Főoldal / Magyar Tartomány / Elmélkedés - Szenvedés nélkül nincs dicsőség: gondolatok a mi Urunk Színeváltozásáról
Elmélkedés - Szenvedés nélkül nincs dicsőség: gondolatok a mi Urunk Színeváltozásáról
2023-03-04 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
nagyböjt • elmélkedés •
A mi urunk színeváltozása történetében először is Jézus „Isteni személyként” nyilvánul meg. Ez hangzik el a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Tegyük fel a kérdést magunknak: Hallgatom-e Jézust az imádságban?
Két ószövetségi személy jelenik meg, Mózes és Illés, és Jézussal beszélgetnek. Ők képviselik a tórát és a prófétát. Jézusról, a messiásról jövendöltek a próféták. Jézus teljesítette a mózesi törvényt és a szeretet parancsolata által tökéletesítette.
Vajon Jézus tanítása tükröződik-e az életemben?
Jézus, Mózes és Illés megjelenése és Jézus arcának ragyogása nemcsak dicsőséges élethelyzetüket mutatja, hanem feltárja előttünk az ő valódi szenvedésüket is, azaz hogy szenvedés nélkül nincs dicsőség, és a szenvedés csak átmeneti. Amikor nehézséggel szembesülök, az Istenbe vetett erős bizalommal viselem-e a szenvedést?
Bátorítom –e elkeseredett embertársamat?
Mózes, Illés és Jézus olyan személyek, akiket az emberek elutasítottak, de akiket Isten dicsőített. Mózes ellen panaszkodott az izraeli nép, Illés szavaiban nem hitt a nép, a hozsannát éneklő nép később ezt kiáltotta Jézus ellen: keresztre vele!
Kérdés, hogy én is azokhoz tartozom-e, akik kétszínűek. Vallom-e hitemet Jézusban bátran az emberek előtt, a családomban, a munkahelyen?
Van néhány hasonlóság Jézus színeváltozása és keresztre feszítése között: Jézus dicsőséges megnyilvánulása a Táborhegyen történt, keresztre feszítése a Koponya hegyén. Jézus színeváltozásakor ő visz magával másokat, a keresztúton viszont mások ítélik és vitetik Jézust.
Péter, Jakab és János imádkozott, és Jézus elváltozott. Ez a jelenet Krisztus dicsőséges feltámadását idézte. A getszemáni kertben pedig ugyanez a három tanítvány volt, akikkel Jézus imádkozott és vérrel verítékezett.
Mind a Táborhegyen, mind a Koponya hegyén hitvallás hangzott el: Ez valóban az Isten Fia.
Bár a jelenet félelemmel töltötte el a bámészkodókat mindkét helyen, sötétség volt a keresztre feszítéskor, a színeváltozáskor viszont világosság lett. A kereszten elvették Jézus ruháját, színeváltozásakor ruhája vakító fehér lett, olyan, mint a fény.
Jézus arcának ragyogása arra az eseményre emlékeztet, amikor Mózes a Sinai hegyen szemtől szembe látta az Istent és barátként beszélgetett vele, a személyes találkozás után pedig ragyogott Mózes arca. Mi pedig tegyük fel a kérdést magunknak: szakítok-e rendszeresen minőségi időt az Úrral való személyes találkozásra, szentmisékre, szentségi imádásra, egyéni imádságra?
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok.” Ez a fajta kinyilatkoztatás már a Jordán folyónál megtörtént, Jézus megkeresztelésekor, és Keresztelő János volt a szemtanú, aki az igazságért szenvedett vértanúhalált.
Kérdés számunkra: Hűségesen tartom-e Isten parancsolatát? Hű vagyok-e a tízparancsolathoz?
Életünkben vannak sikerek, örömteli pillanatok, de ezek mögött vannak nehézségek, megpróbáltatások, szenvedések. Vállaljuk mi is a szenvedést úgy, mint Jézus, aki bár a színeváltozásában dicsőségesen elváltozott, vállalta a szenvedést a feltámadás reményében.
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
