Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco és Jézus Szentséges Szívének tisztelete
Don Bosco és Jézus Szentséges Szívének tisztelete
2024-06-10 Hétfő | #Szalézi világ
Don Bosco • Szent Szív •
Don Bosco nagyon tisztelte Jézus Szent Szívét, és ezt ajánlotta fiainak is. Ez az áhítat élete során számos formában és megnyilvánulásban megmutatkozott: írásokban, imákban, jó tanácsokban és ajánlásokban, sőt még templomokban is. Odaadása pedig annyira meggyőző volt, hogy magának a szalézi karizmának a részévé vált, utódai és lelki fiai a mai napig terjesztik.
A Szent Szívről szólva Don Bosco egyszer azt mondta: „Itt az ember igazi melegséget talál, úgy értem Isten szeretetét, és nem csak önmaga számára, hanem azért is, hogy máshová elvigye, és a lelkeket is részesítse belőle.” Ez az odaadás abban nyilvánult meg, hogy ragaszkodott a gyakori gyónáshoz és áldozáshoz, valamint a napi szentmiséken való részvételhez, amelyeknek olyan pilléreknek kell lenniük, amelyek a nevelés épületét támogatják és éltetik a megelőző módszer gyakorlatát.
Kinyomtatta a Kilenc officinum és a Becsületőrség című füzeteket is, és megbízta Bonetti atyát, hogy írja meg az Egy hónap a Szent Szív tiszteletére című könyvet. Az „Oratórium szabályzata” előírta a hónap első péntekjének megtartását a Szent Szív tiszteletére. A Jézus Szentséges Szívéhez szóló fohász egy másik gyakorlat volt, amely megtalálható Az erkölcsös ifjú (Giovane Provveduto) című könyvében.
Az erkölcsös ifjú (Giovane Provveduto) első kiadása 1847-ben jelent meg, és Don Bosco legnagyobb kiadói sikere volt. Halála évében elérte a 119. kiadást. A oratórium korai szakaszában végzett fiúk körében szerzett lelkipásztori tapasztalatainak megérkezési pontja, és ez az alapja a fiatalkori életszentségre vonatkozó tervei fejlesztésének. Megtaláljuk benne a keresztény életnek azt a tartalmát és modelljét, amelyet a fiúknak kínált, összetéveszthetetlen „ifjúsági lelkiségének horizontját”. Ez volt a szerző szándéka, amit már az előszóban is kinyilvánított, hogy „egy olyan keresztény életmódot akar tanítani, amely egyszerre vidám és tetszetős”, „rövid és könnyű, de elégséges”, hogy a fiatalok váljanak „egyszerre szüleik vigasztalása, városuk dicsősége, jó polgárok a földön, hogy azután a mennyország szerencsés lakói lehessenek.”
Ebbe a pedagógiai keretbe Don Bosco beilleszti a Jézus Szentséges Szívéhez írt kápolnát: „Mondd ezt a fohászt Jézus Isteni Szívének, hogy jóvá tegye azokat a megbotránkozásokat, amelyeket a Szent Eucharisztiában kap az eretnekektől, hűtlen emberektől és méltatlan keresztényektől akár egyedül, akár együtt másokkal, és ha lehet, a Szent Szív képmása vagy az Oltáriszentség előtt” – írta, mielőtt a kedves imát ajánlott volna fel fiainak.
Tehát Don Bosco ennek az odaadásnak a konkrét és hatásos részét kívánta kifejezni a veszélyeztetett fiatalokért végzett munkájában azzal a jó munkával, fiatalok bűnről való elfordításának és a jóra való irányításának jótékony munkáján keresztül.
Élete vége felé elfogadta XIII. Leó pápa kérését, hogy fejezze be a római Szent Szív-bazilikát. Az 1870-ben IX. Piusz pápa által elkezdett templomot Don Bosco szívósságának köszönhetően néhány év alatt (1880-1887) felépítették és befejezték. Egy vállalkozás, amely nem kevés áldozatába került.
Don Bosco első utódja, Boldog Michele Rua 1899. december 31-én felajánlotta a Szalézi Kongregációt a Szent Szívnek, és ebből az alkalomból minden háznak elküldött egy „utasítást” erről az áhítatról. Hangsúlyozta ennek jelentőségét különösen a formációs házak számára, és kérte, hogy a noviciátusokat szenteljék neki. Néhány nappal halála előtt Rua atya megkérte Francesco Cerruti atyát, hogy állítson össze egy imát a Szent Szívhez a hivatásokért. A következő imát mutatták be neki, amelyet jóváhagyott, elmondott, és kérte, hogy egy példányt helyezzenek a párnája alá: „Ó, Jézus legszentebb Szíve, küldj jó és érdemes munkásokat a Jámbor Szalézi Társaságba, és tartsd meg őket hűségesen benne, könyörgünk, hallgass meg minket!
Don Bosco tizedik utóda, Don Ángel Fernández Artime bíboros, tavaly így írt a Szent Szívről és ünnepéről: "Jézus Szent Szívének ünnepe arra akar bátorítani bennünket, hogy legyen sebezhető a szívünk. Csak az a szív képes szeretni, amely megsebezhető. Ezért ezen az ünnepen Jézus nyitott szívét szemléljük, hogy a mi szívünket is megnyissuk a szeretetre. A szív a szeretet ősi szimbóluma, és sok művész festette meg arannyal Jézus megsebzett szívét. A nyitott szívből a szeretet aranyló ragyogása sugárzik felénk, és az aranyozás azt is mutatja, hogy fáradozásaink és sebeink valami értékes dologgá alakulhatnak át.
Minden templom és minden Jézus Szentséges Szívének szentelt áhítat arról a szeretetről beszél, amelyet ez az isteni Szív, Isten Fiának Szíve az emberiség minden egyes fia és leánya iránt érez. És fájdalmakról beszél, Isten szeretetéről beszél, amely nem mindig kölcsönös. Ma egy másik szempontot is hozzáadok. Azt hiszem, ez az Úr Jézus fájdalmáról is beszél, amelyet sok ember szenvedése okoz, mások elutasítása, a távlatok nélküli emberek bevándorlása, a magány, az erőszak, amit sokan elszenvednek.
Azt hiszem, azt mondhatjuk, hogy mindezekről beszél, és ugyanakkor kétségkívül áldja mindazt, ami a legkisebbek javára történik, vagyis ugyanazt, amit Jézus is tett, amikor Júdea és Galilea útjait járta.”
Végül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, ami a szalézi Alapszabály 11. cikkelyében kimond:
„A szalézi lelkiség mintáját és forrását az Atya küldöttének, Krisztusnak szívében találjuk meg.
Az evangélium olvasásakor fogékonyabbak vagyunk az Úr arculatának bizonyos vonásaira: az Atya iránti hálájára azért az ajándékért, hogy minden embert meghívott az üdvösségre; a kicsinyek és a szegények iránti különleges szeretetére; buzgóságára az igehirdetésben, a betegek gyógyításában, az üdvösség munkálásában, amelyekkel az Isten országának eljövetelét sürgette; a Jó Pásztor magatartására, aki szelídséggel és önmaga odaajándékozásával nyeri meg az emberek szívét; arra a törekvésére, hogy a tanítványokat a testvéri közösség egységébe gyűjtse össze.”
ANS-Róma/Szaléziak.HU
”
