Ferenc pápa és tanítása a szegényekről: szavak és gesztusok
2025-04-25 Péntek | #Egyház | KIEMELT
Ferenc pápa • elhunyt • szegénység •
A szegények lesznek az utolsók, akik elbúcsúznak Ferenc pápától, mielőtt eltemetik a Santa Maria Maggiore-bazilikában. Ők azok, akiket pápasága során kiemelt szeretettel és figyelemmel övezett, ezért is vette föl Assisi szentje után a Ferenc nevet. Andrea Tornielli, a Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztőjének jegyzete.
A „legutolsók” lesznek azok, akik utoljára fogadják a pápát a Santa Maria Maggiore-bazilika küszöbén, benne a Salus Populi Romani – Mária ikonnal, akinek anyai tekintete alatt nyugszik majd a pápa. A szinte a világ másik végéről érkezett római püspök földi útjának utolsó szakaszán nem a hatalmasok állják körbe, hanem azok a szegények, migránsok, hajléktalanok, kirekesztettek, akik tanítása oly sok lapján központi helyet foglaltak el, és akik az evangélium valamennyi lapjának közepén állnak.
Az evangélium öröme
Már Húsvéthétfőn reggel Kevin Joseph Farrell camerlengo bíboros is kiemelte tanításának ezt a fontos elemét, amikor bejelentette Ferenc pápa váratlan halálát: „Azt tanította nekünk, hogy híven, bátran és egyetemes szeretettel éljük az evangélium értékeit, különösen a legszegényebbek és kitaszítottak érdekében.” „Hogy szeretnék egy szegény egyházat, mely a szegényekért él!” – mondta pápasága kezdetekor. „Az egyház számára a szegények választása mindenekelőtt teológiai kategória, csak azután kulturális, társadalmi, politikai vagy filozófiai kérdés: Isten nekik adja először irgalmasságát. Az Istennek ez a preferenciája kihatással van minden keresztény hitéletére, akiknek Jézus érzéseit kell magukban táplálniuk – írta Ferenc pápa Evangelii gaudium – k. apostoli buzdításában. Abban a dokumentumban, amelyet a még alapjaiban meg kell értenünk, és ami meghatározta Péter utóda szolgálatának irányát.
A magántulajdon és a szegények
Ezeket a szavakat mindig konkrét gesztusok és döntések kísérték. Ő volt az első pápa, aki Assisi szentjének nevét vette föl, folytatta elődei tanítását, mint Szent XXIII. János, aki megnyitotta a II. vatikáni zsinatot, és azt mondta: „Az egyház úgy jelenik meg, amilyen és amilyen lenni akar, mindenki egyházaként, elsősorban a szegények egyházaként”. Ez a szavakra és gesztusokra épülő tanítás az első dél-amerikai pápa számára az evangéliumból és az első egyházatyák tanításából eredt. Mint Szent Ambrus, aki kijelentette: „Nem a te birtokod, amit a szegénynek adományozol; te nem teszel mást, mint visszaadod neki, ami az övé. Mivel a közösen, mindenki használatára adott dolog az, amit te kisajátítasz. A földet mindenki kapta, nemcsak a gazdagok”. Ezeknek a szavaknak köszönhetően Szent VI. Pál megállapíthatta Populorum progressio – kezdetű enciklikájában, hogy a magántulajdon nem formál senki számára feltétlen és abszolút jogot, és senki nincs felhatalmazva arra, hogy saját kizárólagos használatra fenntartsa magának azt, ami túlmegy a szükségletein, amikor másoknak nincsenek meg az alapvető szükségleteik.
Krisztus felismerni a szegényekben
Vagy ahogy Aranyszájú Szent János, aki híres homíliájában azt mondta: „Meg akarod tisztelni Krisztus testét? Ne engedd, hogy megvetés tárgya legyen tagjaiban, vagyis a szegényekben, akiknek nincsenek ruháik, hogy elfedjék magukat. Ne itt tiszteld Krisztust a templomban selyemdrapériák között, mialatt kint elhanyagolod azt, aki szenved a hidegtől és a ruhátlanságtól. Őt, aki azt mondta: Ez az én testem, azt is mondta: Éheztem és nem adtatok ennem”.
Utolsó ölelés
Az ideológiai olvasatoktól távol az egyházat nem politikai érdekek mozgatják, amikor arra szólít, hogy lépjen túl azon, amit Ferenc pápa a közöny globalizációjának hívott. Csak az evangélium szavai mozgatták a pápát, az egyházatyák hagyományával megerősítve, aki arra hívott minket, hogy tekintetünket az utolsókra fordítsuk, akiket Jézus úgy szeretett. Azokra az utolsókra, akik ma ölelésükkel elkísérik őt utolsó útján - zárja jegyzetét Andrea Tornielli, a Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztője.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
