Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco földrajzi megérzései és kapcsolata a digitális és virtuális valósággal
Don Bosco földrajzi megérzései és kapcsolata a digitális és virtuális valósággal
2021-10-11 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Közzétesszük Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos tíz cikkből álló sorozatából a második írást, amelyekkel a „Don Bosco: a digitális és a virtuális valóság” téma elmélyítését célozza. Ennek a hónapnak a középpontjában a Don Bosco földrajzi mégérzései és a digitális és virtuális valósággal való kapcsolata áll.
Helymeghatározás! Hol található? Hogyan jutunk oda?
Manapság mindannyian feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket. Mindannyian ismerjük a GPS-t és a Google Mapst, vagy az olyan alkalmazásokat, mint a Weizer, a Glympse és mások, amelyek segítenek szinte bárhol eligazodjunk.
Mi ezeknek az alkalmazásoknak a központi eleme? Hogy gyorsan és egyszerűen megoszthassuk GPS-helyzetünket barátainkkal és munkatársainkkal.
Mi áll ezeknek az alkalmazásoknak a tervezése, digitális logikája és kapcsolata mögött? A földrajz fogalma. Konkrétan, az úgynevezett Földrajzi Információs Rendszer (GIS), egy olyan keretrendszer, amely lehetővé teszi a térbeli és földrajzi adatok rögzítését és elemzését. Informatikai eszközökkel például kereséseket hozhatunk létre, tárolhatunk és szerkeszthetünk térbeli és nem térbeli adatokat, optimalizálhatjuk és megoszthatjuk az információkat térképformátumban.
Ez a cikk nem kíván ilyen bonyolult fogalmakba elmélyedni. De megbizonyosodhatunk arról, hogy a GPS-technológia ezen példája ebben a cikkben egy kicsit továbbhalad, összekapcsolódik azzal, hogyan alkalmazhatjuk Don Bosco meglátásait a kommunikációban.
Egyelőre összpontosítsuk figyelmünket erre a MAP szóra. A térképek a földrajzról szólnak, és ebben a cikkben leginkább ez érdekel minket. A központi gondolat, amelyet szeretnék kiemelni, példaként véve a GPS-technológiát az, hogy a földrajz áll a digitális technológia, a rendszerek és műholdak mögött.
Vegyünk három szót ezekből az összetett fogalmakból: földrajz, térképek, térbeli adatok. A térképek keretet biztosítanak a számítógépes rendszerek tervezéséhez és építéséhez, valamint az adatok elemzéséhez. A földrajz valóban számít a digitális és a virtuális technológiákra!
Most pedig továbbléphetünk Don Boscóhoz.
Először is, hogy a térképészet és a földrajz fogalmát Don Bosco kommunikációs szemléletére alkalmazzuk, előbb fel kell tennünk magunknak két lényeges kérdést: Érdekelte egyáltalán a földrajz Don Boscót? És ha igen, milyen hatással volt a földrajz Don Bosco kommunikáció-megértésére?
Don Bosco Életrajzi emlékeinek egyik szakaszában életrajzírója ezt meséli el nekünk:
Don Bosco földrajzi kompetenciája hozzájárult ahhoz, hogy kiváló állást biztosítson egy Marchisio nevű oratorista fiú számára. 1863 júliusában a Hírközlési Minisztérium közzétette Olaszország új postai térképét, az olasz tartományok nyolc térképét, valamint a postai átvétel és kézbesítés menetrendjét, amelyeken Marchisio türelmesen dolgozott több évig. Don Bosco azt tanácsolta neki, hogy vállalja el ezt a projektet, és bátorította, hogy fejezze be. Marchisio gyakran jött az Oratóriumba dolgozni Don Bosco vezetésével. Később Róma postamesterévé nevezték ki. (MB VII, 274. o., E. Ceria és JB Lemoyne)
Meglepő módon ez a rész három fontos információt tár fel számunkra Don Boscóról és a földrajz iránti érdeklődéséről: először is, Don Boscónak volt némi földrajzi ismerete; másodszor, ismerte Marchisiót, a torinói térképészeti szakértőt; harmadszor pedig, Don Bosco támogatta Marchisiót a térképek rajzolásában.
Ami az első információt illeti: Don Bosco rendelkezett némi földrajzi ismerettel. Érdeklődött iránta. További információkat is kereshetünk.
