Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Nem az a legnagyobb, aki azt mondja, hogy győzött...
Olaszország – Nem az a legnagyobb, aki azt mondja, hogy győzött...
2023-03-04 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Daniel Antúnez atya, a torinói "Missioni Don Bosco" Szalézi Missziós Iroda vezetője közvetlenül a háború kitörése után Ukrajnában tartózkodott. Osztozott a lvivi és kijevi szaléziak aggodalmában és elkötelezettségében, hogy megmentsék a család nélküli gyermekeket, saját szemével látta a kisgyermekeikkel menekülő nőket... És a szaléziakkal és a Missziós Iroda dolgozóival együtt sokat tett az elmúlt 12 hónapban az ukrán nép szenvedésének enyhítésére. Íme, amit ma, több mint egy évvel a háború kitörése után oszt meg.
Daniel atya, mire emlékszik a háború kezdete utáni néhány nappal tett utazásáról?
Lenyűgözött az emberek hitetlensége, akik február 23-ig úgy gondolták, hogy az orosz fenyegetést nem lehet agresszióba fordítani. És még az első napok után is reménykedtek abban, hogy a háború nem fog olyan sokáig tartani. Ma ehelyett az a legmélyebb félelem, hogy ez a konfliktus endemikus valósággá válik, olyan tűzzé, amelyről senki sem tudja, mikor alszik ki. A 10 éve háborúzó szíriai és a kongói helyzet a 30 éve tartó gerillaepizódokkal erre tanít bennünket.
És mégis meg kell találni a kiutat ebből a tragikus helyzetből.
„Nem az a legnagyobb, aki azt mondja, hogy győzött, hanem az, aki a legjobban szolgálta népe ügyét” – mondja az evangélium. Mint az egyének, családok, csoportok, sőt nemzetek közötti konfliktusokban is, mennyivel jobb az, aki le tud valamiről mondani a nagyobb jó érdekében. Ez nem vesztes; ez nagyszerű.
Ez egy olyan megfontolás, amely egyik félnek sem tetszik az orosz-ukrán konfliktusban, mint a többiben.
A pápa azt mondta, hogy a világ nagy gonosza a fegyverkezési verseny. Kongóból visszatérve felhívta a figyelmet arra, hogy egy év fegyverköltsége megfelel egész Afrika élelmiszerszükségletének. Szegénységet, erkölcsi nyomort, soha nem kielégített szükségleteket látunk – és háború van.
Miért támogatjuk a fejlesztési projekteket a háborúban álló országokban?
Mi a "Don Bosco Missions"-nél igyekszünk helyreállítani az egyensúlyt az oktatás és a közösségek fejlődési lehetőségeinek megteremtése révén. A háborúknak nem az a hatása, hogy mindenkit egy szintre hoznak; éppen ellenkezőleg, a korrupció, a diszkrimináció és az erőszak megsokszorozói. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy a külső segítség megsemmisülhet, de misszionáriusainkon keresztül - akár most is Ukrajnában - elérjük azokat az embereket, akiknek leginkább szükségük van rá, segítjük a túlélést védelem hiányában; gondoskodunk arról, hogy a fiatalok megvalósíthassák álmaikat.
Készülnek a háború utáni korszakra, Ukrajna anyagi és erkölcsi újjáépítésére?
Természetesen. Mi vagyunk a híd, amely segítséget hoz a zsákutcának tűnő helyzetekben is. Ez segít felkelteni a reményt, hogy lehetséges a háború befejezése. Ferenc pápával, aki az Úrangyala elimádkozásakor egy vasárnap sem mulasztja el, hogy békéért imádkozzon a világgal, mi is bízunk abban, hogy egy magasabb erő az egyetlen, amely segíthet az emberiségnek kibontakozni a gyűlölet láncaiból.
További információk: www.missionidonbosco.org
ANS – Torino/Szaléziak.HU
