Don Giulio Barberis "Cronichettája": napról napra Valdoccóban Don Boscóval
2023-08-20 Vasárnap | #Aktuális
Don Bosco • könyv • történelem •
1875. február 21-én egyes szaléziak úgy döntöttek, hogy „történelmi bizottságot” hoznak létre, hogy „összegyűjtsék a Don Bosco életéről szóló emlékeket”, és vállalták, hogy „közösen leírják és elolvassák, amit írnak majd a lehető legnagyobb pontosság elérése érdekében” (ezt olvassuk a Michele Rua atya által írt jegyzőkönyvben).
Köztük volt egy 28 éves fiatal pap is, akit nem sokkal korábban Don Bosco bízott meg a szalézi rend noviciátusának megszervezésével és irányításával, az előző évben hivatalosan jóváhagyott rendi alapszabályok szerint. A neve Don Giulio Barberis, aki leginkább arról ismert, hogy ő volt a Don Bosco Szaléziak első novíciusmestere, ezt a szerepet huszonöt éven át töltötte be. Később a kongregáció felügyelője, majd lelki igazgatója volt 1910-től egészen 1927-ben bekövetkezett haláláig.
A többieknél jobban elkötelezte magát a "történelmi bizottság" mellett, megőrizve az emlékeket és tanúságtételeket Don Bosco tevékenységéről és a valdoccói Oratórium életéről 1875 májusától 1879 júniusáig, amikor elhagyta Torinót, hogy San Benigno Canavesébe, a noviciátus új székhelyére költözzön. Bőséges dokumentációt hagyott ránk, amelyet ma is a Központi Szalézi Levéltár őriz, és amelyek közül jelentőségüknél fogva kiemelkedik az a tizenöt kézzel írt jegyzetfüzet, amelynek a Cronichetta címet adta. Bosco Szent János számos tudós és életrajzírója merített belőlük (kezdve Lemoyne-nal az Életrajzi emlékiratokhoz), de mindeddig kiadatlanok maradtak. Tavaly megjelent egy kritikai kiadás, így már elérhetővé vált ez a fontos és közvetlen tanúságtétel Don Boscóról és az általa alapított kongregáció kezdeteiről.
Don Giulio Barberis, a Torinói Egyetemen végzett, gondos és precíz ember volt munkájában és Cronichetta lapjainak olvasásakor észrevehető, hogy ezt a munkát is mekkora szenvedéllyel és odafigyeléssel igyekezett befejezni. Sajnos, sajnálattal és szomorúsággal ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy akár egészségügyi okokból, akár számos egyéb kötelezettségvállalás miatt fel kellett függesztenie a jegyzetfüzetek szerkesztését, vagy csak egyes tények összegzésére vagy csak a megemlítésére szorítkozott. Egy bizonyos ponton azt találja írni: „Micsoda fájdalmas felfüggesztés. Bocsáss meg, kedves Cronichetta: ha oly sokszor és ilyen hosszú halasztásokkal függesztelek fel, az nem azért van, mert nem szeretlek minden más munkánál jobban, hanem kényszerűségből, vagyis hogy előbb teljesítsem a kötelességeimet, legalábbis nagyrészt." (XI. könyv, 36. oldal) Ezért nem csodálkozunk azon, ha szócikkeinek formája nem mindig tiszta, néhány rosszul szerkesztett mondattal vagy helyesírási pontatlansággal; ez valójában nem von le semmit annak az értékéből, amit ránk hagyományozott.
A jegyzetfüzetek valójában az információk bányái, amelyek előnye a közvetlenség, szemben más későbbi elbeszélésekkel, amelyek szó szerint szerkesztett, de szükségszerűen átdolgozott és újraértelmezett elbeszélések. Olyan fontos eseményekről találunk bennük bizonyítékokat, mint az 1875-ös első missziós expedíció, amelynek előkészületeiről, indulásáról és hatásairól részletesen beszámolnak.
Leírják a legfontosabb ünnepeket (pl. Mária, a Keresztények Segítsége vagy Keresztelő Szent János születése, Don Bosco névnapja) és az ünneplés módját. Megismerhetjük a Valdoccóban folyó hétköznapi és rendkívüli tevékenységeket (iskola, színház, zene, különféle személyek látogatása...): hogyan készültek fel és irányítottak, mi működött jól és milyen szempontokat kellett javítani, hogyan szervezkedtek és dolgoztak együtt a szaléziak Don Bosco irányítása, anélkül, hogy néhány kritikus szempontot elhallgatott volna. A mindennapi élet apró aspektusai is szerepelnek benne: egészség, élelmezés, gazdaság és sok más részlet.
