Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco és a másik ajándéka
Don Bosco és a másik ajándéka
2022-07-19 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az internet és a közösségi média kultúrája az a talaj, ahol az ember ki van téve az önfejlesztésnek, az önfelfogásnak és mások érzéseinek.
Érdekes módon 2006-ban a Time Magazine „Téged!” választott az év emberének[1]. A magazin szerkesztője szerint a választás oka a felhasználók által generált internetes tartalmak, például a blogok, a YouTube videofájl-megosztó oldal és a MySpace közösségi hálózat robbanásszerű növekedése és befolyása volt (2006. december 25./2007. január 1.).
Mit árul el ez arról, hogy kik vagyunk, és hogyan érzékeljük a másikat? Hogyan élhetünk úgy, hogy törődjünk a személlyel és másokkal?
Te! Én! Ez az egyénről szól.
Azt mondhatjuk, hogy általában létezik egy természetes emberi hajlam arra, hogy önmagunkra fókuszálva éljünk. Ha ez a tendencia radikalizálódik, akár személyes indíttatás, akár az individualizmus társadalmi és médiakontextusa miatt, akkor létrejön az, amit önreferenciának nevezünk, ahol a személy (vagyis én, vagy bizonyos esetekben mi) lesz mindennek a középpontja.
Nyilvánvalóan mindig emlékeznünk kell a személyeskedés szükséges pszichológiájára, az egyéniség értékére az ember identitásnövekedésének folyamatában. Ezért „Te!” az év embereként feltárod az érem két oldalát, amelyet digitális társadalmunkban alaposan meg kell fontolnunk.
Különböző társadalmi és kulturális kontextusokban az emberi személy ezt a körforgást éli meg a túlzottan önmagára való összpontosítás és mások figyelmen kívül hagyása között. Néha a fogyasztás és az énközpontúság maga a kontextus készteti az embert és a társadalmat, amelyben élünk, olyan környezetet teremteni, ahol az én mindennek a középpontja.
Ez az attitűd másokkal szembeni közömbösséget, az interperszonális kapcsolatok csökkenését, a mások szükségletei iránti közömbösséget, a társadalmi problémák, például a szegénység, az erőszak, az ökológia, a migráció stb. elidegenedését idézi elő. Mi ennek a viselkedésnek a mintája? Az a meggyőződés, hogy az egyén szabadon megtehet bármit, amit akar, hogy kielégítse saját elégedettségét és eredményeit másoktól függetlenül. Az individualizmus minden társadalomban kísértés!
Nemrég Ferenc pápa, aki erősen kritizálja az önreferenciát, az individualizmust, egy olyan koncepcióval állt elő, amely egyfajta ellenszere az individualizmusnak. Fratelli Tutti enciklikájának a „testvériségről és társadalmi barátságról” alcímet adta . Mit ért a pápa ezen a kifejezésen?
Azt mondja, hogy „a példabeszéd [az irgalmas szamaritánus] megmutatja nekünk, hogyan építhetnek újjá egy közösséget olyan férfiak és nők, akik azonosulnak mások kiszolgáltatottságával, elutasítják a kirekesztő társadalom létrehozását, és ehelyett szomszédként viselkednek, felemelve és rehabilitálva az elesetteket a közjó érdekében”. ( Fratelli Tutti 2. fejezet).
Gondolj magadra és gondolj másokra! Senki sem lehet boldog egyedül. A család (egy kis közösség) szívében születő ember természeténél fogva kapcsolatokban élő személy, és belső rokonságban áll másokkal, a társadalmi és kulturális környezettel. Minden társadalomban számít mások érzéke! Ez az oka annak, hogy a nevelés nagyon fontos szerepet játszik az emberi egyediség és egyéniség értékének megtanításában, amelyet a kapcsolat és a másokkal való törődés gazdagít és formál. A másokkal és másokért való létezésnek ebben a folyamatában az emberek megtapasztalják az összetartozás és a szeretet érzését.
Hogyan élte meg Don Bosco ezt emberként és pedagógusként?
Don Bosco életének teljes újraolvasása rávilágít arra, hogy gyermekkora óta olyan ember volt, akinek nagy és mélyreható tapasztalatai voltak az emberi és lelki kapcsolatokról.
Apja nagyon korai elvesztésének pillanatától kezdve, amelyben leírja a mély gyötrelmek idejét, a Calosso atyával kötött mélyreható barátságot, a Jónással való megszakíthatatlan barátságot, a barátokkal, papokkal, fiatalokkal, szaléziakkal való kapcsolatteremtés emberi érzését – ezek mind jelentős pillanatok. Don Bosco szeret és szeretik.
