Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco és a színház
Don Bosco és a színház
2018-04-05 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Közösségi tér, egy hely a művészet és a kultúra széles körű megosztására: ez a színház. De a Szalézi Család számára a színház még sokkal több: a nevelés egyik pillére, különösen a szabadidőben.
Az első színházi előadás a szalézi oratóriumi környezetben, amelyről feljegyzések vannak, 1847. június 29-re datálható Bosco János életrajzi emlékiratai szerint.
Az ifjúság Atyja és Mestere azért alapította az oratóriumot, hogy mesterségeket tanítson a gyermekeinek, és távol tartsa őket a bűnözéstől, a szegénységtől és a csüggedéstől. Amikor rendszeres kurzusokat kezdtek kínálni olyan témákban, mint a nyelvek vagy a matematika, volt egy átmenet az oratóriumokból az iskolák felé, később pedig bentlakásos iskolákká, internátusokká alakultak át.
Abban az időben és környezetben Don Bosco úgy vélte, hogy helyénvaló, hogy a színház oktatási, nevelési eszközként szolgáljon, amely terjeszti a jó értékeket, és biztosítja, hogy a gyermekek, miután elvégezték feladataikat, a szabadidő alatt is tevékenyek maradjanak.
Ezt követően az oratórium alapítója még tovább lépett, és megírta a "Színházi szabályokat", 19 olyan szabályt, amelyek még ma is példaként szolgálnak arra mennyire mélyen megértette az oktatás világát és odafigyelt a színház sajátos igényeire.
Összefoglalva a tartalmukat, elegendő megemlíteni azokat a célokat, amelyeket Don Bosco színházi előadások révén kívánt elérni (amelyeknek „tanító jelleggel” kellett rendelkezniük): „felvilágosítani, oktatni, nevelni a fiatalokat, főleg erkölcsileg.”
A 19 szabályban Don Bosco képes volt társítani a vallási-oktatási célú ajánlásokat, például "eltávolítjuk a nem túl keresztényi kifejezéseket, és azokat a szavakat, amelyek civilizálatlanok, durvák és túlságosan közönségesek", de megjegyzései egy gyakorlott drámatanár megfigyelései is: „Javasoljuk a színészeknek, hogy hanghordozásuk természetes legyen, kiejtésük tiszta, gesztusaik nyugodtak és határozottak.”
Mindig abból a szempontból nézve, hogy a színház az elvek átadásának érvényes eszköz lehet, a színdarab "kellemes és alkalmas arra, hogy felüdítsen és szórakoztasson, de mindig tanulságos, erkölcsös és rövid".
Íme a színjátszás Don Boscó-i szabályai:
- A színház célja, hogy felvidítsa, nevelje, irányítsa a fiatalokat, amennyire csak lehetséges, erkölcsileg is.
- Kinevezni a színház vezetőjét, aki köteles időről időre informálni a házigazgatót arról, hogy mit akar színpadra állítani, az előadás napjáról, összhangban lenni vele az előadások megválasztásában, és a fiatalok kiválasztásában, akik a színpadon megjelennek.
- A szereplőválasztásnál azok élvezzenek előnyt, akiknek jó a magatartása, ez bátorító a közösség számára, és időről időre más társai helyettesíthetik.
- Azok, akik zenélnek vagy énekelnek, ne tartsák magukat ehhez, hanem próbálják ki magukat a szövegmondásban is; elmondhatnak néhány verset vagy valami mást az előadások szünetében.
- A művészeti vezetők lehetőleg ne szerepeljenek az előadásban.
- Győződjetek meg róla, hogy a jelenetek kedvesek és alkalmasak felüdíteni és szórakoztatni, de mindig tanulságosak, erkölcsösek és rövidek. A túlzott hosszúság, a próbákon okozott nagyobb zavarok mellett, általában fárasztja a hallgatókat, az előadás elveszíti az értékét és unalmas lesz, még a becsülhető dolgok ellenére is.
- Kerüljétek azokat a jeleneteket, amelyek szörnyűségeket mutatnak be. Néhány kissé komolyabb jelenet elnézhető, de el kell távolítani a nem túl keresztényi kifejezéseket és azokat a szavakat, amelyek másutt elmondva civilizálatlanok és túlságosan durvák.
- A vezető legyen mindig jelen a próbákon, és ha a próbák este vannak, ne végződjenek túl későn. Miután a próbák véget értek, figyeljenek rá, hogy mindenki azonnal csendben lepihenjen, fecsegés nélkül, ami többnyire káros és zavarja azokat, akik már lefeküdtek.
- A vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy előkészítse a színpadot az előadás előtti napon, hogy ünnepnapon ne kelljen dolgoznia.
- Szigorúan csak tisztességes és alacsony költségű jelmezeket biztosítsanak.
- Minden egyes előadásnál egyeztetni kell a vezetővel az előadásban szereplő hangefektusokat és az eljátszani kívánt zenei darabokat.
- Komoly ok nélkül ne engedélyezzük a belépést a színpadra, még kevésbé a szereplők öltözőjébe, és azokat a beszólásokat az előadás alatt, amelyek nem tartoznak a tényleges tárgyhoz. Kérjük meg őket, hogy tanúsítsanak több tisztességet.
- Biztosítsuk, hogy a színházi előadás ne zavarja a megszokott időbeosztást; ha változtatni kell, beszéljünk először a ház elöljárójával.
- Senki sem megy el külön vacsorázni; nem kapnak díjat, kitüntetést vagy dicséretet azok, akiket Isten különös színjátszó vagy énekes tehetséggel áldott meg. Már akkor megjutalmazták őket, amikor több szabadidőt kaptak, vagy elengedték őket a tanórákról.
- A színpad beállításakor és eltakarításakor a lehető legteljesebb mértékben megakadályozzuk a töréseket, a ruhák és a színházi eszközök meghibásodását.
- Szorgalmasan gyűjtsük a kis színházi könyvtárban a drámákat, és az átdolgozott színdarabokat, amelyek alkalmasak kollégiumi használatra.
- Ha a főnök nem tud mindennel egyedül boldogulni, amint ezt a rendelet előírja, nevezzen ki egy helyettest, egy úgynevezett súgót.
- Javasoljuk a színészeknek, hogy hanghordozásuk legyen természetes, kiejtésük tiszta, gesztusaik nyugodtak és határozottak; ez könnyen megvalósítható, ha a szöveget jól megtanulják.
- Úgy gondoljuk, hogy a kis színházak szépsége és sajátossága a fölvonások közötti szünetek lerövidítésében, valamint a jó szerzők által írt színdarabok bemutatásában rejlik.
Sac. GIOVANNI BOSCO
(Életrajzi emlékiratok X.)
ANS – Cordoba/Szaléziak.HU
