Főoldal / Szalézi világ / Di Barolo márki hősies erényeinek elismerése
Di Barolo márki hősies erényeinek elismerése
2018-12-22 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa december 21-én, pénteken kihallgatáson fogadta Angelo Becciu bíborost, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, akit meghatalmazott azok a dekrétumok közzétételére, melyekben egy vértanúság és tizenegy Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel, közöttük Isten Szolgája Carlo Tancredi Falletti Di Barolo világi hívőjét, aki Don Bosco nagy jótevőjének, Tiszteletreméltó Juliette Colbert Falletti Di Barolo márkinénak a férje volt.
Isten szolgája Carlo Tancredi Falletti Di Barolo, a gyermekek és az ifjúság oktatására és erkölcsi nevelésére létrehozott Szent Anna nővérkongregáció társalapítója Torinóban született 1782. október 22-én és Chiariban hunyt el 1838. szeptember 4-én. Mélyen hívő, gazdag nemesi családból származott. Párizsban, Napóleon udvarában ismerte meg jövendőbeli feleségét, Juliette Colbert-t. Az egymás iránti vonzalmuk idővel egyre tisztább és erősebb lett, mert hiten és szereteten alapult, így 1806. augusztus 18-án Párizsban összeházasodtak.
A pár 1814-ben visszatért Piemontba és végérvényesen letelepedett Torinóban. Nagyon gazdagok voltak, de nagy fájdalmukra frigyüket nem koronázhatta gyermekáldás, ezért úgy döntöttek, hogy sajátjaikként „örökbe fogadják” Torino szegényeit, és számtalan szociális, jótékonysági művet alapítottak: kórházakat, iskolákat, kézműves műhelyeket, befogadó központokat, óvodákat, és támogattak minden olyan intézményt, amely az emberi növekedést segítette. A város akkoriban vonzotta a vidékről érkező bevándorlókat. Abban az időben munkálkodott Torinóban Don Bosco is.
Carlo Tancredi bölcs és összeszedett ember volt, példaértékű házasságban élő nagyszerű keresztény, aki semmilyen tevékenysége során nem tudott lemondani a hitről, mindig, mindenben kereste az evangéliumot és az etikai nyereséget. Szilárd erkölcsű ismert humanista, jártas a földrajzban és a művészetekben, számos oktatási és képzési kezdeményezés tervezője, vallási alkotások mecénása, a reformok fáradhatatlan támogatója, konstruktív és hatékony a célok elérésében, minden tevékenységét rendkívüli alázattal és elegáns tartalommal fűszerezte. Elkötelezettségévé vált az ember és a történelem keresztény felfogásán alapuló politikai kultúra népszerűsítése. Volt polgármester, államtanácsos, az Általános Ügyek és Oktatási Tanács titkára, az egészségügyi bizottság tagja, hivatása volt, hogy az állampolgárok konkrét szükségleteivel foglalkozzon. Különösen a megelőző nevelés iránt volt elköteleződve, igen fontosnak tartotta a gyermekek és fiatalok iskolázását és képzését. A huszonkét év alatt, amíg Torino polgármestereként működött, hatalmas kormányzási képességét arra használta, hogy egyensúlyt teremtsen a legszomorúbb helyzetek kezelésében. Műveinek anonimitása és korai halála megnehezítette valódi értékeinek felismerését, de köztudott, hogy nagyvonalúsága a város felé nem korlátozódott egyszeri adományokra.
A munkavállalók szegény fiai számára 1834-ben Carlo Tancredi és felesége megalapították a Szent Anna Nővérek Intézetét, hogy az új generációk szolgálatában továbbra is folytassák ezt a küldetést az Egyházban.
Az Torinó városát 1835-ben sújtó kolerajárvány során Di Barolo márki elkötelezte magát az áldozatok megmentésére, ami aláásta egészségét. Az orvosok tanácsára feleségével együtt Tirolba indul, hogy pihenjen, de Veronában rosszul lett és vissza kellett fordulnia. 1838. szeptember 4-én hunyt el szerető felesége karjaiban. Egy monumentális mauzóleumban temették el, amelynek építését Torino városa is segítette.
Carlo és Julia házasélete nagyon szoros és mély kapcsolat volt. Figyelték Isten jeleit, házuk és szívük mindig nyitva állt az árva, szükséget szenvedő gyerekek előtt, akikről a szüleik nem tudtak gondoskodni. Harmincegy év boldog házasság után a márkiné elvesztette szeretett férjét, így egyedül kellett folytatnia karitatív munkáját.
Juliette és Carlo Tancredi modellje a tökéletes házastársi közösségnek. Felhagytak minden arisztokratikus büszkeségükkel, hogy közel kerüljenek a szegényekhez, és a társadalom átalakulása során arra összpontosítottak, hogy igazságot szolgáltassanak ott, ahol arra a leginkább szükség van. Házasságuk példaként szolgálhat a keresztény házaspárok számára.
www.cristinasiccardi.it/ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
