Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, az interaktivitás mestere
Don Bosco, az interaktivitás mestere
2022-04-28 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős egyetemes tanácsos "Don Bosco és a digitális és virtuális valóság" című sorozatának hatodik cikke az interaktivitás témájával foglalkozik, különös tekintettel arra a sajátos módra, ahogyan az ifjúság szentje ezt felkeltette és művelte. Íme a reflexió, amelyet Mendes atya kínál nekünk ebben a témában:
Don Bosco, az interaktivitás mestere!
Az interaktivitás kulcsszó a digitális és virtuális kommunikációban! Viszonylag új szó! Erős szó! Egy szó, ami megváltoztatta kapcsolatainkat! A játszó gyerektől az online zenét hallgató idős emberig mindannyian interakcióba lépünk egymással! Gondoljunk például a személyes találkozókra, telefonhívásokra, szöveges üzenetekre a közösségi médiában.
De mi is az az interaktivitás?
Az Oxford Reference Dictionary meghatározása szerint az interaktivitás „bármilyen kommunikáció két vagy több egyén között, amelyet az eszmecsere résztvevői dinamikusan alakítanak ki. Ha a kommunikációs folyamat sajátjaként vesszük, az interaktivitást úgy jellemezzük, hogy aktív, szándékos, és csak olyan körülmények között fordul elő, ahol a küldő és a fogadó szerepe teljesen felcserélhető.”
Nyilvánvaló, hogy az interaktivitás visszajelzést igényel a nézők/hallgatók részéről , így a kommunikáció folyamatát az összes érintett fél részvétele és bevonása alakítja. Például egy olyan interakció, amely egy videokonferencia során beszélgető emberek csoportjában történik, akik képeket, hangokat, szövegeket osztanak meg, és ezért interakcióba lépnek egymással.
Felmerül egy második fontos kérdés, amit fel kell vetnünk: hogyan épül fel az interaktivitást?
Mindenekelőtt az a személy végzi, aki egy másik személyhez vagy csoporthoz kapcsolódik eszközökön vagy modulokon keresztül. Ha például egy élő konferencián veszünk részt, mit jelentenek az emberi kapcsolatok? Mindenekelőtt érzelmeket, gesztusokat, attitűdöket, cselekvéseket, amelyek kifejezik a valóságlátásunkat és -érzékelésünket.
Az interaktivitás kapcsolatba hozza a személyemet, az énemet másokkal. Érzelmi és szociális intelligenciám bizonyos értelemben a másokkal való kapcsolataimban nyilvánul meg. Egy online találkozón, amikor támogatok egy véleményt, ha egyetértek vagy nem értek egyet, ha aggodalmamnak adok hangot, helyeselek vagy helytelenítek valamit, amikor nevetek, kifejezem, amit érzek, amit gondolok, szándékaimat és elképzeléseimet. A másik meghallgatása, álláspontjának megértése, az empátia kifejezése, egy bizonyos probléma megoldásának közös keresése során interaktivitást építek. A játékhoz hasonlóan az interaktivitás is megköveteli a részvétel, a meghallgatás, a párbeszéd, a visszajelzés szabályait.
Ezen a ponton csak egy olyan kérdést szeretnék röviden érinteni, amely a mobiltelefonnal, számítógéppel vagy más médiával kapcsolatos interaktivitást érinti. Anélkül, hogy teljesen belemennénk ebbe a témába, azt kell mondanunk, hogy mi, emberek interakcióba lépünk az eszközökkel, alkalmazásokkal, hangulatjelekkel, szimbólumokkal, hangokkal, képekkel. A Human-Technology Interaction (HTI) csoport például azt vizsgálja, hogyan lépünk kapcsolatba a technológiával, hogy jobban megértsük és ezáltal javítsuk az emberek interakcióját a különféle típusú médiákkal.
Amikor technológiát, internetes szolgáltatásokat és közösségi hálózatokat használunk a csapatkapcsolatok előmozdítására vagy a marketing, illetve az ügyfélszolgálat népszerűsítésére, vagy hogy csoportot hozzunk létre egy közösségi hálózaton, olyan technológiát használunk, amely hatással lesz az emberekre kognitív, érzelmi és neurológiai szinten.
Minden az interaktivitásról szól!
Az önmagunk és a technológia között fennálló kapcsolat megértése lehetővé teszi számunkra, hogy jobban és szélesebb körben kommunikáljunk az emberekkel az online környezetben, és segít, hogy kapcsolatba léphessünk velük az oktatás, a kutatás, az evangelizáció, az üzleti élet és a szórakoztatás terén.
Térjünk vissza az interakció kezdeti koncepciójához: az emberi képességünkhöz kapcsolódik, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal. Az interakció például akkor történik, amikor két ember pingpongozik vagy együtt zenélnek, vagy fellépnek egy színdarabban.
Az interakciók visszajelzést igényelnek az emberek között!
