Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco tekintete
Ki hinné, hogy Don Bosco „látása” olyan volt, hogy… sok mindent látott!
Egy idős pap, valdoccói voltnövendék ezt írta 1889-ben: „Ami Don Boscóban a legjobban kitűnt, az a tekintete volt. Szelíd volt, de a szív mélyéig hatolt, és az ember alig tudott ellenállni, hogy ne bámulja. Tehát, azt lehet mondani, hogy a tekintete vonzott, megijesztett, szándékkal érkezett. Világkörüli utazásaim során még soha nem találkoztam olyan emberrel, akinek a tekintete lenyűgözőbb lett volna, mint az övé. A portrék és a festmények általában nem adják vissza ezt a jellemző vonást.”
Egy másik egykori tanítványa az 1970-es évekből, Pietro Pons visszaemlékezéseiből ez derül ki: „Don Bosco szemei áthatoltak az elmén… Mindenkivel beszélgetett, és mindenkire ránézett, a szeme minden irányba kalandozott, és örömmel villanyozta fel a szíveket."
Pietro Fracchia szalézi atya, Don Bosco tanítványa felidézte egy találkozását a szenttel, aki az íróasztalánál ült. A fiatalember meg merte kérdezni tőle, hogy miért írt úgy, lehajtott fejjel és jobbra fordulva, ahogy írt. Don Bosco mosolyogva válaszolt neki: „Látod, ez az oka! Ezzel a szemével Don Bosco már nem lát, ezzel a másikkal pedig nagyon keveset!” „Nagyon keveset lát? De akkor hogy van az, hogy a minap az udvaron, amikor távol voltam, olyan élénken, fényesen, áthatóan nézett rám, mint a napsugár?” "Hát…! Ki tudja, hogy ti, emberek mit gondoltok és láttok…!”
És mégis így volt. És sorolni lehetne a példákat. Don Bosco fürkésző tekintete mindent meglátott és kitalált a fiatalokban: a jellemüket, az intelligenciájukat, a szívüket. Néhányan közülük szándékosan próbáltak megszökni a jelenléte elől, mert nem tudták elviselni a tekintetét. Dominic Belmonte atya biztosított arról, hogy ennek személyesen a tanúja volt: „Don Bosco sokszor olyan különleges módon nézett egy fiatal fiúra, hogy a szemei elmondták azt, amit az ajkai abban a pillanatban nem, és megérttették vele, mit akar tőle.”
Gyakran előfordult, hogy az udvaron a tekintetével követett egy fiút, miközben másokkal beszélgetett. A fiatalember pillantása hirtelen találkozott Don Bosco pillantásával, és megértette. Odament hozzá, hogy megkérdezze, mit akar tőle, és Don Bosco a fülébe súgta. Talán meghívás volt a gyónásra.
Egyik éjjel egy diák nem tudott elaludni. Sóhajtozott, harapdálta a lepedőt, sírt. A mellette alvó osztálytársa, aki felébredt ez a forgolódás, megkérdezte tőle: „Mi a baj? Mi bajod van?" "Mi bajom van? Tegnap este Don Bosco rám nézett! „Ó, csodálatos! Ez nem újdonság. Nem kell ehhez az egész hálótermet felzavarni!” Reggel elmondta Don Boscónak, és Don Bosco így válaszolt: „Kérdezd meg, mit mond a lelkiismerete!” A többit el lehet képzelni.
További tanúságtételek Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból
Michele Molineris atya 1974-ben Colleban posztumusz megjelent Vita episodica di don Bosco című művében újabb tanúságtételek sorát adja közre Don Bosco tekintetéről. Ezek közül csak hármat említünk, egyúttal azért is, hogy emlékezzünk a szentnek erre a tudósára, aki a többiek mellett egyedülálló módon ismerte Bosco János gyermekkorának helyszíneit és személyeit. De térjünk rá az általa gyűjtött tanúságtételekre.
Felice Guerra püspök személyesen emlékezett vissza Don Bosco tekintetének élénkségére, és kijelentette, hogy kétélű kardként hatolt be egészen a szívek mélyére és megmozgatta a lelkiismeretet. Pedig „az egyik szemével nem látott, és a másikkal is csak keveset!”
John Ferrés atya, a spanyolországi geronai plébános, aki 1886-ban látta Don Boscót, azt írta, hogy „nagyon élénk szeme volt, átható tekintete… Ha ránéztem, kénytelen voltam magamba nézni, és megvizsgálni a lelkemet”.
Accio Lupo úr, Francesco Crispi miniszter komornyikja, aki bevezette Don Boscót az államférfi hivatalába, úgy emlékezett rá, mint egy „sovány papra… átható tekintettel”!
Végül pedig felidézzük a franciaországi utazásain szerzett benyomásokat. Giovanni Cagliero bíboros a következő tényről számolt be, amelyet személyesen vett észre, amikor elkísérte Don Boscót. A Nizzában tartott konferencia után Don Bosco elhagyta a templom presbitériumát, hogy az ajtóhoz menjen, körülvéve a tömeggel, amely nem engedte elmenni. Egy komor külsejű egyén mozdulatlanul állt, és úgy nézte, mintha rosszban sántikálna. Cagliero atya, aki szemmel tartotta őt, nyugtalankodva, hogy mi történhet, látta, hogy a férfi közeledik. Don Bosco megszólította: „Mit akar?” "Én? Semmit!" – „Mégis, úgy tűnik, van valami mondanivalója számomra! – „Nincs semmi mondanivalóm.” – „Akar gyónni?” „Meghallgatná a gyónásomat? Nem, dehogyis!” – „Akkor mit keres itt?” – „Azért vagyok itt, mert… nem mehetek el!” „Értem… Uraim, hagyjanak magamra egy pillanatra” – mondta Don Bosco a körülötte állóknak. Az emberek visszahúzódtak, Don Bosco néhány szót súgott az ember fülébe, ő pedig térdre esett, és ott, a templom közepén meggyónt.
Még érdekesebb volt a touloni esemény, amely Don Bosco franciaországi útja során történt 1881-ben.
A Szent Mária plébániatemplomban tartott konferencia után Don Bosco egy ezüst tálcával a kezében adományokat gyűjtve körbejárta a templomot. Odanyújtotta a tálcát egy munkásnak, aki elfordította az arcát, és durván megvonta a vállát. Don Bosco szeretetteljes pillantást vetett rá, ahogy elhaladt mellette, és így szólt: „Áldja meg a Jóisten!” A munkás ekkor a zsebébe nyúlt, és egy soldórt tett a tálcára. Don Bosco az arcába nézett és azt mondta: „Isten fizesse meg.” Amaz ismét a zsebébe nyúlt, és két soldót adott neki. Don Bosco pedig így szólt: „Isten fizesse meg egyre jobban!” A férfi ezt hallva elővette a tárcáját, és egy lírát tett a tálcára. Don Bosco érzelmekkel és hálával telt pillantást vetett rá, ami mély meghatottságot fejezett ki, és folytatta útját. De a férfi, mintha valami mágikus erő vonzotta volna, követte őt lépésről lépésre a templomon keresztül, bement utána a sekrestyébe, követte a városba, és egész délelőtt folyton a sarkában volt, amíg nem látta eltűnni. Lenyűgözte Don Bosco tekintetének csodás vonzereje!
Jézus mondta: „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested fényben van."
Don Bosco szeme teljesen a Fényben volt!
P. Natale Cerrato SDB
donbosco.press/Szaléziak.HU