Az Életrajzi emlékek szerint 1883 egyik délutánján Filippo Rinaldi atya belépett Don Bosco torinói irodájába egy kötetlen beszélgetésre, és meglepődve látta Don Boscót egy földgömbbel az asztalán, amint tekintete elrévedt a földgolyó távoli helyeinek mérhetetlen sokaságában, miközben egyik kezével Brazília térképét simogatta.
Giulio Barberis atya, aki Don Bosco krónikása volt, tanúsította, hogy a szent érdeklődött a térképek iránt.
Vettem két térképet, az egyiket Patagóniáról, a másikat Dél-Amerikáról. Don Bosco és én elkezdtük részletesen tanulmányozni Patagónia földrajzát. Sok időt töltöttünk jellemzőinek tanulmányozásával, mint például az öböl, a Magellán-szoros és a szigetek körvonalai. (ASC A001 - Cronichette - Barberis G., Idézi Lenti, 3. kötet, 226. o.).
Don Bosco élénken érdeklődött a földrajz iránt! Nyilvánvaló, hogy ezt a földrajzi perspektívát mindenekelőtt az motiválta, hogy odafigyelt a lelkiségre, a nevelésre, a Szalézi Társaság és a missziók bővítésére. Ezért a földrajz és a térképek iránti érdeklődését bele kell foglalni küldetésének teljes képébe: „da mihi animas caetere tolle!”
Ennek a cikknek az apropóján azonban továbbra is vegyük fontolóra ezt az elképzelést a kommunikáció szempontjából. Mondhatnánk, hogy a földrajz iránti érdeklődése mögött minden bizonnyal az állt, amit térbeli képzeletnek nevezünk.
Amikor térbeli képzelőerőt mondunk, itt nemcsak a földrajz geometriájának technikai vonatkozásait érintjük, nem csak a térképek rajzolását. Sokkal többet mondunk ennél. Azt mondjuk, hogy Don Bosco földrajzi képzelőerejének megértéséhez az alapvető pont az, hogy ez benne rejlik a kognitív/affektív intelligenciájában, belső kreativitásának és képzeletének kifejezője.
Don Bosco térbeli képzelőereje a kreatív képzeletben gyökerezik, vágyának, mély hitének és lelkiségének kifejeződése, álma a szalézi rend megalapításáról és arról, hogy más országokat is evangelizálni kell.
Don Bosco térbeli képzelőereje úgy fejlődött, ahogy családjában növekedett, tanulmányai alatt, a művészetek iránti érdeklődése közben, a pedagógiai szemlélete valamint nevelési módszerének megtervezése által, az által, ahogy álmodott, képessége révén, ahogy megtervezte és megvalósította a Szalézi Társaság megalapítását, majd világmératű kivetítését.
A térbeli képzelet egyik legkövetkezetesebb tudományos tanulmányát Philip J. Gersmehl és Carol A. Gersmehl (2007) végezte. "A kisgyermekek térbeli gondolkodása: a korai fejlődés és nevelhetőség neurológiai bizonyítékai” címmel megjelent cikkükben koherens leírást adnak arról, amit nyolc különböző térbeli gondolkodási módnak neveznek.
A két szerző alapvetően arra utal, hogy mindannyian megtanuljuk mindazokat a dolgokat, amelyek földrajzilag meg vannak tervezve (természet, házak, épületek, közlekedés, művészetek, tárgyak, szimbólumok, rituálék...). Más szavakkal, a dolgokat a tárgyak közötti kapcsolat alapján értjük meg, azáltal, hogyan helyezzük őket el a terekben, hogyan rendezzük őket sorba, és hogyan katalogizáljuk, és ugyanígy érzékeljük önmagunkat és elképzeljük a másokkal való kapcsolatainkat.
A Don Bosco álmainak a térbeli képzelet szemszögéből történő elemzése azt mutatja, hogy Don Bosco mindig térbeli szemléletet kínál az álmairól.
Don Bosco az álmokat a kommunikáció egyfajta enciklopédiájaként használta. Minden álomnak valódi forgatókönyve van, színei, mozdulatai, ritmusai, kontrasztjai, mozgása és üzenete.
Az álmok Don Bosco térbeli képzeletének kifejezett grammatikája. Álmok, képek, metaforák és álomszimbolikák útján kommunikál. Minden álom narratívája egy nevelési geometriát fejez ki, a nevelői terek szimmetriáját, a szalézi kongregáció terjeszkedésének geopolitikáját, az oktatási kapcsolatok térbeli nézőpontját. Don Bosco nevelési architektúrája feltárja pedagógusi és rendalapítói képzeletét.
