Főoldal / Szalézi világ / Az ünnep, amely életet adott az oratóriumnak és a szalézi küldetésnek
Az ünnep, amely életet adott az oratóriumnak és a szalézi küldetésnek
2025-12-08 Tegnap | #Szalézi világ
ünnep • Szűz Mária •
A szeplőtelen fogantatás ünnepe olyan, mint egy „születésnap” a szalézi történelemben: Don Bosco oratóriumának kezdetét, a Kongregáció megalapítását, valamint a szalézi lelkiség és küldetés állandó máriás kulcsát jelzi. Don Bosco minden utóda többször is visszatért december 8-hoz, hogy újra felfedezze benne Szeplőtelen Édesanyánk stílusát, reményét és anyai jelenlétét, amely ma is megújítja a Szalézi Családot.
December 8. Don Bosco életében
1841. december 8-án, miközben misét tartottak Assisi Szent Ferenc templomában, Don Bosco találkozott a fiatal Bartolomeo Garellivel, és elkezdte katekizálni, egy közösen elmondott „Üdvözlégy Mária”-imával. Don Bosco mindig ezt a szerény pillanatot az „oratórium első kezdeteként” emlegette, amelyet kifejezetten a Szeplőtelen Szűz Máriához kötött.
A szalézi hagyomány szerint Don Bosco ebben az „Üdvözlégy Máriában” látta azt a magot, amelyből az egész szalézi mű kinő. Élete későbbi szakaszában kijelentette, hogy december 8. az a nap, amikor „minden nagy munkánk megkezdődött”, ezzel is rámutatva, hogy a Szeplőtelen Fogantatás hogyan vált értelmezési kulcsává hivatásának és a fiatalok körében végzett küldetésének.
December 8. az oratórium életében
1841. december 8-át Don Bosco szegény és elhagyott fiatalok számára létrehozott oratóriumának születéseként tartják számon, amelyből minden műve kibontakozott. Emiatt a szalézi hagyomány december 8-át „a szalézi misszió születésnapjának” nevezi, kifejezve mind a történelmi eredetet, mind a spirituális identitást.
Don Bosco már a legkorábbi évektől kezdve beleágyazta ezt a máriás eredetet a valdoccói mindennapi életbe. 1842-re már évenként december 8-án tartott konferenciát, amelyben a Szeplőtelen Mária oltalmát kérte az oratórium számára. Különleges gyakorlatokat – például a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére szervezett májusi ünnepet (1858-ban jelent meg) – ösztönzött, hogy a fiúkban konkrét áhítatot ápoljanak, amely formálja erkölcsi életüket és apostoli felelősségüket.
December 8. a szalézi lelkiség növekedésében
Don Bosco a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetését (1854) úgy értelmezte, mint annak megerősítését, amit már az Oratóriumban megélt. Ennek egyik legtisztább gyümölcse a Szeplőtelen Szűz Társasága volt, amelyet Savio Domonkos alapított röviddel a dogma meghatározása előtt. Ez a csoport az apostoli buzgalom, és végül az első szalézi hivatások „melegágyává” vált.
Májusi havi prédikációiban Don Bosco a Szeplőtelen Máriát „lencseként” mutatta be, amelyen keresztül teljes nevelési projektjét meg lehet érteni. Tisztasága és Isten iránti teljes nyitottsága példaképként szolgált a fiúk számára, és lelki erőként a társadalomban lévő „gonosz erőkkel” szemben – nem a politika, hanem a nevelés és a katekézis révén. Ez a Máriával kapcsolatos szemlélet elválaszthatatlan a megelőző módszertől, amelyet Don Bosco Isten gondviselő szeretetének kifejezéseként értett: egy olyan szeretetként, amely előre lát, befogad és kísér, és amely Mária szeplőtelen rendelkezésre állásában tükröződik.
December 8. és a Kongregáció megalapítása
1859. december 8-án nagy ünnepélyességgel ünnepelték Valdoccóban a Szeplőtelen Mária ünnepét. Azon az estén Don Bosco összegyűjtötte legelkötelezettebb munkatársainak egy kis csoportját, hogy életet leheljenek abba, ami később Szalézi Szent Ferenc Társaság lett. Ezt a szándékosan választott dátumról hivatalosan a Szalézi Kongregáció alapításának napjaként tartják számon, és Szeplőtelen védelme alá helyezték, hogy biztosítsa anyai gondoskodását az új Társaság felett.
Későbbi egyházi események megerősítették ezt a máriás pecsétet. A Szeplőtelen iránti áhítat kialakulását, a dogma meghirdetést és Don Bosco későbbi, a Segítő Szűz Mária iránti áhítatának terjedését mind Mária védelmének egységes szálaként értelmezte. A történészek megjegyzik, hogy Don Bosco gyakran alkalmazott a Segítő Szűz Máriára olyan kifejezéseket, amelyek eredetileg a szeplőtelen fogantatáshoz kapcsolódtak, mindkét címben egyetlen anyai jelenlétet látva a Kongregáció útján.
December 8. a rendfőnökök megnyilvánulásaiban
A rendfőnökök gyakran visszatértek december 8-ához, hogy a Szalézi Családot visszahívják máriás gyökereihez. Pascual Chávez atya hangsúlyozta, hogy Don Bosco és a Szeplőtelen Fogantatás közötti kapcsolat nemcsak történelmi vagy tanbeli, hanem a megelőző módszer egyik központi aspektusát is érinti: egy olyan Istent, aki szeretettel előre lát és kísér, ami tökéletesen tükröződik Mária nyitottságában a kegyelemre. Emlékeztetett arra is, hogy Egidio Viganò atya a Szeplőtelen Szűz Máriát választotta első körlevelének témájául, melynek címe „Mária megújítja Don Bosco Szalézi Családját”, kiemelve, hogy a valódi megújulás mindig a Mária iránti megújult elkötelezettséget jelenti.
A Kongregáció születése a Szeplőtelen Szűz ünnepén nem véletlen, hanem programszerű volt. Don Bosco azt akarta, hogy fiai és lányai Mária tekintete és vezetése alatt, a fiatalok szolgálatában éljék meg a szalézi karizmát.
Minden szalézi számára december 8. a hála és a hivatásról való megemlékezés napja marad – egy évenkénti visszatérés Bartolomeo Garellivel közös első Üdvözlégy Máriához –, hogy „minden legnagyobb dolgunk” továbbra is Mária fiatalokért való közbenjárásából fakadjon. Így a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe továbbra is a szalézi identitás és küldetés középpontjában áll.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
