isten embere, mindössze három héttel korábban, jelen akart lenni a 28. Egyetemes Káptalanunkon, egy olyan üzenettel, amely messze nem formális, hanem ismerős, céltudatos és kihívást jelent Don Bosco gyermekei számára.
A sok fontos dolog között, amit nekünk mondott, Ferenc pápa a következő szavakkal fejezte be üzenetét: „Szeretném ezeket a szavakat »jóéjszakátként« felajánlani nektek – amit a nap végén minden szalézi házban mondanak – meghívva benneteket arra, hogy álmodjatok és álmodjatok nagyot – tudatában annak, hogy minden más úgyis megadatik nektek. Álmodjatok nyitott, gyümölcsöző és evangelizáló házakról; olyan otthonokról, amelyek lehetővé teszik az Úrnak, hogy megmutassa feltétel nélküli szeretetét sok fiatalnak, és cserébe lehetővé tegye számotokra, hogy élvezhessétek a szépséget, amelyre hivatva vagytok. Szőjetek álmokat... És nem csak magatok és a rendetek javára, hanem minden olyan erőtlen fiatal számára, akiket megfosztottak a Jézus Krisztussal való barátság fényétől és kényelmétől, a hit támogató közössége nélkül, amely fenntartja őket, az értelem és az élet horizontja nélkül. Álmodjatok…és tegyetek róla, hogy mások is álmodjanak!”
Milyen nagyszerű kihívás ez a számtalan ember számára, akik Don Bosco családjába tartoznak, és sok más ember számára, akik nagy affinitást éreznek a szent iránt, aki a fiataloknak, a fiainak élt [és leányainak, a Segítő Szűz Mária Leányain keresztül, akikről Don Bosco szintén álmodott, és Mazzarello Szent Mária Dominikával együtt megalapították a "Szűzanya, a Keresztények Segítsége iránt érzett hálájának élő emlékművét”.]
Nem hallgathatom el, és nem hagyhatom figyelmen kívül az emberek fájdalmait, amelyeket az a világ ezen súlyos krízise során átélnek, a járvány okozta súlyos egészségügyi válság miatt, amely már majdnem 377 000 ember életét követelte, amikor ezeket a szavakat írom. Nem hagyhatok figyelmen kívül egy másik nagyon súlyos válságot: a bérek és élelmezés hiányát több tízmillió embernél a világon, mivel több mint 100 millió ember vesztette el állását mindössze két hónap alatt, és egyesek kaptak ugyan állami támogatást, de a többség, akiknek nincsenek javaik, nem. Nem felejtem el még a családok, a gyermekek és a fiatal felnőttek - különösen a legszegényebbek - szenvedéseit sem, akiket mindig a leginkább érinti, ha a társadalmunkat bármi sújtja, még akkor is, ha látszólag nincs közvetlen közük hozzá.
Pontosan azért, mert nem hagyom figyelmen kívül ezeket a valóságokat, és nem nézek másfelé, úgy érzem, hogy sürgősen szükségessé válik, hogy Ferenc pápa szavai valósággá váljanak; vagyis hogy vállaljuk a célokat és a feladatokat, hogy segítsük a fiatalokat álmodni, nagyot álmodni, mert lehetséges úgy álmodni, hogy ugyanakkor hűek maradunk a valósághoz. Szegény fiatalok, ha ezen időszak alatt még a túlélésükért is küzdeniük kell, megöljük, megsemmisítjük vagy meghamisítjuk az álmaikat és a vágyat, hogy valami nagyszerű és gyönyörű dolgot tegyenek az életükkel. Mi marad nekik, ha nem találnak valódi értelmet és célt az életükben - azt a fajta értelmet, amely minden reggel motiválja és fellendíti őket?
Kíváncsi vagyok rá, hogy mi, felnőttek emlékszünk-e a saját álmainkra? Te emlékszel a tiédre? Szeretném azt gondolni, hogy igen, és hogy valamilyen módon valóra válnak.
Nos, tartsuk meg a hitet ebben a században, amikor oly sokan azt mondják, hogy az "utópiák" összeomlottak, hogy a látomások, ideálok és álmok lehetségesek és megoszthatók. Hiszünk benne és továbbra is azt reméljük, hogy a világjárvány befejezése után világunk és társadalmunk nem fog egyszerűen visszatérni, és újra ott folytatni mindent, ahol abbahagyta, mintha csak „visszanyerné az elveszített időt”. Tudom, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket át kell gondolnunk, például nagyon komolyan kell vennünk, hogy közös otthonunk, a Föld bolygó "jobban érezheti magát" és "mélyebben lélegezhet", mert csak visszaadja nekünk, amit adunk neki: életet vagy stresszt. Arról akarok álmodni és remélem, hogy nem adjuk fel az egyre igazságosabb társadalom érdekében tett lépéseket. Arról akarok álmodni és imádkozom, hogy a világ egyes részein létező (és sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk) rasszizmus eltűnjön.
Arról akarok álmodni és azt szeretném, hogy jobban bízzunk fiatalokban és azokban a nemzedékekben, amelyek követni fognak minket.
Ezért teszem magamévá Ferenc pápa szavait, álmodni akarok és tenni róla, hogy mindenki, akivel találkozom, álmodjon.
Áldja meg benneteket az Úr!
Don Angel
[1] Hivatkozás a görög mitológiai alakra, Prométheuszra, aki ellopta az emberiségnek a tüzet, hogy az istenekhez hasonlóvá válhassanak, az ő hatalmukkal. A párhuzam a mai emberiséggel az, hogy soha nem próbáltunk annyira Istent játszani, mint most – próbálva uralkodni az élet és a halál, és a természetes valóság mindenféle formája felett a tudományon, a modern "istenen" keresztül –, és mégis, amikor megjelent egy mikroba, az egész világ leállt és az ember térdre kényszerült.
Szaléziak.HU
