Rövid kivonatban ismertetjük Bosco Szent János egyik levelének a tartalmát s hisszük, hogy hasznos szolgálatot teljesítünk ezzel ifjú olvasóinknak s mindazoknak a munkatársaknak, akik szívükön viselik az ifjúság keresztény nevelését, boldogulását és örök üdvösségét.
Don Bosco ezt a levelet a borgo-manerói Szent Károly intézet magasabb évfolyamú növendékeihez intézte 1879 júniusában. Egyszerű, világos és velős összefoglalása ez azoknak az előadásoknak, melyeket az Oratórium ugyanilyen korú növendékeinek tartott, hogy szeretettel és atyai jósággal segítse és irányítsa őket pályaválasztásuk fontos kérdésében.
Íme a levél rövid tartalma:
„Két állapot van az emberiség számára: a világi s a papi állapot, s minden embernek e két út egyikén kell haladnia a mennyország felé.
Aki a világi állapotra határozza el magát, annak számot kell vetnie azzal, hogy abban a hivatalban, vagy abban a szakmában, amelyet elsajátított, teljesítheti-e állapotbeli keresztény kötelességeit, munkálhalja-e lelke üdvösségét. Nagyon fontos, hogy ezt a választást szüleivel egyetértésben végezze.
Aki az egyházi pályára lép, annak még több feltételt kell szem előtt tartania, és pedig: meg kell ismernie az Üdvözítőnek erre vonatkozó rendelkezését s magát ahhoz kell tartania; lelki vezetőjének kedvező tanácsával és ajánlásával kell bírnia; minden emberi tekintetet és érdeket mellőzve, egyedül lelkiismeretének szavára kell hallgatnia. Ha valaki ilyen módon választja a papi pályát, az biztosítottnak tarthatja örök üdvösségét s remélheti, hogy igen sok léleknek lesz majd segítője örök üdvének munkálásában.
Azonban a papi állapoton belül is különböző utak vannak, melyek mind ugyanazon célpont, Isten felé törekszenek. Ezek: világi pap, szerzetespap, misszionárius. Mielőtt valaki ebben az életbevágó kérdésben döntene, kérjen tanácsot jámbor, bölcs és tapasztalt személytől s azután lépjen arra a pályára, amely fizikai, szellemi és erkölcsi képességeinek leginkább megfelel.
Aki e három út valamelyikére lép, legyen elkészülve arra, hogy sok akadályra fog bukkani, sok nehézséggel kell majd megküzdenie, mert az ördög nem tudja tétlenül nézni, hogy az ifjúság, elvetve magától az ördög csábításai, teljesen és tökéletesen az Úrnak éljen.”
Itt tűnt ki leginkább Don Boscónak a nagy életszentsége, tapasztalatokon alapuló bölcsessége, mert nyilvános konferenciabeszédeiben, bizalmas magánbeszélgetéseiben és sokszor csodás módon nyert felsőbb megvilágítás segítségével el tudta oszlatni lelki gyermekeinek e téren támadt minden nehézségét és kételyét.
Ő ugyan már nincs közöttünk, de értékes írásában, melyből e gondolatokat is vettük, össze vannak foglalva a szent tanácsok és buzdítások, amelyeket szokott nyújtani mindazoknak, akik ebben az ügyben hozzá fordulnak: a gyakori gyónás és áldozás és bizalom a Szűzanyához, a jótanács anyjához.
Ha ily módon jár el a fiatal a pályaválasztás fontos kérdésebén, biztosan remélheti, hogy helyesen fog választani és nyugodt napokat fog átélni választott pályáján.
Szaléziak.HU