Édesanyját, Calosso atyát és Cafasso atyát affektív viszonyítási pontokká teszi. A szíve és lelke nagyszerűségéből pedig emberek százai számára válik érzelmi hivatkozássá. Don Bosco magas színvonalú és mély érzelmi gazdagságú ember.
Stella (1969) világosan és egyszerűen kifejezi, hogyan szeretett Don Bosco: „ Don Bosco nem szűnt meg szeretni szíve a végsőkig. Don Bosco pedagógiáját minden cselekedetével, minden cselekedetét pedig személyiségével azonosítják; Don Bosco belső lénye végső soron a szívére összpontosul. A szív, ahogy ő értelmezi, »nemcsak a szeretet szerve, hanem lényünk központi része« a természet és a kegyelem szintjén: a szív akar, a szív vágyik, megért és egyesít, hallgatja, amit mondanak neki, a szeretettől lángra lobban, tükröződik, megmozdul.”
A Don Bosco lelkiségével és nevelési módszerével foglalkozó tanulmányok többsége azt mutatja, hogy óriási képességgel rendelkezett az emberi kapcsolatok kialakítására (Stella, 1969; Braido, 2004; Afonso, 2002), elbűvölte az embereket, nevelő hatást gyakorolt a fiatalokra, motivált, vezetőket formált, embereket segített, nagyszerű személyiségeket fedezett fel és vonzóvá tette őket, a legegyszerűbbektől a kor tekintélyes személyiségeiig, a legszegényebbektől a leggazdagabbakig.
Don Bosco élete számos olyan pillanatot kínál számunkra, amelyben kifejezi affinitását, nyitottságát az emberi kapcsolatokra és azt a magával ragadó módon, ahogy az emberekkel kommunikált.
Don Bosco a hit és a szeretet révén személyes és társadalmi barátságokat font egybe. Az egyének személyesen gazdagodnak, ha megszólítanak másokat. Azáltal, hogy megszólítanak másokat, adnak és kapnak, és olyan környezetet teremtenek, ahol mindenki együtt fejlődik a közösségépítés ajándéka által.
Pedagógiai gyakorlata a mások iránti szeretet és törődés gyakorlatán alapult és abban tapasztalható. Don Bosco magával ragadja a fiatalokat, és megjelöli a szaléziakat azzal a móddal, ahogy szeretett és ahogy kifejezte, hogy szeret: „szeress és szerettesd meg magad” volt az egyik mottója.
Don Bosco affektív kifejezőkészsége azt bizonyítja, hogy visszafogott piemonti stílusa és az akkori konzervatív vallási kultúrája ellenére belső dinamikájában teljes ember volt, aki szabadon kifejlesztette minden adottságát és átültette a gyakorlatba a mindennapi életében legyen az alkotóereje, kapcsolattartási módja, belső életereje a szeretethez és a munkához, vállalkozó képessége.
Abban az időszakban, amikor az individualizmus is erős volt, Don Bosco személyes tapasztalatai alapján tudta, hogyan fejlődhet mások szolgálatában mélyen nyitott és boldog emberré.
Megelőző módszerének középpontjába a fiatalokat állította, akik felelősek életükért és történelmükért, az Istenre és önmagukra vonatkozó szabadságuk alapján, hogy emberré növekedhessenek másokkal együtt, mások és a társadalom, mint egy teljes egész szolgálatában.
Az emberi személy nevelésének ezzel a tág, nyitott és mindig releváns víziójával Don Bosco a vallást a személy nevelésének alapvető pillérévé tette, hogy az egyének nagy, felelősségteljes szabadsággal fejlődhessenek az őket szerető és életüknek értelmet adó Isten előtt.
Emiatt Don Bosco mindig is hitte, hogy az Úr másokért teremtett minket.
Gildasio Mendes, tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos-ANS-Róma/Szaléziak.HU
[1]2006-ban a Time magazin Az év embere titulust annak a több millió névtelen szerkesztőnek ítélte, akik olyan felhasználók által generált oldalakat szerkesztenek, mint a Wikipédia, YouTube, MySpace, Facebook, Second Life, a Linux operációs rendszer vagy más hasonló projekt. A megnevezés szimplán „Te” lett. A Time szerint mindenki az év embere, aki alakítja és formálja a digitális társadalmat. A magazin borítóján a kép helyén egy tükröződő felület van, így a képen mindenki önmagát láthatja.
