Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, a zseni aki boldogságot adott a fiataloknak - a rendfőnök üzenete
Don Bosco, a zseni aki boldogságot adott a fiataloknak - a rendfőnök üzenete
2021-01-15 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Legyen minden oktató-nevelő tér, minden szalézi ház, minden személyes találkozás alkalom arra, hogy hirdessük: az élet szép, az Isten ajándéka, aki az élet szerelmese, ezért úgy kell élnünk, mintha minden nap, a szürke hétköznapok is, ünnepnapok lennének.
Ebben az évben emlékezünk meg don Paolo Albera halálának századik évfordulójáról, aki Don Bosco második utóda volt. (Don Boscónak csak Paolino, a franciák pedig “kis Don Bosco” néven emlegették. Ő az a kisfiú, aki Don Bosco mellett látható azon a híres fényképen, amelyiken Don Bosco gyerekekkel körbevéve gyóntat. Akkoriban annak, akit lefényképeztek, mozdulatlanul kellett maradnia jódarabig. Don Bosco megkért egy csapat kispapot és fiúkat, hogy tegyenek úgy, mintha gyónni készülnének. Ki kellett választani egy valakit, aki letérdel a térdeplőre, és úgy tesz, mintha éppen gyónna. Don Bosco körbenézett és mosolyogva így szólt: “Paolino, gyere ide! Térdelj le, és támaszd a homlokod az enyémhez, így biztos nem fogunk elmozdulni!”
Paolino Albera sokáig úgy maradt. Az eredmény egészen különleges lett. Don Bosco megérzett valamit, mert azt akarta, hogy ennek a fényképnek a ceruzával retusált változata az előszobájának falára kerüljön.
Ő a mi Don Boscónk, aki képes volt éreztetni fiaival a szeretetét, éreztette velük, hogy csodálatosak, nagyszerűek, és hogy nagy terve van mindegyikükkel, mert ők Isten képmásai.
Szilárd meggyőződésem, hogy Don Boscónak rendkívüli volt az a képessége, ahogy az életet ünneppé, a hitet boldogsággá tudta alakítani a fiai számára.
Azt hiszem, ez Don Bosco nagy ajándéka, vagy egyike a nagy ajándékainak. Sokszor gondolkoztam ezen, és próbáltam meg egyre közelebb kerülni hozzá, a szívéhez, amely mindennek a lüktető forrása: Don Boscónak megvolt az a képessége, hogy a hétköznapi, nehéz, fárasztó, éhes és szomjas élet minden napját ünnepként élje meg. És segített a fiainak felfedezni azt a mély boldogságot, amely Isten szeretetében lakozik és abban, hogy Ő szeret minket.
Ha ez nem egy igazi pedagógiai zseni műve, akkor kié?
Amikor láttam Az élet szép című olasz filmet jónéhány évvel ezelőtt, mélyen megérintett annak az apának a szeretete és az a szeretettel teli kreativitás, amelynek segítségével a koncentrációs tábor borzalmait úgy jelenítette meg a kisfia életében, mint egy játékos kalandtábort folyamatos meglepetésekkel. Persze mondhatnánk, hogy ez az apa becspata a fiát. De nem így van. Ez az apa zseniális volt, ahogy szeretetből képes volt a szörnyű valóságot úgy láttatni a fiával, hogy az ne tegye őt tönkre, hogy a mosoly és a remény soha ne tűnjenek el a szeméből és a lelkéből.
Don Bosco ennek a mestere volt. Zseniális volt, ahogy megtalálta a boldogságot és a remény morzsáit a kis dolgokban, ahogy mindenkire tudott figyelni, az egyszerű gesztusaiban, amelyek úgy tűnnek, mintha elvesznének a hétköznapokban, ám mégis nagy jelentőségük és értékük van.
Ahogy Savio Domonkos mondta egy újonnan érkezőnek: “Tudnod kell, hogy itt nálunk a szentség sok vidámságból áll.” Don Bosco kertjében érett meg a Lélek gyümölcse: “a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”, ahogy Szent Pál mondja.
Ezt az értékes örökséget hagyta Don Bosco a szaléziakra és a Segítő Szűz Mária Leányaira, az egész Szalézi Családra: férfiak és nők, akik minden nap keresik az együttérzés ajándékát a fiatalokkal való találkozásokban, nagyon is szószerinti értelemben, valós találkozások során minden egyes emberrel (legyen az nagyon félénk vagy kevésbé tanult). Nők és férfiak, akik mindig képesek megtenni az első lépést a fiatalok felé, hogy elérjék őket, akik mindenki felé tisztelettel fordulnak, mert arra vágynak, hogy megértsék és segítsék őket, örömmel vannak közöttük, a leginkább szükséget szenvedők között. Ez a szalézi szeretetreméltóság : valós nevelői szeretet, amelyben benne van mind az emberi melegség, mind a lelki finomság. Ezekért és még sok minden másért érezte minden fiú Don Bosco oratóriumában, hogy őt szereti a legjobban, mert egészen különleges.
Egy lány írta: “Majdnem egy évig voltam animátor egy olyan oratóriumban, amely egy nagyon »nehéz« környéken volt. De amikor a gyerekekkel voltam, végtelen boldogságot éreztem, olykor azt sem tudtam miért, de úgy hiszem, Te küldted nekem szíveden és szavaidon keresztül: köszönöm Don Bosco!”
Ez egy jó ok, hogy megünnepeljük őt ebben az új évben, amelyet egy nehéz év előz meg a Covid-19 és következményei miatt, miközben bízunk benne, hogy képesek vagyunk legyőzni néhány hónapon belül a vírust. Legyen minden oktató-nevelő tér, minden szalézi ház, minden személyes találkozás alkalom arra, hogy hirdessük: az élet szép, Isten ajándéka, aki az élet szerelmese, ezért úgy kell élnünk, mintha minden nap, a szürke hétköznapok is ünnepnapok lennének. Az élet tele van fénnyel, bizalommal hagyatkozzunk az élet Istenére.
Kívánok boldog és áldott új évet tele örömmel és isteni kegyelemmel, Segítő Szűz Mária védelmező anyai köpenye alatt.
És támasszuk homlokunkat szilárdan Don Boscóhoz: „Így biztos nem fogunk elmozdulni!”
Ángel Fernández Artime rendfőnök
Szaléziak.HU