Don Bosco egyik missziós álmában ezt mondja:
Miután nagyon hosszú utat tett meg, a vonat megállt egy jelentős méretű város előtt, valószínűleg a 47. szélességi fokon, ahol az álom legelején láttam a kötél nagy csomóját. Az állomáson senki sem várt rám. Leszálltam a vonatról, és azonnal megtaláltam a szaléziakat. Láttam sok házat, sok emberrel, több templomot, iskolát, különböző hospice-okat gyerekeknek és fiataloknak, mesterembereket és rajongókat, valamint egy lányiskolát, amelyben különféle készségeket tanítottak. Misszionáriusaink gondoskodtak mind a fiatalokról, mind a felnőttekről. ” (MB XVI., 310. o.)
A tizennégy asztalról szóló álmában (MB VI, 708-709, angol kiadás, 410-411. O.) Don Bosco azt mondja:
"Láttam a fiaimat egy csodálatos kertben, tizennégy hosszú asztalnál ülve, amfiteátrum szerűen három különböző teraszszerű szinten. A legtöbb asztal olyan magas volt, hogy alig lehetett látni őket."
Ebben az álomban geometriai méretekben Don Bosco metrikus és szimmetrikus kifejezésekkel határozta meg a forgatókönyvet. Matematikát és geometriát használ, hogy dimenzióérzetet adjon az elbeszélésnek.
Mintha egy „mérnöki tervrajzot készítene az álomhoz”, mértani fogalmakkal írja le a dimenziós tereket: félkörök, az asztalok három teraszos szintre osztása oly módon, hogy a forgatókönyv - geometriai alakzatokkal megrajzolva - logikus, összefüggő. Ebből a logikus geometriai környezetből születik az oktató üzenet. Gyakran a téma által inspirált geometriai kialakítás válik üzenetté. Nincs szükség szavakra, mert az álom geometriája strukturális kohereinciáról beszél; mert e geometria egészének esztétikája az oktató üzenet.
Don Bosco soha nem járt Amerikában, de a fejében ott volt Patagónia földrajzi térképe. Olvasott, tanult, rajzolt és álmodozott azokról a helyekről, ahová missziós expedíciókat akart küldeni. Egyik álmában ezt mondja:
„Nyugaton nagyon magas hegyeket látok, keleten pedig a tengert… A kötélen számozott jelek, amelyek mindegyike pontosan a szélességi foknak felel meg, lehetővé tették számomra, hogy évekig megőrizzem emlékezetemben az egymást követő helyeket, amelyeket utazás közben meglátogattam ugyanezen álom második részében.” (MB XVI., 307. o.).
Don Bosco földrajzi látásmódja álmában mindig nagy, széles, tágas, mély és hatalmas dimenziókat tár fel. Don Bosco a térképekről leolvassa a valóságot. Feltérképezi a valóságot, a helyeket, az embereket, a természetet és a kultúrát.
Sambrook R. és Zurick D szerint „A földrajzi képzelet” (2010) című szövegükben a külvilágból származó térinformatikai forrásokat tapasztalataink alapján asszimilálják és harmonizálják az irányultságról és a helyekről alkotott veleszületett, személyes, belső ismereteink.
„A helyek érzékelése magában foglalja önmagunk észlelését, érzelmi és intellektuális kapcsolatainkat, valamint kognitív-affektív folyamatainkat, amelyeket a térbeli képzeletünk és a hozzájuk kapcsolódó döntések motiválnak. Azt állítják, hogy „térbeli viselkedésünk attól függ, hogyan érzékeljük önmagunkat és hogyan képzeljük el a helyeket, és azok földrajzi viszonyait.”(477. o.).
Brazíliáról, Brazília fővárosáról szóló álmáról Don Bosco így számol be:
„A 15. és a 20. szélességi fok között volt egy meglehetősen hosszú és széles öböl, amely egy helyen két ágra szakadt, és egy tó alakult ki…” Az utazás folytatódik a Cordillerák mentén, dél felé: „ A vonat folytatta útját, és átszeltük Prato, Pampa és Patagónia festői tájait... Amikor a Magellán-szoroshoz értünk, megpihentünk. Előttünk terült el Punta Arenas.” (E. Ceria, MEMORIE BIOGRAFICHE DI S. GIOVANNI BOSCO, VI. XVI, Societá Editrice Internazionale - Torino, 1935).
