Ma Isten Igéje bemutatja nekünk a Szentlelket a műveiben. Tevékenysége három mozzanatában szemléljük őt: az általa teremtett világban, az Egyházban és a szívünkben – kezdte homíliáját a Szentatya. 

A Szentlélek kezdettől fogva munkálkodik az általa teremtett világban

Először is az általa teremtett világban, a teremtéskor. A Szentlélek kezdettől fogva munkálkodik, ahogy a 104. zsoltárral imádkozzuk: „Küldd el a lelkedet és megteremtődnek” (Zsolt 104,30). Hiszen  ő teremtő Lélek, így hívja őt az Egyház századok óta. Ám megkérdezhetjük, hogy mit is tesz a Szentlélek a világ teremtésekor? Ha minden az Atyától ered, ha minden a Fiú által teremtetik, akkor mi a Lélek konkrét szerepe? Válaszként a pápa Szent Vazult, a nagy egyházatyát idézte: „Ha megpróbálod kivonni a Lelket a teremtésből, minden összekeveredik és az élet törvény és rend nélkül jelenik meg”. A Lélek szerepe abban áll, hogy Ő az, aki kezdetkor és mindenkoron a teremtett dolgokat a rendezetlenségből a rendbe, a szétszórtságból az összetartozásba, a zűrzavarból a harmóniába vezeti. A Szentléleknek ezt az eljárását látjuk mindig az Egyház életében. Egyszóval harmóniát ad a világnak; így „irányítja az idő folyását és megújítja a föld színét”. Megújítja a földet, de vigyázat – intett a pápa – ezt nem a valóság megváltoztatásával teszi, hanem annak harmonizálásával, mert ez az ő stílusa, minthogy „Ipse harmonia est”, Ő maga a harmónia, ahogy Szent Vazul egyházatya tanítja.

A Szentlélek szembeszáll a megosztó lélekkel

Ma a világban számos viszály és megosztottság van. Mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, mégis elszakadunk egymástól, közönytől érzéstelenítve és magánytól elnyomva. Megannyi háború és konfliktus: hihetetlennek tűnik mindez a gonoszság, amit az ember el tud követni! Ellenségeskedéseinket azonban a megosztás lelke, az ördög táplálja, akinek a neve valójában „a megosztó”. Igen, gonoszságainkat és szétesésünket megelőzően és felette is ott van a gonosz lélek, aki „megtéveszti az egész földet” (Jel 12,9). Ő örömét leli az ellentétekben, az igazságtalanságokban és a rágalmakban, ez az ő öröme. A megosztás gonoszságával szemben a harmónia megteremtésére tett erőfeszítéseink pedig nem elegendőek. Ebből adódik, hogy az Úr az ő húsvétjának csúcspontján, az üdvösség csúcspontján kiárasztja az ő jó Lelkét, a Szentlelket a teremtett világra, amely szembeszáll a megosztó lélekkel, mert ő a harmónia, az egység Lelke, mely békét hoz. Hívjuk őt naponta a világunkra, életünkre és minden fajtájú megosztás előtt! – kérte a pápa.

A Szentlélek Pünkösd napjától kezdve jelen van és munkálkodik az Egyházban

Homíliája második pontjában a Szentatya az Egyházban működő Szentlélekről elmélkedett, hiszen Pünkösd napjától kezdve Ő jelen van és munkálkodik az Egyházban. A pápa megjegyezte, hogy a Lélek nem azáltal ad kezdetet az Egyháznak, hogy utasításokat és normákat ad a közösségnek, hanem úgy, hogy leszáll minden apostolra és így mindegyik különleges kegyelemben és karizmában részesül. E különféle ajándékok sokasága zűrzavarhoz vezethetne, de a Lélek, akárcsak a teremtéskor, szívesen teremt harmóniát, éppen a sokféleségből kiindulva. Harmóniája nem kikényszerített és jóváhagyott rend, nem, mert ahogy Szent Vazul tanítja: „az Egyházban a Lélek ajándékainak sokfélesége szerint szervezett” rend működik. Pünkösdkor ugyanis a Szentlélek számos lángnyelv formájában száll alá és mindenkit képessé tesz arra, hogy más nyelveken beszéljen (vö. ApCsel 2,4), és ki-ki hallja, hogy a saját nyelvét mások beszélik (vö. ApCsel 2,6.11). Pünkösd tehát nem teremt mindenki számára egyforma nyelvet, nem törli el a különbségeket, a kultúrákat, hanem mindent harmonizál, jóváhagyás és egységesítés nélkül. És ez gondolkodtasson el minket ebben az időben, amelyben a „visszatérés ” kísértése mindent jóváhagyni igyekszik, de csakis a látszat fegyelmében, a lényeg nélkül. Maradjunk a Lélek e szempontjánál, aki nem egy strukturált projektből indul ki, miként azt mi tennénk, gyakran beleveszve a programjainkban. Nem, Pünkösd az ingyenes és túláradó adományok ajándékozásával kezdődik – állapította meg a pápa.

