Isten minden ember mellé adott egy angyalt, hogy óvja és tanácsaival ellássa őt, s akire engedelmesen kell hallgatnunk. Október 2-án, amikor az Egyház a Szent Őrangyalokat ünnepli, arról emlékezünk meg, hogy Bosco Szent János, a szalézi rend alapítója milyen nagy odaadással fordult az őrangyalok felé. Ezt a tiszteletet elterjesztette az oratóriumba járó fiúk között, és örökségül hagyta rendjének.
Annak ellenére, hogy számos eszközzel kapcsolódnak a közösségi hálózatokhoz, a mai fiatalok magányosak. Például, egy városi kamasz egyszer kifejtette a pszichiáterének, hogy már több mint 300 barátja van a Facebookon, és mégis úgy érzi, hogy egyedül van az életben. És ugyanez megtörténik sok mai fiatallal. Minden ember arra vágyik, hogy legyen egy társa, akivel megoszthatja szeretetét. Ez rendben is van, mert „Nem jó az embernek egyedül lenni” (Ter 2,18). Don Bosco, aki felismerte az idők jeleit, tudatában volt ennek a ténynek, ezért arra ösztönözte a torinói fiatalokat, hogy egy olyan társ vezesse őket, aki mindenkinek rendelkezésére áll: a lelki társa, az úgynevezett őrangyala. Arra buzdította a fiúkat, hogy odaadással forduljanak az őrangyalok felé. Emlékeztette őket: „Ne feledjétek, hogy egy angyal a társatok, aki az őrzőtök és a barátotok.” Ezen túlmenően, az őrangyalok ünnepe volt az egyik olyan alkalom, amit nagy odaadással és fenséges módon ünnepeltek meg az oratóriumban.
Ez a felszólítás, hogy forduljanak odaadással az őrangyalok felé, nem talált süket fülekre, az oratórium ifjúsága nagy odaadással fordult ezen mennyei lények felé, amit Don Bosco nem ékes szavakkal vagy ügyes trükkökkel, hanem csodákkal érte el.
Az életrajzából tudjuk, hogy egy vasárnap az Assisi Szent Ferenc templom sekrestyéjében egy nyomtatott imát osztott szét a fiúk között – az őrangyalokhoz szóló imát. Don Bosco így buzdította a fiúkat: „Tiszteljétek az őrangyalotokat! Akár lelketek, akár testetek forog veszélyben, hívjátok segítségül, s én biztosítalak titeket, hogy megsegít és megszabadít a bajoktól.”
Szép példája a szalézi imádságnak az őrangyalhoz szóló rövid ima, amely magától Don Boscótól ered, és a hagyomány szerint a torinói Assisi Szent Ferenc templom Őrangyal oltáránál született:
„Isten angyala, ki őrzőm vagy, kinek engem Isten kegyelme ajánlott: világosíts, őrizz, kormányozz és vezérelj engem! Ámen.”
A fiúk egyike kőművesinas volt, s néhány nap múlva egy új épületen dolgozott. Az állvány egyik része összeomlott, és a rajta dolgozó emberekkel együtt négy emeletnyi magasságból a mélységbe zuhant. A derék fiú az esés közben visszaemlékezett Don Bosco szavaira, és felkiáltott: „Őrangyalom, segíts!”
Ez az imácska megmentette. Hárman estek le; egyikük szörnyet halt, a másik összeroncsolva került kórházba, s ott néhány óra múlva bevégezte életét. Ő azonban sértetlen maradt. Amikor az emberek odarohantak, hogy a holttestét fölemeljék, a fiú a sérülés legcsekélyebb nyoma nélkül fölállt. Azonnal hozzá is fogott újra a munkához, hogy helyreállítsák az összeroppant állványt. A legközelebbi vasárnapon pedig elbeszélte ámuló pajtásainak a történteket, hogy milyen csodálatosan beteljesedett rajta Don Bosco ígérete.
