Főoldal / Szalézi világ / Aki az életét adta - a rendfőnök szeptemberi üzenete
Aki az életét adta - a rendfőnök szeptemberi üzenete
2021-09-22 Szerda | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
rendfőnök • Ángel Fernández Artime • üzenet • vértanú •
„... amikor látta, hogy nem tudja megakadályozni, szorosan átölelte, miközben ezt mondta neki: »Inkább meghalok, de nem engedlek be a templomba!« Így a fiatal és a kamikaze együtt haltak meg.”
Szeretek olyan élettörténetekről mesélni, amelyek nagyon megérintették a szívemet, ezért most, az új iskolai év kezdetén, amikor annyi terv, álom, lehetőség áll előttünk, egy fiatalember történetét fogom elmesélni nektek, aki olyan volt, mint bármelyik másik fiatal a házainkban, önkéntes segítők vagy animátorok, akik szeretnek élni, pont úgy, ahogy kortársaik.
Ez a fiatal, akiről most szólni fogok szalézi diák volt Pakisztánban, és „egyszerűen” mártírként feláldozta magát azért, hogy életeket mentsen. Mert a fiatalok mindenre képesek, a legnagyobb hőstettekre is.
Akash Bashir története
Akash Bashir élete meglepően hétköznapi volt. Mély és őszinte hitű katolikus ifjú szalézi növendék, egy egyszerű családból. Pakisztánban, Lahore városában, Youhanabad keresztény negyedében tanult egy szalézi iskolában.
Akash Bashir úgy élte az életét, mint bármelyik másik korabeli fiatal a világon: család, barátok, suli, munka, sport, imádság. Persze egy olyan országban, mint Pakisztán, ahol a konzervatív muzulmán hit az irányadó, katolikus fiatalnak lenni nem kis dolog. Ott a hit nemcsak családi hagyomány vagy egy címke, hanem az identitás része.
Egyszerű, de fontos vezérfonalat jelentett az életében a „szolgálat”. Akash életének minden pillanata a szolgálat jegyében telt, és úgy halt meg, hogy a közösségét szolgálta, az életét adta értük.
2015. március 15-e volt, a Szent János-templomban épp misét celebráltak. A bejáratnál önkéntes fiatalok álltak őrt, közöttük Akash Bashir is. Azon a napon azonban történt valami szokatlan. Akash észrevette, hogy egy ember, aki épp be akart menni a templomba, a ruhája alatt robbanószert viselt. Megpróbálta feltartóztatni, beszélt hozzá, megakadályozta, hogy tovább menjen, és amikor látta, hogy nem tudja megakadályozni, szorosan átölelte, miközben ezt mondta neki: „Inkább meghalok, de nem engedlek be a templomba!” Így a fiatal és a kamikaze együtt haltak meg. A mi Akashunk felajánlotta életét, és megmentette százakét: lányok, fiúk, anyák, apák voltak a templomban imádkozni akkor.
Akash 20 éves volt.
Ez az eset mélyen megérintett minket szaléziakat és az egész Szalézi Családot. Emlékét őriznünk kell. Az ő egyszerű és hétköznapi élete kétségkívül példaértékű Lahore, Pakisztán és a szalézi család fiataljai számára.
Édesanyja azt mondta: „Akash a szívem egy része volt. De a boldogságunk nagyobb a fájdalmunknál, mert nem kábítószer függőség miatt halt meg vagy balesetben. Egy egyszerű fiú volt, aki az Úr útján halt meg, és megmentette az atyát és a híveket. Akash már a mi szentünk.”
Most Akash öccse, Arsalan az, aki besegít a templom őrzésébe. „Nem tiltottuk meg neki, mert nem akarjuk meggátolni a gyermekeinket, hogy szolgálják az Egyházat” – mondta az édesanya.
Napjaink ifjú mártírjai
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” – mondta Jézus. Akash Bashir erre az élő példa. Az életszentség példája minden keresztény számára, a világ minden keresztény fiatalja számára. Szentnek lenni ma is lehetséges! És kétségkívül a szalézi nevelési módszer legnyilvánvalóbb karizmatikus jele. Intézményeink minden diákja tudja, ahhoz, hogy elérjük a szentséget meg kell találni a boldogságot, úgy, hogy mélyen szeretjük Istent és a számunkra kedves embereket; gondoskodunk és törődünk azokkal, akiket épphogy ismerünk; hétköznapi kötelességeinket felelősségteljesen elvégezzük, szolgálunk és imádkozunk.
De különösen Akash jelképezi a pakisztáni keresztény fiatalokat, a vallási kisebbségeket. Akash Bashir a zászló, a jel, a hangja azoknak a keresztényeknek, akiket megtámadnak, üldöznek, megaláznak és megkínoznak a nem keresztény országokban. Akash a hangja annak a sok bátor fiatalnak, akik az életüket adják a hitükért, olyan nehézségek ellenére, mint a szegénység, a vallási szélsőségek, az érdektelenség, a társadalmi egyenlőtlenségek és a diszkrimináció.
A többi szenttel és boldoggal együtt, mint Savio Szent Domonkos (+1857), Goretti Szent Mária (+1902), boldog Pier Giorgio Frassati (+1925), az ifjú szent José Sanchez del Rio (+1928) vagy a nemrégiben boldoggá avatott Carlo Acutis (+2006).
Akash élete a mai katolikus Egyház számára egy olyan tanúságtétel, amely az első keresztény közösségeket idézi meg, amelyeknek Jézus hitével ellenkező kultúrában kellett létezniük. Az Apostolok Cselekedeteiben szereplő közösségek is kisebbségben voltak, de a hitük végtelen volt Istenben. Ennek a csupán 20 éves pakisztáni fiatalnak élete és mártírhalála az isteni Szentlélek élő és mindenhol jelenlévő hatalmát mutatja meg nekünk, aki él, jelen van mindenhol, az egyszerű, üldözött helyeken is, a fiatalokban is, Isten kicsinyeiben is.
Akash Bashir, a mi szalézi voltnövendékünk Pakisztánból tanúskodik a megelőző módszerünkről is, példa fiataljaink részére, és áldás vallási kisebbségeink számára.
Kívánom, hogy mindnyájatok számára csodálatosan kezdődjön ez a tanév, és áldásom küldöm családjaitok, közösségetek és iskolátok számára.
Don Ángel Fernández Artime SDB, rendfőnök
Fordította: Szabó Judit
Szaléziak.HU
Fordít