Ez az álom, amelyet Don Bosco álmainak tanulmányozói nagyon jól ismertek és megvitattak, világos és határozott bizonyítékokat szolgáltat számunkra térbeli intelligenciájáról. Az álom kifejezetten térbeli földrajzi ábrázolás. Don Bosco meghatározta azt a pontot a 15. és a 20. szélességi fokon, mint egy nagy város építési helyét.
Ezeknek az álmoknak a térbeli képzelet szempontjából történő elemzéséhez alapvető fontosságú, hogy alkalmazzuk azokat az alapokat, amelyeket ebben a tanulmányban kifejtettünk.
Sambrook R. és Zurick D. a térképeknek az emberi képzeletben betöltött szerepét illetően azt mondják:
„A térképeknek alapvető technológiai szerepük van szervezeteinkben és az űrhajózásban.” (4. o.)
A szerzők azt sugallják, hogy a térbeli intelligencia révén belsőleg motiváltak vagyunk arra, hogy bővítsük a növekedésről alkotott elképzeléseinket, a világ ismereteit, a teljesítményérzetet, a terjeszkedésről alkotott elképzeléseinket, akár politikai, akár gazdasági, akár vallási kérdésekben. Ez azt jelenti, hogy földrajzi képzeletünk révén elemezzük a kapcsolati tereket akár a családban, a környéken, az iskolában, a kerületben, a közösségben, általában a társadalomban.
Ellentétben az elképzelések elvont fogalmával, a térbeli képzelet valami valóságos, gyakorlati képzelet, amely a földrajzból veszi az emberi és társadalmi kapcsolatokról és a politikáról alkotott elképzeléseit.
Földrajzi képzeletének fejlesztése révén Don Bosco kreatív és gyakorlati módon dolgozta ki és alkalmazta nevelői, közösségi és lelkipásztori látásmódját. Don Bosco földrajzi víziója része a gondolkodásmódjának, tervezésének, céljai felépítésének, álmai megvalósításának.
Ebből kiindulva azt mondhatnánk, hogy Don Bosco földrajzi perspektívája vizuális nyelvet kínál számára, amelyet meg kell tervezni és végre kell hajtani. Földrajzi perspektívája megakadályozza, hogy eltévedjen abban, amit gondol és amit tesz, a reflektálás és a cselekedetek között. Földrajzi perspektívája kreatív, nyitott, rugalmas és integrált gyakorlatiasságot biztosít számára, nagy tisztasággal az evangelizációban.
Ezt a földrajzi perspektívát fejezi ki a megelőző nevelési módszer megalkotásának és megtervezésének módja, az épített környezet, a szabályozás megszervezése, a nevelő terek létrehozása az oratóriumokban. A nevelői térben kialakult kapcsolatok, az új házak tervezése és megnyitása révén fejezi ki magát, hogyan dolgozott ki a fiatalok számára egy projektet, népszerűsítette a jó sajtót, teremtett liturgikus művészeti környezetet a nevelői környezeten belül.
Mert Don Bosco gyakorlatias ember volt! Mély lelkiséggel és a fiatalokhoz szóló küldetése iránti szeretettel, szenvedéllyel és kreativitással igyekezett biztosítani, hogy amit elméjében és szívében hordozott, az valóra váljon. Tudta, hogyan kell megtervezni nevelési módszerét és kommunikációs rendszerét, Istenbe és a Segítő Szűz Máriába vetett erős hittel.
Amint azt az elején láttuk, a GPS-technológia, a térképek, a digitális és a virtuális világ mind mély földrajzi keretet foglal magában, és az internet és a közösségi média böngészése nagyban függ a térbeli képzeletünktől.
Amikor Don Bosco mély hittel a világ térképére pillantott, földrajzi képzelőereje segített abban, hogy lokálisan és globálisan is gondolkodjon. Világtérképben gondolkodott, a kommunikációt hálózatként képzelte el, térképként, emberi kapcsolatokként, az emberek nagyszerű mozgalmakén, akik összegyűltek a fiatalok evangelizálására és nevelésére.
Don Bosco egy integrált, nevelő és kreatív jövőképet kínál számunkra a kommunikációról a digitális és a virtuális valóságban.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
