Főoldal / Szalézi világ / Argentína - Giacomo Costamagnára emlékezünk halálának századik évfordulóján
Argentína - Giacomo Costamagnára emlékezünk halálának századik évfordulóján
2021-09-21 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az úttörő misszionáriusok között, akik nagyszerűvé tették a szalézi rendet, minden bizonnyal vezető szerepet játszik Giacomo Costamagna, az első szalézi misszionárius, aki csatlakozott az ecuadori őslakosokhoz, akit Méndez y Gualaquiza apostoli vikáriusává neveztek ki, és mindenekelőtt nagy animátora, hirdetője és támogatója volt az egész szalézi küldetésnek Amerikában. Halála századik évfordulóján, amely 1921. szeptember 9 -én következett be Bernalban, Argentínában, megemlékezünk életéről és műveiről.
Caramagnában született, Torinótól 30 km -re 1846. március 23 -án. 12 éves korában találkozott Don Boscóval, amikor Torinóba küldték tanulni. Belépett az Oratóriumba, ott folytatta tanulmányait, és zenei készségeit a szalézi missziók másik kulcsfigurájával, Giovanni Caglieróval tökéletesítette. Mivel papi és szalézi hivatást érzett, Lanzóba küldték tanulni, ahol megosztotta életét más papokkal, akik később barátai és bár távolról, de társai lettek a missziók földjein: Luigi Lasagna, Uruguay és Brazília apostola, valamint Giuseppe Fagnano, misszionárius a Tűzföldön és a Magellán-parton.
- szeptember 18 -án szentelték pappá, örökfogadalmát 1870. szeptember 23 -án tette le.
Miután a Mornesében a Segítő Szűz Mária Leányai (FMA) lelki igazgatója volt, megbízták a harmadik szalézi missziós expedíció vezetésével, amely 1877-ben indult Buenos Airesbe. A csoportban 17 szalézi és 6 FMA volt, köztük Angela Vallese nővért, aki szintén a Tűzföld nagy misszionáriusa lett.
Sok kaland után, mivel Don Bosco ragaszkodott hozzá és biztatta, 1879. április 17-én elindult Patagóniába, Julio Argentino Roca tábornok sivatagi expedícióját kísérve, ahol számos keresztelést végzett. Argentína első tartományfőnöke, Francesco Bodrato atya halála után őt nevezték ki Amerika új elöljárójának. Ezek az intenzív tevékenység évei voltak, amelyek során elkísérte szaléziai munkáját; 1881-ben Uruguayban látogatta az otthonokat, ahol tanúja lehetett a születő közösségek lelkiségének és buzgalmának.
1890-ben, Don Bosco halála után Don Rua Olaszországba hívta, hogy új missziós expedíciót vezessen, és delegálta, hogy látogassa meg a Csendes-óceán partján, Chilében és Ecuadorban lévő szalézi házakat, miközben Buenos Airesben folytatta tartományfőnöki szolgálatát.
- május 23 -án püspökké szentelték Torinóban, de még 1902 júniusában sikerült, katonai kísérettel, meglátogatnia Méndez y Gualaquiza apostoli vikáriátus misszionáriusait.
1904-ben részt vett a kongregáció X. Egyetemes Káptalanján, majd visszatért Dél-Amerikába, ahol az apostoli vikárius szerepén kívül továbbra is megmaradt a Csendes-óceán országaiban levő szalézi művek rendkívüli vizitátorának posztján.
1914-ben június 11 -én végleg belépett Mendez y Gualaquizába, és a jíbaro nyelv tanulmányozásának szentelte magát, később lefordított egy katekizmust a helyi nyelvre. A lehető legtöbbet utazott a vikariátusban, és igyekezett atyaként elkísérni a misszionáriusokat.
1918 közepén, érezve egészségi állapotának romlását, benyújtotta lemondását a Szentszéknek, és visszatért Argentínába; utolsó éveit a bernali formációs házban töltötte, igyekezve a lehető legnagyobb mértékben részt venni az udvar életében a fiatalokkal.
Ott halt meg 1921. szeptember 9 -én; de missziós munkája beszél róla még ma is.
ANS-Buenos Aires/Szaléziak.HU
