Főoldal / Szalézi világ / Argentína – Zatti testvér, a hívő
Argentína – Zatti testvér, a hívő
2022-09-06 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Zatti • szalézi testvér • szentté avatás • hitélet •
Tekintettel Artemide Zatti szalézi testvér közelgő szentté avatására, megosztunk néhányat a leendő szent egyes vonásaival foglalkozó cikkek közül, amelyeket az argentin Szalézi Értesítő készített, az ország, ahol "a szegények rokona" egész szalézi életét leélte.
"A hitnek annyi története van, ahány hívő, hiszen mindenki a saját személyiségével adja magát." Romano Guardini (A hit élete)
A hit létfontosságú aktusa a hívő személyes története. Ha azt mondjuk, hogy a hit gyökerei Isten ajándéka, akkor abban is biztosnak kell lennünk, hogy ezt az ajándékot az ember elfogadja. Ezért tudnunk kell, hogy ki az illető és a személyisége, mert ott lakozik a hite.
A hit, mint az Istenhez való személyes ragaszkodás személyes történet volt Zatti számára, amely a konkrét munkában, a betegek gondozásában, az egészségügyi ellátás világában a szentség felé vezette.
"Hittem, megígértem, meggyógyultam"
Zatti keresztény hite születésének napján, 1880. október 12-én, Borettóban, Reggio Emilia közelében, a San Marco-bazilikában vette kezdetét. 1897-ben a Zatti-Vecchi család Argentínába költözött, hogy új életet kezdjen. Megérkeztek Bahía Blancába, ahol Luigi bácsi házat és munkalehetőséget talált nekik. Hétvégén a szaléziak által vezetett Mercede Boldogasszony plébániára jártak. Ott az ifjú Artemide elmélyíthette Jézusba vetett hitét és megismerhette Don Boscót, és ennek a tanúságtételnek köszönhetően döntött úgy, hogy szalézi lesz.
Bernalba ment, hogy elkezdje a szalézi jelöltidőt, ahol lelkesen tanult és dolgozott. Sajnos egy tuberkulózisban szenvedő szalézi gondozása közben ő is elkapta a betegséget. A fertőzés elkerülhetetlen volt, de mindennek ellenére tovább folytatta.
Viedmába azért érkezett, hogy betegsége fájdalmait enyhítse. Ott találkozott Evasio Garrone atyával, egy orvossal, aki meghívta őt, hogy tegyen ígéretet Máriának, a Keresztények Segítségének, hogy felépüljön, nevezetesen vállaljon kötelezettséget arra, hogy életét a viedmai "San José" Kórházban lévő betegek gondozásának szenteli. Artemide válasza kategorikus volt: „Hittem, megígértem, meggyógyultam” – erről a Flores del Campo című újság is beszámolt 1915. május 3-án.
Hinni Mária közbenjárásában a gyógyulásáért a hit egyszerű cselekedete volt, amelyet gyermeki szeretet töltött el. Az ígéret a Gondviselésbe vetett bizalom és a betegek gondozása iránti elkötelezettség bátor cselekedet volt. A gyógyulás annak a hitnek és bizalomnak az eredménye volt, amely arra késztette Artemide Zattit, hogy haláláig a leginkább rászorulókkal legyen.
"Az ima olyan volt, mint a lélek lehelete"
Ez a tény a fordulópont Zatti Viedmában eltöltött évek során végzett hatalmas munkájának megértésében. Hittel tűrte a betegségeket és irányította hivatását, amelyet Istennel egységben táplált naponta, hajnali öttől a nap utolsó óráiig.
Msgr. Carlos Mariano Pérez Zatti élete utolsó éveinek szalézi tartományfőnöke volt. Tanúságtétele Zatti hitéletéről jól mutatja belső életét:
"Teljes szívéből, teljes elméjéből és minden erejéből szerette Istent. Az ima olyan volt, mint a lelke lehelete, és meg volt győződve arról, hogy Isten mindenhatósága a kezében van."
"Bár anyagi gondok szorongatták és aggasztották, az örökkévalót mindig a mulandó dolgok elé helyezte. Ismerte és ízlelte a Szentírást, valamint a szentek életét és aszkéta értekezéseket. Tudta, hogyan sugározza mindezt példájával, szavaival."
"Igazi katekéta volt, aki egy hitben nevelkedett ember képmását ajánlotta fel, aki képes átadni a Krisztusba vetett őszinte és érdektelen hitet. A legszegényebb betegek, a legnehezebb esetek vagy a legvisszataszítóbb betegségben szenvedők voltak számára a San Jose Kórház igazi villámhárítói. Lelkében és szívében nagyon tisztán élte Jézus szavait: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Egy levelében, amelyet Artemide Zatti 1914-ben írt Viedmától bahía blancai rokonaihoz, egyszerűen és közvetlen módon fejezte ki hitéletének lépéseit, amely, ahogyan Romano Guardini emlékeztet, egy hívő, konkrét személyisége.
Így szól a levél:
"Imádkozzatok értem, aki annyi szükséget szenved, hogy teljesítsem azt a küldetést, amelyet a Jóisten végtelen irgalmasságában rám bízott; ezt teszem értetek minden nap. És nagy hévvel, amikor arra gondolok, hogy a jelen az élet rövid, nagyon rövid! A tegnapi szenvedésekről már nincs emlékünk (édes emlékünk, ha az Úrért szenvedünk) és hogy a jutalom, ami ránk vár, nagy, nagyon nagy, mert ez maga az Isten!... Néha megmagyarázhatatlan gyötrelem kerít hatalmába, ha arra gondolok, hogy magunk miatt elveszíthetjük!... De hittel felvértezve vívjuk meg az Úr harcát, és az Úr megadja a megérdemelt örök jutalmat érte!" (Zatti levelei, 106. szám, Dél-Argentína Szalézi Történeti Levéltár, Bahía Blanca részleg).
Itt találhatja meg az ember mélységes meggyőződését személyes istentapasztalatáról, tudván, hogy ez a kapcsolat rávezeti az isteni kinyilatkoztatás felismerésére és a hitre, egy olyan nagy misztériumra, amely fenntartja a legrászorultabbaknak, beteg szeretteinek adott életét: „És hogy a ránk váró jutalom nagy, nagyon nagy, mert ez maga Isten!"
Artemide hite igazi öröm volt, tudván, hogy ez az öröm azt jelenti, hogy minden pillanatban belép a valóság dinamizmusába. Hitével bekapcsolódott a közösségi életbe, ami számára a kórház formája volt, együtt élés beteg testvéreivel, a szegényekkel és rászorulókkal, az utolsókkal, az elfelejtettekkel.
Így az öröme fokozódott. Ott rakódott le hivatásának öröme, izgalma, élvezete, személyes íze. Az intenzitás "jó és bőséges mérték volt". Ez volt az a dinamizmus, amely megtartotta Artemide Zattit, a hívőt, és egyesítette a transzcendenssel, elvezetve őt a szentségig.
Forrás: Salesian Bulletin of Argentina, Jose Sobrero SDB
ANS-Buenos Aires/Szaléziak.HU
