Vízkeresztkor a Befana, vagyis a jó boszorkány az, aki Olaszországban megajándékozza a gyermekeket. A La Befana január 6-án köszönt be az itáliai családokhoz, és hoz sok-sok ajándékot a gyerekeknek. Ilyenkor kirakodóvásárok, marionett előadások, álarcos felvonulások, cirkuszi előadások kerülnek megrendezésre országszerte.
Olaszországban január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos boszorkány, hogy megajándékozza a gyerekeket. La Befana a mesék szerint igen csúnya, de nagyon jóindulatú. Szakadt ruhát, fekete sálat, kopott cipőt visel, haja ősz, szeme vörös, és tetőtől talpig korom borítja, mert a gyerekek házaiba a kéményen keresztül jut be. A vékony, öreg, ősz hajú boszorkány a kéményen keresztül jut be a házakba és a kandallóra akasztott zoknikba teszi a gyerekeknek szánt ajándékát. A mai néphitben Befana minden kisgyermeket meglátogat Epifánia előestéjén, hogy megtöltse zoknijukat cukorkával és ajándékokkal, ha jók voltak, vagy pedig fekete cukorral, ha rosszak. Általában minden zokni tartalmaz legalább egy fekete cukrot, melyet "Befana szené"-nek neveznek ("il carbone della Befana"), hiszen nincs olyan, hogy a gyerek ne lett volna rossz legalább egyszer az év során.
A hosszú orrú, seprűnyélen érkező boszorkány története is régi időkre nyúlik vissza. Antik római szokásból alakult ki, mára már kicsit átalakult és a gyümölcs helyett drágább meglepetésekkel is megajándékozza a jó gyerekeket. Míg a rosszak szenet kapnak ajándékba… Országszerte ünnepségeket rendeznek ilyenkor, megemlékezve a bibliai történetre... Gáspár, Menyhért és Boldizsár útba igazítást kért a boszorkánytól, de az nem tartott velük a kis Jézushoz, azonban rájött, hogy rosszul döntött. Ezért azóta is bolyong és az útjába eső gyerekeket megajándékozza annak reményében, hogy egyikük a kis Jézus.
Befana szóval illetik tehát a Vízkeresztet és a boszorkányt, aki ekkor látogatja meg az olasz gyerekeket. Neve valószínűleg a következő napon tartott ünnep elnevezéséből ered: La Festa dell Epifania. Az Epifánia görög eredetű név, jelentése "megjelenés, jelenlét", vagyis ez a Megjelenés Ünnepe. Az Epifania-t a toszkánok "Befania"-nak hívják, míg a rómaiak "Pasqua Befania" névvel illetik, addig Calabriaban "Bifania"-nak vagy "Bufania"-nak nevezik, a bolognaiak pedig "Epifagna"-ként tartják számon. A Befana elnevezése nemcsak régiónként, de gyakran városonként is más. Barbasa Modena-ban, la Vecchia Pavia városában, la Redodesa vagy Marantega Velencében, Berola Treviso környékén…
Az eredeti szokás szerint a Befana-ünnep idejére a lakásban drótokat feszítettek ki, s azokra akasztották a zoknikat. A gyerekek bekötött szemmel, bottal kezükben léptek a lakásba, s találomra ütöttek. Amit eltaláltak, az övék lehetett.
Mivel a boszorkány nagyon jó és kedves háziasszony, ezért úgy tartják, fel is söpri a padlót, mielőtt elmegy. A család hagyományosan egy kis pohár bort és egy tradicionális olasz étkekkel teli tányért hagy elöl az asztalon a boszorkány számára.
Érdekes módon Befana a keresztény legendákban is felbukkan, úgy tartják, néhány nappal Jézus születése előtt találkozott a Három Királyokkal, akik tőle kértek útmutatást, hogy merre kell menniük, de a boszorkány nem tudta. Éjjelre azonban menedéket adott nekik, és mivel ő volt a legjobb háziasszony a faluban, ezért az ő otthona volt a legszebb. A mágusok meghívták őt, hogy csatlakozzon hozzájuk és keressék együtt a kis Jézust, de La Befana nem fogadta el a meghívást, mondván, hogy sok a házimunkája. Később azonban meggondolta magát, és a mágusok után eredt. Azon az éjjelen nem találta meg őket, s úgy tartják, ettől kezdve La Befana folyamatosan keresi a kisbabát. Minden jó gyereknek játékokat és cukorkát hoz, vagy gyümölcsöt, a rossz gyerekek pedig szenet, hagymát vagy fokhagymát kapnak.
A keresztények gyakran mondják azt is, hogy Befana karácsony környékén kezdi a söprögetést és takarítást, azon a napon, amikor annak idején a mágusok betértek hozzá. Amikor elindult a Jézuska keresésére, seprűjét is magával vitte, hogy segitsen az új anyukának a tanaritásban, ezért repül ma is seprűn.
Egy másik keresztény legenda sokkal sötétebb képet fest. Eszerint La Befana közönséges asszony volt egy kisgyerekkel, akit nagyon szeretett. A gyerek azonban meghalt, az asszony pedig beleőrült a bánatba. Amikor meghallotta, hogy megszületett a kis Jézus, azt hitte, a saját fia az, elment hozzá, és elárasztotta ajándékaival. Jézus nagyon örült, és cserébe szintén megajándékozta Befanát: ő lett minden itáliai gyermek anyja.
Az olasz néphagyomány úgy tartja, hogy ha valaki meglátja a Befana boszorkányt, akkor azt fejbe vágja a seprujével, mivel nem szeretné, ha látnák. A mesének ezen része feltehetőleg azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek időben ágyba menjenek, és a szülők nyugodtan tudják megpakolni a zoknikat és felsöpörni a padlót.
És ahogy megszokhattuk a vízkeresztnek is megvan a maga édessége is. Északtól-délig különböző édességeket készítenek ilyenkor. Északon a pinza és a fugassa jellemző, mely mazsolával, fügével és szárított gyümölccsel készül. Salento környékén és délen cartellate elnevezésű sütemény hódít ilyenkor. Az olajban sült, mézes sütemény sokféle verzióban létezik. A torroncinik természetesen soha nem hiányozhatnak a zoknikba rejtett ajándékok közül. Ligúriában nincs ünnep „anicini” nélkül (cantuccihoz hasonlít, édes borral kínálják) és genovese torta nélkül (pisztáciával). Veneto tartományában elsősorban Pinza Venessiana készül, mely egy kukoricalisztből , szárított gyümölcsből készített sütemény. Toszkánában a Befanini; édes omlós kekszét kell megemlítenünk, melyek közül ánizsos, különböző színű, formájú verziók kaphatók.
olaszutak.blog.hu/Szaléziak.HU
