Főoldal / Magyar Tartomány / Budapest – Ember maradt az embertelenségben – megemlékezés Ádám Lászlóról
Budapest – Ember maradt az embertelenségben – megemlékezés Ádám Lászlóról
2018-04-16 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából április 15-én, vasárnap délután a Terror Háza Múzeum előtt megtartott ünnepségen a megemlékezés központi alakja Ádám László szalézi szerzetes, egykori tartományfőnök volt.
Az eseményen a közöség soraiban jelen volt Havasi József korábbi tartományfőnök, aki személyesen ismerte Ádám atyát, több szalézi szerzetes, szalézi fiatal, a Szalézi Család tagjai, valamint Ádám László atya ma élő rokonai is.
A megjelenteket Tallai Gábor, a múzeum programigazgatója köszöntötte. Beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes, Ábrahám Béla, a szalézi rend magyarországi tartományfőnöke, valamint B. Varga Judit, a Terror Háza Múzeum történész-muzeológusa.
Az elmúlt években megemlékeztek Sztehlo Gáborról, Slachta Margitról, Karády Katalinról, Raoul Wallenbergről, Éliás Józsefről, id. Antall Józsefről, Boldog Apor Vilmos püspökről, Boldog Salkaházi Sáráról és Bernovits Vilmáról, 2018-ban pedig Ádám László szalézi atya volt a megemlékezés központi alakja, felidézve így a szalézi embermentők alakját, akik önzetlenül igyekeztek menteni zsidó embertársaikat.
Tallai Gábor kiemelte, hogy a közös megemlékezés során azokat a neveket is fel kell idéznünk, akik emberek maradtak az embertelenségben, akiknek példáját a felnövekvő nemzedékek elé tárhatjuk, akiket olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasra csak tudjuk, hogy mindenki láthassa őket.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes szavai szerint „az emlékezés legalább annyira szól a jelenünkről és a jövőnkről”, mint a múltunkról. Kijelentette: a budapesti és magyarországi holokauszt közös múltunk keserű, fájdalmas, gonosz része. „Sokszor mondjuk egyes eseményekre, történésekre, hogy: bárcsak elfelejthetném. Pedig másképp helyes: nem elfelejteni, hanem megérteni, feldolgozni és láthatóvá tenni szükséges a múltunkat” – hangsúlyozta, hozzátéve: közös felelősségünk, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a múlt kitörtölhetetlen bűneit, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.
„Néha olyannyira szeretnénk angyalokká válni, hogy elfelejtünk emberként viselkedni” – idézte Szalézi Szent Ferencet, a Szalézi Társaság névadóját és védőszentjét beszéde elején Ábrahám Béla. Elmondta:, hogy Ádám László szalézi szerzetes, tartományfőnök „kiállt az üldözöttek mellett, mentette a zsidó testvéreket, nem egyszer élete kockáztatásával. Négyszer forgott életveszélyben nyilas fegyveresek előtt, és még a békásmegyeri 33. gyűjtőtáborba és a budapesti gettóba is bemerészkedett.”
A következő politikai terror hosszúra nyúlt időszaka alatt is példát mutatott hitből, emberségből, hűségből. A legnehezebb pártállami időben, 1950–1952 között volt tartományfőnök. „1952. július 28-án érte is eljött a fekete Pobjeda” – folytatta Ábrahám Béla. A tartományfőnök arról is beszélt: Az 1956. szeptemberi amnesztiával egy testileg összetört, de lelkileg töretlen ember jött ki a börtönből. Visszaemlékezéseit börtönből való szabadulása után húsz évvel vetette papírra az újpesti lakóházában, ahol szabadulása után illegális szalézi életét élte.
„A reménytelenség ellenére is remélt, készült a szabad szalézi szerzetesi életre. Remeteségében a szalézi irodalmat fordította. Ő maga nem élhette meg a szalézi újrakezdést” – jelentette ki Ábrahám Béla, hozzátéve: halála előtt, visszatekintve küzdelmekkel teli életére, egy rendtársának így nyilatkozott: „Ha újra kellene kezdeni, ismét a szalézi hivatást választanám.”
B. Varga Judit történész-muzeológus beszédében elmondta: Ádám László atya, szalézi szerzetes krisztusi emberséggel folytatott partizánharcára sokan tekintenek példaként. A sors hiába csapott le rá 1944. december 13-a éjjelén, ő vállalta a megpróbáltatásokat, a veréseket, a nyilas-fogságot, később a kommunista diktatúra börtönét is. Mi, az utókor gyermekei magunknak teszünk jót, ha nem feledjük a bátor embermentőket, a hétköznapok hőseit. Bár a történelem tanulmányozása közben meg-megtorpanunk a felfoghatatlan gonosztettek láttán, mégis hiszünk a jó harcokban, a jó emberekben. Kövessük és adjuk tovább a jó emberek példáját! Ne felejtsük el, hogy Ádám Lászlónak és a hozzá hasonló hősöknek köszönhetjük, hogy a többségben megmaradt és él a remény.”
A megemlékezésen közreműködött Tompos Kátya és Jávori Ferenc, valamint a Parafónia Zenekar.
www.terrorhaza.hu/Szaléziak.HU