Főoldal / Szalézi világ / Az irgalmas szamaritánus szalézi - szent! - A rendfőnök májusi üzenete
Az irgalmas szamaritánus szalézi - szent! - A rendfőnök májusi üzenete
2022-05-26 Csütörtök | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
rendfőnök • Ángel Fernández Artime • üzenet • szent •
Különleges számunkra ez a húsvét. Nagy az izgalom a Szalézi Családban, az Argentin Egyházban (különösen a viedmai egyházmegyében), Olaszországban, a Reggio Emilia Egyházmegyében és Borettóban, a szülővárosában, mert Artemide Zattit szentté avatják.
Don Bosco kedves barátai és a Szalézi Értesítő olvasói! Egy ragyogó reménysugár töri meg a borús gondolatokat, amelyeket a világjárvány, a háborúk – mindenekelőtt az Ukrajnában zajló háború – okoznak, és amelyek halált, fájdalmat és pusztulást hoznak. Egy rendkívüli hír: az egyetemes Egyház hivatalosan elismeri és tanúsítja egy, a „világ végén élt” szalézi életszentségét: Artemide Zattiét.
A mi kedves szentünk csodálatos ember, aki a hétköznapokban élte meg a szentséget, az egyszerűségben, az alázatos és kedélyes szolgálatban, különösen a betegekében. Don Bosco szívének és a szalézi karizma gazdagságának a megtestesítője. A Szalézi Család legemberibb és legszeretetreméltóbb vonása tükröződik benne.
Szelíd szívvel volt megáldva, amely ismerte a szenvedést is. Jól tudta, mit jelent a szegénység, az emigráció, az esendőség és a betegség, de ismerte a kételyt, a nehéz döntéseket is, mígnem végül Don Boscóval maradt, és teljesen átadta magát szalézi testvéri hivatásának, úgy, ahogy Don Bosco akarta: tanúságtevőként közel az emberekhez, a betegek és szegények odaadó szolgálatában.
A San José de Viedma kórház vezetője volt, aki kiterjesztette páciensei körét, a tőle elválaszthatatlan kerékpárjával elérte a város összes betegét, különös tekintettel a szegényekre. Kezelte a pénzt, de ő maga szerényen élt: amikor Olaszországba utazott Don Bosco szentté avatására, ruhát, kalapot és bőröndöt kellett neki kölcsönadni.
Szerették és becsülték a betegek, szerették és becsülték az orvosok, akik a lehető legnagyobb bizalommal viseltettek iránta, és átadták magukat annak a hatásnak, amely az ő szentségéből áradt: „Amikor Zattival vagyok, képtelen vagyok nem hinni Istenben” – mondta egyszer egy orvos, aki ateistának vallotta magát. Mert Zatti számára minden beteg maga Jézus volt. Amikor egyszer az elöljárói azt tanácsolták neki, hogy egy nap ne fogadjon 30 páciensnél többet, hallották, hogy így morog: „És ha a 31. páciens maga Jézus lenne?”
Artemide tanúságtétele, mint igaz és hétköznapi irgalmas szamaritánus, aki irgalmas, mint az Atya, hivatás volt a számára, életstílus, amely bevonzotta mindazokat, akik valamilyen módon a kórháznak szentelték magukat: orvosok, ápolók, gondozók és kisegítők, apácák, önkéntesek, akik értékes időt ajándékoztak a szenvedőknek. Figyelmesen meghallgatta a betegeket, az élettörténetüket, aggodalmaikat, félelmeiket. Tudta, hogy akkor is, ha a betegséget nem lehet legyőzni, gyógyítani lehet, vigaszt nyújtani lehet, közel lehet lenni ahhoz az emberhez, akinek épp szembe kell néznie valamilyen betegséggel.
Mindig és mindenben szalézi volt, szalézi testvér, vagyis nem pap. A szalézi testvéri hivatás része annak a karizmának, amit Don Bosco át akart adni a Szalézi Kongregációnak. Don Bosco világosan fejezte ki magát, amikor így szólt hozzájuk: „Szükségem van rátok.”
