Október a missziók hónapja. Ebből az alkalomból közöljük Don Bosco 153 lejegyzett álma közül azt az ötöt, amelyeket „missziós álmokként” tartanak számon. A negyedik missziós álmában Don Bosco egy dombról a szülőhelye közelében (jelenet az első álomból) látja a gyermekek tömegét, akikkel egy leány foglalkozott, vezette a nyájat. Egy álombeli utazás során megmutat neki egy képzeletbeli vonal mentén húzódó számos szalézi alapítást és missziós állomást Santiagótól kiindulva keresztül Közép-Afrikán, egészen Pekingig. Ez az álom az utolsó a nagy hittérítő „jövendölések” közül, nagyon összetett és az összes kontinenst átöleli. Az Életrajzi emlékek XVIII. kötetében találjuk meg.
Don Bosco az 1886. április 9-ről 10-re virradó éjszakán kapta ezt az álmot Barcelonában. A sírástól elcsukló hangon mesélte el Don Ruának, Don Brandának, aki a barcelonai szalézi ház vezetője volt, valamint személyi titkárának, Don Vigliettinek.
Álmában egy magaslaton találta magát, s ahogy lenézett, egy erdőt vett észre, ami furcsa módon gondozva volt, illetve ösvények és utak szelték át. Tekintetével tovább pásztázott a magasból, pillantása egészen a látóhatár széléig hatolt; ám mégsem a szemét érték új benyomások, hiszen először hangokra lett figyelmes: megszámlálhatatlan sokaságú fiúcsapat kiabálása ütötte meg fülét. A gyerekek odasiettek hozzá, köréje sereglettek, és így kiáltoztak:
- Vártunk téged! Már nagyon vártunk, és végre itt vagy: köztünk vagy és nem menekülsz el innen!
Don Bosco nem értette. Azon gondolkozott, hogy ezek a fiúk vajon mit akarnak tőle; de miközben elképedten szemlélte a gyerekeket, egyszerre egy Pásztorlányt pillantott meg, aki hatalmas nyájat vezetett. A Pásztorlány elkülönítette a fiatalokat a juhoktól, előbbieket az egyik, utóbbiakat a másik oldalra állította, majd megállt Don Bosco mellett, és így szólt:
- Látod, mennyien vannak itt?
- Persze, hogy látom - válaszolt Don Bosco.
- Nos, emlékszel arra az álomra, amit 9 évesen álmodtál?…
Majd miután a fiatalokat odahívta Don Boscóhoz, hozzátette:
- Nézz most ebbe az irányba, fürkésszen a tekinteted, fürkésszetek ti is mindannyian, és próbáljátok leolvasni, mi van odaírva… Nos, mit látsz?
- Csak hegyeket, majd tengereket, aztán dombokat látok, innen ismét hegyeket és tengereket.
- Valparaiso, ezt olvasom - mondta egy fiú.
- Santiago, ez van odaírva - szólt egy másik.
- Én mindkettőt látom - kiáltott fel egy harmadik.
- Nos - folytatta a Pásztorlány -, most indulj ki ebből a pontból, és megmutatom neked, hogy a szaléziaknak mennyi mindent kell még tenniük a jövőben. Fordulj most a másik irányba, mintha képzeletben húznál egy vonalat, és nézd meg jól, amit itt láthatsz.
- Hegyeket, dombokat és tengereket látok.
A fiatalok is jól megnézik, és kórusban felkiáltanak:
- Peking, ez olvasható.
Ekkor Don Bosco meglátott egy nagyvárost, melyet egy széles folyó szelt át. A folyó két partját néhány híd kötötte össze.
- Helyes - mondta a Pásztorlány. - Most húzz ismét egy vonalat a kiindulóponttól a végpontig, vagyis Santiagótól Pekingig. A vonal közepén, Afrikában álljon meg a tekinteted, és így pontos elképzelésed lesz majd arról, hogy a szaléziaknak mi mindent kell tenniük.
- De hogyan tegyünk meg ennyi mindent? - kiáltott fel Don Bosco. - A távolságok roppant nagyok, nehezen megközelíthető helyek is vannak, és kevés a szalézi.
- Ne jöjj zavarba! Ezt a fiaid fogják megtenni, a fiaidnak a fiai, és az ő fiaik; de erősnek kell maradniuk, meg kell tartaniuk a Rendi Szabályzatot és mindig a Kongregáció szellemében kell munkálkodniuk.
- De honnan vegyünk ennyi embert?
- Gyere ide, és nézd! Látsz ott ötven hittérítőt tettre készen? Amott látsz több másikat és még másokat. Húzz egy vonalat Santiagótól Afrika középpontjáig. Mit látsz?
- Tíz központi helyet olvasok le.
- Nos, ezek a központok, amiket látsz, tanulóházakká és noviciátusi házakká lesznek, és számos hittérítőt nevelnek majd ki, mégpedig azért, hogy mindezekről a vidékekről gondoskodjanak. És most fordulj a másik irányba. Itt másik tíz központi helyet látsz Afrikától Pekingig. Ezek a központok is misszionáriusokat nevelnek majd. Itt van Hong Kong, amott Calcutta, kicsit messzebb láthatod Madagaszkárt. Nekik, és másoknak is lesznek rendházaik, kollégiumaik és szemináriumaik.
Don Bosco végighallgatta, mindent megnézett és megvizsgált, majd ezt mondta:
- És hol találunk ennyi embert? És hogyan indítsunk misszionáriusokat ezekre a helyekre?
- Nézd - válaszolja a Pásztorlány, - kezdj hozzá jóakarattal. Neked csak egy dolgod van: tégy meg mindent, hogy fiaid állhatatosan ápolják Mária erényét.
- Nos, igen, úgy tűnik, megértettem. Mindenkinek el fogom mondani a szavaidat.
- És óvakodj a most is meglévő hibától: a tanulásban és nevelésben ne keveredjenek a földi és emberi tudományokkal foglalkozó ifjak az isteni tudományt és bölcsességet tanulókkal, mert a Menny tudományát nem jó összekeverni a földi dolgokkal.
Don Bosco még szólni akart; de a látomás eltűnt. Az álom véget ért.
(Memorie Biografiche, XVIII, 71.)
DON BOSCO KOMMENTÁRJA
„A szaléziak eljutnak majd Kínába, és a Peking közelében levő folyó két partján találkoznak majd… egyesek a nagy Birodalom felől jönnek, és a folyó bal partján állnak meg, mások Tatárország felől érkezve a jobb parton sorakoznak. Óh, mekkora öröm lesz, amikor összetalálkoznak, hogy kezet szorítsanak!… Micsoda dicsőség lesz ez a Kongregációnknak!… De az idő Isten kezében van.” (Memorie Biografiche, XVIII, 74.)
Szaléziak.HU