Mi a közeg a zene esetében? A hangszerek, a dal, a hang… Ki lép interakcióba? A zenészek, az énekes, az énekes a közönséggel stb. Az énekesek és a közönség részvétele interakció. Ezért az interakció az emberekkel való kapcsolat személyes és társadalmi módja egy bizonyos környezetben.
Itt szeretném bemutatni, hogyan kommunikált Don Bosco a fiatalokkal, és milyen kiválóan használta kora kommunikációs eszközeit (fúvószenekar , színház [ teatrino ], játékok, liturgia) az interakció elősegítésére.
Mindenekelőtt Don Bosco a fiatalokhoz való mély kognitív és affektív kapcsolati módjának köszönhetően lépett kapcsolatba a fiatalokkal. Interakciója abból indult ki, hogy képes volt megérteni, érdeklődni irántuk, törődni velük, motiválni, átölelni és szeretni a fiatalokat. Ha a mai pszichológiai tanulmányokról beszélünk (például az affektív pszichológiai iskola, a többszörös intelligencia, az érzelmi és szociális intelligencia és az idegtudomány), azt mondhatjuk, hogy Don Boscónak erős érzelmi, szociális és művészi intelligenciája volt.
Don Boscónak például különlegesen mély érzéke volt a dolgok megértéséhez; az érzelmek és érzések felismerésének képessége, valamint az empátia kimutatása az emberek adottságaival és képességeivel, gyengeségeikkel, fejlesztésükkel, rugalmasságukkal, felelősségérzetükkel kapcsolatban. És értékelni tudta azt a képességüket és igényüket, hogy csoportban működjenek, elkötelezettek és hűségesek legyenek.
Ennek az emberi, nevelői és papi képességének köszönhetően Don Bosco megtanulta, hogyan azonosítsa és derítse ki, ki kicsoda, mit tehet, és mire lehet szüksége a növekedéshez, az alkotáshoz, az oktatási folyamatba való bekapcsolódáshoz, és hogyan tudja továbbadni azokat a szalézi értékeket, amelyekkel átitatta őt.
Don Bosco a maga idejében egy erős és hatékony rendszert hozott létre, amelyet a élénk és barátságos nevelői jelenlét jellemez: a fiatalok bevonása az iskolai, oktatási, művészeti és vallási tevékenységekbe, azzal a szabadsággal, hogy mindenben kifejezhessék belső motivációjukat, mindezeket a tevékenységeket, majd a legjobbat hozzák ki magukból azáltal, hogy másokkal együtt vesznek részt a tevékenységekben. Ily módon előmozdította a kreatív interaktivitást érzelmi és társas kapcsolatok hálózatai formájában.
Ennek az affektív, szociális és spirituális vonatkozásnak a középpontjában Don Bosco alakja áll, akinek szeretetteljes interaktivitása, gazdag és mélyreható tapasztalata referenciaként szolgált mindenki számára, hogyan kell interakciót folytatni a nevelés érdekében.
Egyes Don Boscóról szóló tanulmányok (Stella, 1969) világosan és egyszerűen kifejezik, hogyan szeretett Don Bosco: „Don Bosco szíve a végsőkig nem szűnt meg szeretni. Don Bosco pedagógiáját minden cselekedetével, minden cselekedetét pedig személyiségével azonosítják; Don Bosco belső lénye végső soron a szívében összpontosul! A szív, ahogyan ő értelmezi, »nemcsak a szeretet szerveként, hanem lényünk központi részeként« a természet és a kegyelem szintjén: a szív akar, a szív vágyik, megért és egyesít, meghallgatja, amit mondanak neki, a szeretettől lángra lobban, tükröz, megmozdul.”
Don Bosco spiritualitásával és nevelési módszerével foglalkozó számos tanulmány azt mutatja, hogy óriási képességgel rendelkezett az emberi kapcsolatok kialakítására (Stella, 1969; Braido, 2004; Afonso, 2002), elbűvölni az embereket, oktató hatást gyakorolni a fiatalokra, gondoskodni. motiválni, vezetőket képezni, kapcsolati hálózatot létrehozni, felhasználni a művészeteket az oktatásra… az interaktivitás elősegítésére!
Don Bosco egyedülálló nevelési iskolát fejlesztett ki, amelyben az interaktivitás nagyon fontos szerepet játszik. Intuitív módon megértette, hogy mi az emberi lény, és hogyan kínálhatja fel az egyéneknek a legjobbat a növekedésük és fejlődésük érdekében, mint jó emberek, akik nyitottak önmagukra, másokra és Istenre.
Mivel mélyen megértette az emberi valóságot, és tudta, hogyan kell minden fiatal számára ajánlani a lelki növekedés útját, Don Bosco olyan oktató, aki a zenét, a színházat és magát a liturgiát használta fel a fiatalokkal való interakció módjaként, interaktív szerzőként kreatívan bevonva őket...
A tegnapi és mai fiatalok eleve interaktívak. A digitális, virtuális és mesterséges intelligencia világa manapság egyre több interaktivitást igényel. Járjunk együtt Don Boscóval, a korral és a fiatalokkal!
ANS-Róma/szaléziak.HU