A folyamatban lévő szinodális út valójában a Lélekben való haladás

A pünkösdi bibliai szöveg hangsúlyozza, hogy „mindannyian elteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,4). „Mindnyájan beteltek” – így kezdődik az Egyház élete, nem pedig egy pontos és tagolt tervből, hanem ugyanazon Isten-szeretetnek a megtapasztalásából A Lélek így harmóniát teremt, arra hív bennünket, hogy csodálkozzunk el szeretetén és ajándékain. Ahogy Szent Pál mondta nekünk: „A karizmák ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz, …, mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztségben” (1Kor 12,4.13). A hitben minden testvért és nővért ugyanazon test tagjának látni, amelyhez én is tartozom, ez a Lélek harmonikus tekintete és ez az az út, amelyet nekünk jelez! A folyamatban lévő szinodális út valójában a Lélekben való haladás, legalábbis annak kell lennie: nem egy parlament jogok és igények követelésére a világ eljárásmódja szerint, de nem is annak a lehetősége, hogy oda jussunk, ahová a szél fúj minket, hanem alkalom arra, hogy engedelmeskedjünk a Lélek leheletének, ahogy Szent VI. Pál pápa tanította: „A történelem tengerén az Egyház egyedül csak ővele hajózik, aki „az Egyház lelke”, a szinodalitás szíve, az evangelizáció motorja.

Helyezzük a Lelket a szinódusi munkák kezdetére és középpontjába

A Szentlélek nélkül az Egyház magatehetetlen, a hit csak tanítás, az erkölcs csak kötelesség, a lelkipásztorkodás csak munka. Néha hallunk úgynevezett gondolkodókat, teológusokat, akik hideg tanokat adnak nekünk, ezek matematikainak tűnnek, mert hiányzik belülről a Lélek – tette hozzá szabadon a pápa. Ővele azonban a hit élet, az Úr szeretete legyőz bennünket és újjászületik a remény. Helyezzük vissza a Szentlelket az Egyház középpontjába, különben a szívünk már nem a Jézus iránti szeretettől ég, hanem önmagunk iránt lángol. Helyezzük a Lelket a szinódusi munkák kezdetére és középpontjába. Mert „az Egyháznak ma mindenekelőtt Őrá van szüksége. Mondjuk hát neki minden nap: Jöjj! És járjunk együtt, mert a Lélek, akárcsak Pünkösdkor, szívesen száll alá, miközben „mindenki együtt van” (vö. ApCsel 2,1). Igen, azért, hogy megmutassa magát a világnak, Ő kiválasztotta azt a pillanatot és helyet, amikor mindnyájan együtt voltak. Isten népének tehát együtt kell járnia, hogy elteljen a Szentlélekkel és együtt járva kell szinódust csinálni. Így megújul a harmónia az Egyházban: együtt járva a Lélekkel a középpontban. Teremtsünk harmóniát az Egyházban!

A szívekben harmóniát teremtő Lélek

Homíliája harmadik pontjában Ferenc pápa a szívekben harmóniát teremtő Lélekről beszélt. A napi evangéliumban Jézus, Húsvét estéjén rálehel a tanítványokra és így szól: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Meghatározott céllal adja, a bűnök bocsánatára, vagyis a lelkek megbékítésére, hogy harmonizálja a gonosztól megszaggatott, sebektől összetört, bűntudattól széttöredezett szíveket. Csak a Lélek tudja helyreállítani a szív harmóniáját, mert Ő teremti meg az „Istennel való bensőségességet”. Ha harmóniát akarunk, Őt keressük, ne pedig evilági betöltekezéseket. Hívjuk a Szentlelket minden nap, kezdjünk minden napot a hozzá szóló imádsággal és legyünk engedelmesek iránta! – kérte a Szentatya.

Ma, Pünkösd ünnepén tegyük fel magunknak a kérdést: fogékony vagyok-e a Lélek harmóniájára? Vagy saját terveimet és elképzeléseimet követem, anélkül, hogy engedném magam alakítani, hogy ő megváltoztasson engem? Hitem megélése vajon engedelmes-e a Léleknek, vagy pedig makacs? Makacsul ragaszkodom-e a betűkhöz, az úgynevezett tanokhoz, amelyek csak hideg kifejezései az életnek? Elhamarkodottan ítélkezek-e, másokra mutogatva és becsapva az ajtót mások előtt és vajon áldozatnak tartom-e magam mindenért és mindenkiért? Vagy pedig befogadom az ő harmonikus teremtő erejét, befogadom az általa ihletett „egésznek a kegyelmét” és a békére indító megbocsátását? Megbocsátok-e a magam részéről? A megbocsátás helyet teremt-e annak, hogy eljöjjön a Szentlélek? Elősegítem-e a megbékélést és közösséget teremtek-e, vagy pedig kotnyeleskedve mindig a nehézségeket keresem, hogy pletykálkodjak, hogy megosztást keltsek, hogy romboljak? Megbocsátok-e, elősegítem-e a megbékélést, közösséget teremtek-e? Ha a világ megosztott, ha az Egyház megoszlik, ha a szív széttöredezett, ne vesztegessük az időt mások kritizálásával és a magunk iránti haraggal, hanem hívjuk segítségül a Szentlelket. Ő képes mindkezeket feloldani.   

Szentlélek, Jézus és az Atya Lelke, a harmónia kimeríthetetlen forrása, rád bízzuk a világot, neked szenteljük az Egyházat és a szívünket. Jöjj teremtő Lélek, az emberiség harmóniája, újítsd meg a föld színét. Jöjj ajándékok Ajándéka, az Egyház harmóniája, egyesíts minket Veled. Jöjj, megbocsátás Lelke, a szív harmóniája, alakíts minket, ahogy Te tudod, Mária által! – zárta pünkösdi homíliáját Ferenc pápa.