Ezt az esetet követően 1844-ben Don Bosco közzétett egy füzetet „Az őrangyal híve” címmel, amelyet még a szemináriumi évei alatt kezdett el írni. Ebben a kis munkában is nagyon magasztalja ezeknek a mennyei lényeknek a lelki társaságát és azt tanácsolja, hogy szükség van ennek az odaadásnak a felszítására a fiatalok körében. Ez volt egyike a tanácsainak: „Amikor kísértésbe esel, hogy rosszat kövess el, azonnal fordulj az őrangyalodhoz, és kérd teljes szívedből: Őrangyalom, segíts nekem. Ne hagyd, hogy megsértsem Istent.”
Don Bosco azt is kifejtette, hogy Isten jósága átragyog az őrangyalok szeretetén, ahogy minden nap vigyáznak ránk. Különböző epizódokat olvasott a fiúknak a Bibliából, amelyek az őrangyalokkal, valamint az arkangyalokkal kapcsolatosak. Azt mondta: „Bízzál és imádkozz; az őrangyalod is imádkozik érted, és az imád meghallgatást fog nyerni.”
Az őrangyalok ilyen tisztelete egészen a gyermekkorától kezdve meg volt nála, erről több alkalommal beszélt. Amikor megnyitotta harmadik oratóriumát Vanchigliában, a Szent Őrangyalok védnöksége alá helyezte azt.
Egy másik példa 1844 augusztusában történt, amikor gyónás közben azt tanácsolta egy hölgynek, hogy imádkozzon az őrangyalához baj idején, és csodával határos módon megmentette a portugál nagykövet feleségét, aki gyónás után hazafelé tartott. „Imádkozz az őrangyalodhoz. Kérd a segítségét, ha komoly testi vagy lelki veszélybe kerülsz, és hidd el, hogy ő majd segít és védelmet nyújt neked” - ez volt az állandó mondata gyóntatás közben.
Most pedig következzen egy kis magyar szalézi történelem: a magyar szaléziak kezdetben a Szent Őrangyalokról elnevezett rendtartományhoz tartoztak, ugyanis az egykori Osztrák-Magyar Monarhia területén fekvő szalézi házak addig egy tartományt alkottak. Ennek tartományfőnöke a galíciai (pontosabban alsó-sziléziai) Oswiecimből kormányzott. Az első világháború háború idején, s különösen annak befejezése után azonban annyi új ház létesült a különféle utódállamokban, s mint újabb területen, Németországban, meg a volt Orosz-Lengyelországban, hogy a házak s rendtársak száma, a megnövekedett munkatér, az érintkezési és utazási nehézségek miatt, lehetetlenné vált ezeknek a régi központból való kormányzása. Tirone Péter tartományfőnök előterjesztésére Albera Pál rendfőnök 1919-ben a Szent Őrangyal Rendtartományt kettéválasztotta. A lengyel-jugoszláv tartomány székhelye s tartományfőnöke a régi maradt, tizenhat házzal. Az újonnan kihasított német tartomány székhelye Bécs, tartományfőnöke Augustus Hlond lett. Az új provinciához, amely magával hozta a Szent Őrangyalok patrociniumát, tizenkét ház tartozott; ebből kettő Magyarországon. 1926. május 28-án kelt megerősítő jóváhagyásával, a Szent Őrangyalokról elnevezett tartományt a rendfőnök szétválasztotta és a magyar intézetekből Szent István Király égi pártfogásával önálló magyar vizitatóriát, félprovinciát szervezett, amely 1929-ben önálló tartománnyá vált.
A szalézi hagyomány hűen megtartja és nagyon megbecsüli Don Boscónak az őrangyalok iránt táplált odaadását. Az őrangyalok ünnepén a szaléziak az asszisztenseket ünnepelik és imádkoznak az őrangyalokhoz minden utazás és/vagy lefekvés előtt, mintegy honorálva az égiek gesztusát, tisztelegve a mennyei társ előtt.
Három különleges nap van, amikor Don Bosco azt javasolja, hogy imádkozzunk az őrangyalunkhoz: minden kedden (ahogy ezt az egyház is kimondja), a hónap első napján (védelmet kérni egy hónapon keresztül) és a születésnapunkon (a napon, amikor az angyal gondjaira lettünk bízva).
Szaléziak.HU