Ezekből a krónikákból azonban az a szellem is kirajzolódik, amely az egész művet élteti: a szenvedély, amely fenntartotta a sokszor elsöprő elkötelezettséget, a ragaszkodás Don Bosco iránt mind a szaléziak, mind a fiúk körében, a nevelési stílus és választási lehetőségek, a hivatások növekedésének gondozása és a fiatal szaléziak képzése. Egy bizonyos ponton a szerző megjegyzi: " Ó, ha valóban az lenne, hogy egész életünkben, az utolsó leheletünkig a kongregációban Isten nagyobb dicsőségére dolgozhatnánk, de úgy, hogy egyetlen lélegzetvételünknek se legyen más célja.” (VII. könyv, 9. oldal)
A Cronichetta egyben pontos portrét is mutat Don Boscóról az érett éveiben. 1878. augusztus 15-én Don Barberis ezt írta: „Don Bosco születésnapja. 1815-ben született, 63 éves. Ünnepséget tartottak. Ez az alkalom arra szolgált, hogy díjakat osszanak ki a kézműveseknek. Szokás szerint verseket nyomtattak, és sokat felolvastak.” (XIII. könyv, 82. oldal). Számos feljegyzés kitér a fiatalok Atyjának Mesterének személyiségjegyeire, köztük néhány olyan nézőponttal, amely a későbbi életrajzi elbeszélésekből kimaradt, mint például érdeklődése korának régészeti és tudományos felfedezései iránt. De mindenekelőtt a munkája iránti teljes odaadás jelenik meg, ezekben az években különösen a szalézi kongregáció megszilárdítása iránti elkötelezettség, és az új olaszországi és külföldi házak alapításával egyre inkább kiterjesztése.
Nehéz azonban összefoglalni ezeknek a füzeteknek az igen gazdag tartalmát. A kötet bevezetőjében kísérletet tettek arra, hogy azonosítsanak néhány tematikus magot, amelyek a szalézi kongregáció történetétől és Don Bosco életétől (több olyan passzus is van, amelyben Barberis "ősi dolgokat említ az oratóriumról") Valdocco képzési modelljéig, valamint a vezetési és szervezési szempontokig terjednek. A bevezetőben a dokumentummal kapcsolatos egyéb kérdésekre is kitérnek: a felhasználásra, különös tekintettel az Életrajzi emlékiratokra, az információknak tulajdonítandó történelmi értékre, a megírás céljára, valamint a használt nyelvre és stílusra. Ez utóbbi kapcsán megjegyezzük, hogy a szerző a Don Boscótól tanultak szerint párbeszédekkel, mulatságos epizódokkal, Don Bosco "jóéjszakátjaival" és álmaival gazdagította krónikáját, ezáltal is érdekes és kellemes olvasmánnyá téve azt.
A könyv általánosabban is tanúskodik arról a történelmi pillanatról, amelyben íródott, különös tekintettel az olasz egyesítést követő zavaros időszakra. 1876 márciusában volt először kormányváltás a történelmi baloldal pártjának vezetésével. A Cronichetta nyolcadik füzetében 1876. augusztus 6-án találunk egy feljegyzést az új vasút felavatása alkalmából a lanzói szalézi főiskolán tartott fogadásról, amelyen különböző miniszterek vettek részt. Don Bosco érintkezése a politikusokkal, valamint érdeklődése Olaszország és más államok ügyei iránti jól dokumentált, és az egyes füzetek végén található történelmi feljegyzések lényeges információkkal szolgálnak. Még a triviális aktuális hírek is helyet kapnak a különböző bejegyzésekben, mint például az elektromos távíró tenger alatti kábeleinek lefektetése vagy egyes korabeli egészségügyi és orvosi hiedelmek.
Ez a kiadvány kritikai kiadás, ezért elsősorban a szalézi történelem kutatóinak szól, de azok is nagy hasznát veszik majd az olvasásnak, akik a szaléziak szent alapítója személyének és munkásságának egyes aspektusaiba szeretnének elmélyülni, amelyek a 19. századi olasz nyelv akadályát leküzdve gyakran élvezetesek.
Giulio Barberis "Cronichettája" a LAS könyvkiadó gondozásában jelent meg eredeti, olasz nyelven, megvásárolható az interneten keresztül is.
P. Massimo Schwarzel SDB – donbosco.press/Szaléziak.HU
