Főoldal / Magyar Tartomány / Don Bosco nevelési kultúrája
Még néhány nap és ismét kezdődik a tanítás. Derosi Raja atyát tanulási vágya most egy évre Rómába vitte, ahol olasz nyelven folytatja tanulmányait - onnan küldte nekünk az alábbi írást Don Bosco nevelési kultúrájáról, párhuzamot vonva szalézi oktatási és nevelési módszer és a jelenkori élethelyzet között.
Miért tanul az ember? Bár egyértelmű a válasz: azért, hogy az ember minden oldalú fejlődésére szolgáljon, sokszor megakadunk, mert hiányzik a tanulás iránti erős motiváció. Tudjuk, hogy a tanulékony lelkület abban mutatkozik meg, hogy nem csupán a lexikális tudás megszerzéséért, egy szakmához szükséges készség fejlesztéséért lelkesedünk, hanem az élethelyzetek kezeléséért is.
Az oktatási módszerek és segédletek sokat fejlődtek az évek során, például internet, mesterséges intelligencia, online szótárak, okostelefonok, Google Lens, e-könyvtárak, online oktatás, e-tanulás stb. Azonban gyakran tapasztaljuk, hogy ezek az eszközök, melyek azért vannak, hogy megkönnyítsék a tanulást, néha inkább gátolják a tanulót, aki a virtuális varázslat áldozatává válik.
Ezért Don Bosco nevelési elképzelései és módszerei még a posztmodern időkben is inkább gyakorlatiak, mint elméletiek, nem önközpontúak, hanem közösségépítőek, nem csak stílust jelentenek, hanem életmódot és tanúságtételt is.
A szalézi nevelőnek ,,magas szintű méltósággal, tekintéllyel és önuralommal” kell rendelkeznie, más szóval ,, művelt embernek” kell lennie. Ez magában foglalja az erkölcsi és kulturális alkalmazkodóképességet. A szalézi pedagógus szolgálata a szeretet, vagyis a szív műve. A szeretetet a kölcsönös tisztelet és megbecsülést jellemzi. Don Bosco nevelési módszere tartalmazza a gondoskodást, megelőzést, előrelátást, barátságot és segítőkészséget. Megerősíti a barátságos személyes jelenlétet a növendékek között. Ez a szalézi kultúra, illetve az úton járás kultúrája, amely örömmel veszi figyelembe a növendékek igényeit és szükségleteit és családi légkört teremt. A szalézi nevelési kultúrát a családias szellem határozza meg.
Don Bosco olyan személy volt, akiben a természet és a kegyelem ragyogó összhangban állt. Saját kulturális háttere piemonti volt, ami kemény és durva, de tele volt hitbéli vallásos élményekkel. Az egész olasz félsziget 1812-ben Franciaországtól függővé vált, és a politikai zavarok miatt Don Bosco nehezen jutott hozzá az oktatáshoz a szegénysége miatt. De ő kitartóan küzdött, és végül Torinóban pappá szentelték.
A nevelés és társadalmi élet kultúrája erősen hatott egymásra. Don Bosco észrevette ennek fontosságát, amikor úgy döntött, hogy a torinói utcákon élő fiatalokkal foglalkozik. Így teremtette meg és őrizte meg a korabeli Észak-Olaszország kulturális vonatkozásait. A kultúra az ifjúság helyzetét, szükségletét és kilátásait tükrözte.
Don Bosco mint nevelő kulturális elemeket vitt be munkájába és missziójába a növendékei számára. A szaléziak, Don Bosco fiai a Szalézi Családdal együtt viszik tovább ezt az örökséget világszerte. Don Bosco megelőző módszere a szalézi karizma és kultúra lényege, Don Bosco tudásának és tapasztalatának eredménye.
A kultúra gyakran félreértelmezett fogalom, és sokan csak a szokásokkal, vallásokkal, technológiával és civilizációval azonosítják. De a kultúra inkább a belső formálódással és növekedéssel foglalkozik. A kultúra és a civilizáció közötti különbséget az értékek és erények elsajátításával lehet megtalálni.
Tehát a kultúra magában foglalja az emberek által egy társadalom tagjaiként megszerzett tudást, hitet, művészetet, erkölcsöt, jogot, szokásokat és egyéb képességeket, valamint egy nép teljes életmódját. A kultúra keretet ad a világ megértéséhez, és értelmet ad olyan fogalmaknak, mint a fejlődés. A kultúra nemcsak egy helyzet vagy vonatkoztatási pont, hanem a folyamat alakító és nevelő eleme.
Don Boscónál a kultúra minden ember személyiségét formálja és fejleszti. A ,,vidámság társasága” kialakítása is egy olyan eszköz volt, amely a személyes fejlődést szolgálta. Don Bosco olyan kultúrát hozott létre, amely az egyéni identitás kibontakoztatására összpontosított, például a színjátszás és a zene révén. A szalézi nevelőnek gondoskodnia kell minden növendék egyéni identitásáról, valamint az önmagával, másokkal és az Istennel való harmóniáról.
Don Bosco kultúrája nemcsak egy kész termék, hanem a képességek és a hozzáállás dinamikus fejlesztésének eszköze. A módszerével lehetővé tette a ,,jó keresztények és becsületes állampolgárok” kibontakozását a növendékek számára.
Don Boscónál a kultúra lényegében egy életmód és egy magatartásrendszer. Bár magában foglalja az emberi tevékenységhez kapcsolódó anyagi tárgyakat, elsősorban és túlnyomórészt belső felépítésű, amely a belső, lelki vonatkozásokat hangsúlyozza. A kultúra a nyugatiasodás folyamatának ellenszere, és az önformálás és az önátalakítás folyamata is egyben.
Don Boscónál a kultúra minden oldalú fejlődést szolgál, és nem csak a testi egészséggel foglalkozik, hanem a lelki élettel is. Az ,,Adj nekem lelkeket, a többit vedd el” szalézi jelmondat tükrözi ezt a megközelítést. Don Bosco a kultúrát az emberi személyiség fejlesztésének és a teljes fejlődés eszközének tekintette.
A kultúra, a vallás és a hit segítik az embert, hogy erősödjenek a kulturális gyökerei, növekedjék emberi méltósága. A szalézi nevelési kultúra a növendékek minden oldalú fejlődését szolgálva nemcsak a testi egészséggel foglalkozik, hanem a lelki élettel is.
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
