Október a missziók hónapja. Ebből az alkalomból közöljük Don Bosco 153 lejegyzett álma közül azt az ötöt, amelyeket „missziós álmokként” tartanak számon. A negyedik missziós álmában Don Bosco fantasztikus, földkörüli utazáson vett részt, melynek során egy angyal lenyűgöző jelenetekben jelképesen bemutatta neki Ázsiát, Afrikát és Ausztrália-Óceániát. A remény a messzi, a dél-amerikai kontinensen kívüli küldetésekre először ebben a misszionárius álomban fejeződik ki, amelyet 1885. július 2-án álmodott.
1. jelenet: A hegy és Arfaxad angyala
„Egy óriási hegy előtt álltam, amelynek a csúcsán egy ragyogó angyal állt és bevilágította a legtávolabbi utakat is. A hegy körül ismeretlen néptömeg gyülekezett.
Az angyal jobb kezében egy kard volt, amelyet a magasba tartott és tűznél is erősebb fény áradt ki belőle. A bal kezével pedig a közeli tájra mutatott.
Így szólt hozzám: „Angelus Arfaxad vocat vas ad proelianda bella Domini ot ad congregandos populos itt horrea Domini” (Arfaxad angyal felszólít az Úr harcának megvívására és az Úr népének a magtárba való összegyűjtésére). Szavai azonban nem parancsnak, hanem egy lehetőségnek hatottak.
Fényes ruhába öltözött angyalsereg vette körül. Ezek között volt Luigi Colle, aki a nagyszámú fiatalságot egy énekre tanította. A hegy derekát körülövező vidéken számos törzs lakott. Beszélgettek egymással, de csak az angyal szavait értettem belőle. Amit láttam, nem tudom szavakkal leírni. Vannak bizonyos dolgok, amik nem kerülik el a figyelmünket, de megmagyarázni nem tudjuk azokat. A hegy előtt állva, a hosszú úton haladva az volt az érzésem, mintha a magasba, a felhők fölé emelkedtem volna, és onnan szemlélném a tájat.
Sem a magasság érzését, sem a fényt, sem a pirkadatot nem tudom kellő módon leírni. Kísérőim is sokan voltak. Mindannyian bátorítottak az úton. A szaléziakat is lelkesítették, nehogy megálljanak az úton és kilépjenek a sorból. Azok között, akik lendülettel és meleg szavakkal bátorítottak az úton, ott volt kedves barátunk, Luigi Colle, egy angyalsereggel, akik visszhangszerűen kísérték a gyermekek énekét.
2. jelenet: Ham angyala (Afrika)
Később az volt az érzésem, hogy Afrika közepén vagyok egy hatalmas sivatagban. Nagy plakátokon ez a felirat volt olvasható: „Négerek!” Közepén állt Ham angyala és azt mondta:
- Cessabit maledictum (megszűnik az átok) és a Teremtő áldása nyugszik a megtalált fiain. Méz és balzsam gyógyítja a kígyómarásokat és Ham fiainak gazságát nem lehet többé látni.
3. jelenet: Ausztrália névtelen angyala
Végre úgy véltem, hogy Ausztráliában vagyok.
Itt is várt egy angyal, de nem volt neve. A nép előtt haladt és déli irányba vezette őket. Rengeteg fiatal élt azon a vidéken és közeledni akartak felénk, de a nagy távolság és a hatalmas víztömeg akadályozta őket. Kezüket mégis kitárták Don Bosco és a szaléziak felé és így kiáltottak:
- Segítsetek rajtunk! Miért nem fejezitek be a munkát, amelyet atyáitok elkezdtek?
Sokan kiléptek a sorból, mások ezer és ezer gonddal-bajjal áttörtek a vadállatok között és a szaléziak soraiba álltak. Nem ismertem őket. Hangosan énekeltek: Benedictus qui venit in nomine Domini (Aldott, aki az Úr nevében jön).
A körülöttem lévő számos szigetcsoportot sem tudtam felismerni. Az volt az érzésem, hogy ezeket a jövőbeli lehetőségeket a Gondviselés jelöli ki a szaléziak evangéliumi munkaterületének. Fáradozásuk gyümölcsöző lesz, mert az Úr mindig mellettük áll majd - feltéve, ha nem bizonyulnak erre méltatlannak.
Don Bosco hozzátette:
„Ha lehetséges lenne, ötven, ma közöttünk élő szalézit bebalzsamozni és megőrizni, ötszáz év múlva meglátnák a csodás dolgokat, amiket a Gondviselés számukra tartogat - ha hűségesek leszünk.”
„Bennünket mindig szívesen látnak, még a gonoszok is, mert a mi munkaterületünk olyan, hogy mindenkit magunkkal vonzunk, a jó és a rossz embereket is. Mindig lesznek fanatikusok, akik romlásunkra törnek, de nem lesznek hosszú életűek.
Nagyon fontos, hogy a szaléziak ne kényelmesedjenek el és ne meneküljenek a munkától. Ha kitartunk a már meglévő feladatkörben és nem engedünk a torkosság szenvedélyének, hosszú időre biztosítva lesz a jövőnk.
A Szalézi Társaság anyagi fejlődése is biztosítva lesz, ha a Szalézi Értesítőt pártoljuk és terjesztjük; akkor lesz erkölcsileg sikeres, ha folytatjuk és kiterjesztjük Mária, a Keresztények Segítsége fiainak művét. Olyan sok jó ember van ezek a kedves fiúk között! Soraikból értékes rendtagok kerülnek ki, akik elkötelezettek hivatásuk iránt.” (MB XVII. 643)
***
Ez az a három dolog volt, amit Don Bosco a legtisztábban látott, amire a legjobban emlékezett, és amit először mesélt el; de – mint később Don Lemoyne-nak elmagyarázta – sokkal többet látott. Látta mindazokat az országokat, ahová a szaléziakat az idő múlásával hívják, de csak röpke látomásban, nagyon gyors utat tett meg, amelyben egy pontról indulva visszatért oda. Azt mondta, olyan volt, mint a villám; ám a hatalmas téren átutazva, egy pillanat alatt megkülönböztetve régiókat, városokat, lakosokat, tengereket, folyókat, szigeteket, szokásokat és ezernyi tényt, amelyek egymásba fonódtak, és egyidejűleg leírhatatlan látványváltozásokat élt át. Ezért a fantasztikus útról alig maradt meg mindennek homályos emléke, és azt sem tudta, hogyan írja le részletesen. Úgy tűnt neki, hogy sokan vannak vele, akik arra biztatták őt és a szaléziakat, hogy soha ne álljanak meg az úton. A legélénkebbek között szerepelt, akik mindig előrelépésre buzdították az embereket, Luigi Colle, akiről augusztus 10-én ezt írta apjának: "Luigi barátunk elvitt egy kirándulásra Afrika központjába, Ham földjére és Arfaxad földjére, vagy Kínában. Ha az Úr azt akarja, hogy együtt legyünk, akkor lesz néhány mondanivalónk.”
Az álom után Don Bosco megbízta Festa papnövendéket, nézzen utána a bibliai lexikonokban a rejtélyes Arfaxad kifejezésnek, amely a Teremtés könyvének 10. fejezetében található. Sokan úgy vélték, hogy Rohrbacher: Egyháztörténelem című művében rátaláltak arra az állításra miszerint Arfaxad leszármazottai a kínaiak.
Don Bosco különös figyelmet fordított Kínára és ezt mondta: „Ha lenne 20 szalézi, akiket Kínába küldhetnék, biztosan szívesen fogadnák őket az üldözés ellenére is.”
Szaléziak.HU