Maga Ferenc pápa is megtapasztalta Artemide Zatti hatékony közbenjárását a felszentelt laikusi hivatás tekintetében, amikor a jezsuiták provinciálisa volt Argentínában. Az egyik levelében így ír: „1976-ban, amikor meglátogattam Észak-Argentínában a jezsuita misszionáriusokat, pár napot Saltában töltöttem az érsekségen. Ott, az étkezés vége felé Pérez érsek mesélt nekem Artemide Zatti életéről. Lehetőséget adott arra is, hogy elolvassak róla egy könyvet. Nagyon megérintett az a tény, hogy ő egy testvér volt, minden vonatkozásban. Abban a pillanatban éreztem, hogy kérnem kell az Urat, Artemide Zatti közbenjárásán keresztül, hogy küldjön nekünk testvéri hivatásokat. Kilencedeket mondtam, és kértem a novíciusokat is, hogy ugyanígy tegyenek.” Majd így folytatja: „Amióta elkezdtük az imáinkat Zattihoz, 23 ifjú jezsuita testvér lépett be, akik állhatatosan kitartanak döntésük mellett. Meg vagyok győződve arról, hogy Artemide Zatti közbenjárásának köszönhető, hiszen ez magas számnak számít a mi rendünkben és elég ritka eset. Ismétlem, meg vagyok győződve az ő közbenjárásáról, mert tudom, mennyit imádkoztunk hozzá.”
Nagyszerű, hiteles buzdítás számunkra is, hogy esedezzünk Artemide Zatti közbenjárásáért, hogy emelkedjen a hivatások száma, ami a szalézi testvéreket illeti.
Ebben az évben, amelyet Szalézi Szent Ferencnek szentelünk, aki védelmezője és hirdetője volt annak, hogy az életszentség mindenki számára elérhető, Artemide Zatti arra emlékeztet minket, amit a II. Vatikáni Zsinat is kimond: „Így tehát minden Krisztus-hívő meghívást kap az életszentségre és saját állapotának tökéletességére, s ezeket köteles is elérni.” (Lumen gentium) Szalézi Ferenc, Don Bosco és Artemide hétköznapi életet éltek, egyben ez Isten szeretetének kifejeződése volt, amelyet megkaptak és vissza is adtak. A mi szentjeink az Istennel való kapcsolatot akarták közelebb hozni az élethez és az életet az Isten-kapcsolathoz. Ez a „szomszéd ajtó” életszentsége vagy a „szentség középosztálya”, amiről Ferenc pápa oly nagy szeretettel beszél nekünk.
Artemide Zatti alakja ösztönzést és inspirációt adhat, hogy Isten szeretetének jelei és hordozói legyünk a fiatalok és a szegények számára. Amint az idei év strennájában is írtam: „Nekünk, Szalézi Családnak is egyértelművé kell tennünk a »látogatás karizmáját«, mint azt a vágyat, amelyet szívünkben hordozunk, hogy evangelizáljunk anélkül, hogy várnánk, hogy mások jöjjenek hozzánk, olyan terekre és helyekre, amelyeken oly sok ember lakik, akiknek egy kedves szó, találkozás, tisztelettel teli tekintet megnyithatja látókörét egy jobb élet felé.” Artemide Zatti a „látogatás” embere volt, Jézust hordozta a szívében, felismerve és örömmel, nagylelkűen szolgálva Őt beteg és szegény testvéreiben.
Szent Artemide Zatti, járj közben mindannyiunkért!
A döntő csoda
Egy ember csodálatos gyógyulásáról van szó, aki „jobb oldali kisagyi iszkémiás sztrókot kapott, amelyet masszív vérzéses elváltozás komplikált”. Ez az esemény 2016 augusztusában történt a Fülöp-szigeteken. Az idegsebészeti kivizsgálás után egy beavatkozást javasoltak, amely a család anyagi helyzete miatt nem volt lehetséges. Végül a családtagok úgy döntöttek, hogy hazaviszik a rokonukat, hogy életének utolsó napjait családja körében tölthesse. A haldokló megkapta a betegek kenetét, és maga köré hívta a családtagjait, hogy elköszönjön tőlük. Majd 2016. augusztus 24-én, minden várakozás ellenére a beteg szólt a hozzátartozóknak, hogy jobban van és szeretne fürdeni és enni. Azért vitték haza, mert úgy vélték, meg fog halni, majd néhány nap múlva ismét egészséges lett!
A gyógyult beteg hálás köszönetet mondott testvérének az imákért, aki szalézi testvér, és aki azon a napon kezdett el imádkozni, amikor a testvérét kórházba vitték, a közös vesperás alatt, könyörögve a gyógyulásáért, Boldog Artemide Zatti közbenjárása által. De nemcsak ő, hanem a szülők is csatlakoztak az imához, intenzíven könyörögve Boldog Artemide Zatti közbenjárásáért.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
