Ferenc pápa homíliája a fiataloknak szentelt püspöki szinódus nyitószentmiséjén
2018-10-04 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • szinódus •
Október harmadikán, a hónap első szerdáján a Szent Péter téren a szokásos általános kihallgatás helyett a sok tízezer zarándok a fiataloknak szentelt püspöki szinódus nyitószentmiséjén vett részt. A reménység zöld színű miseruhájába öltözött mintegy háromszáz szinodális püspök együtt misézett a Szentatyával, aki homíliájában a bibliai próféták merész álmaira emlékeztetett. A szinódusi út a Szentlélek közös és türelmes hallgatását jelenti, melyben az ember nem felejti el felnőttként sem a gyermekkor fogadkozásait és ígéreteit.
Jézus ígéretének idézetével kezdte Ferenc pápa a homíliáját: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,16). Jézus ezen az egyszerű módon nyújt biztosítékot tanítványainak, hogy elkíséri a rájuk bízott apostoli küldetésüket. A Szentlélek maga lesz a kezese, hogy a Mester emlékezete élő és jelenvaló legyen a tanítványok szívében.
Osszuk meg a fiatalokkal álmainkat, hogy ők prófétai módon álmodjanak
Ferenc pápa az egyház számára azt a kegyelmet kérte a szinódus kezdetén, hogy a Vigasztaló segítsen emlékezetben tartani és feleleveníteni az Úr szavait. Evangéliumi izzó szenvedély kell ahhoz, hogy megújuljon bennünk az a képesség, melynek erejében merünk álmodni és remélni. Tudjuk ugyanis – szögezte le a Szentatya –, hogy a fiatalok olyan mértékben mernek prófétai szót szólni és látomásokat látni, amilyen mértékben mi, immár idősek, képesek vagyunk álmodni és így ezeket a szívünkben hordott álmokat és reményeket meg is osztjuk velük.
A Lélek hangja iránti engedelmes hallgatással jöttünk egybe
A pápa az álomlátás és a reménység kenetét kérte a Szentlélektől a szinódusi atyákra, hogy ők maguk tudják a fiatalokat erre a küldetésre felkenni. A Szentlélek által legyen tevékeny, eleven és hatékony bennük a kegyelem és ne hagyják, hogy a csapásokat és szerencsétlenséget hirdető jajpróféták elfojtsák és eltiporják azt. Továbbá figyeljenek arra is, hogy a saját korlátaik, tévedéseik és bűneik ne akadályozzák a kegyelmet, hanem találjanak módot arra, hogy felizzítsák a szívet és megkülönböztessék a Lélek útjait. A Lélek hangja iránti engedelmes hallgatással jöttünk egybe a világ minden részéről. Ferenc pápa örömmel jelentette be, hogy a kontinentális Kínából két püspöktestvér is jelen van. Fogadjuk őket szeretettel, mert általuk mintegy az egész püspöki testület jelen van itt Péter utódával.
Új egyházi út kezdődik, tág látóhatárral és nyitott szívvel
A reménységben fölkenve, egy új egyházi út kezdődik, mely kitágítja a látóhatárt és a szívet, átalakítja a struktúrákat, melyek megbénítanak, elkülönítenek és eltávolítanak a fiataloktól, akik így a hit közössége viszontagságainak és árvaságának vannak kitéve. A reménység arra indít bennünket, hogy szakítsunk az alkalmazkodó konformizmussal, mely azt mondja, hogy „de hát ez mindig így volt”. Ez a reménység azt is kéri, hogy felállva nézzünk közvetlenül a fiatalok arcába, tekintsünk a konkrét körülményeikre. Változtassunk az átmenetiség, az ideiglenesség, a kirekesztés és erőszak helyzetein, amelyeknek ki vannak téve a fiatalok.
Ne hagyjuk őket egyedül a halál kereskedői kezében
A fiatalok, a múltban hozott döntések sokaságának eredményeképpen arra késztetnek bennünket, hogy vállaljunk nagyobb felelősséget a jelenért, és küzdjünk azzal, ami bármilyen módon megakadályozza életük méltóságteljes fejlődését – folytatta a pápa. Kreatív odaadottságot, értelmes, lelkes és reményteli lendületet várnak a fiatalok, hogy ne hagyjuk őket egyedül a halál kereskedői kezében, akik elnyomják az életüket és elsötétítik látomásaikat.
Kerüljük önmagunk oltalmazgatását és az önmagukra hivatkozást
Az együtt-álmodás képessége, Szent Pál tanítása szerint nagyon határozott magatartást kíván: „Senki ne keresse a saját érdekét, hanem másokét” (Fil 2,4), akiket alázattal tekintsünk magunknál kiválóbbnak. Ezzel a lelkülettel kezdjük meghallgatni a másikat – tanácsolta Ferenc pápa –, hogy együtt tudjuk megkülönböztetni azt, amit az Úr kíván egyháza számára. Ehhez el kell kerülni önmagunk oltalmazgatását és az önmagukra hivatkozást. Az evangélium és a nép iránti lelkesedésünk kitárja a látóhatárt és nem hagyja, hogy szem elől tévesszük a ránk bízott küldetést.
Az őszinte, imádkozó meghallgatás megvéd a nehézségektől
Az őszinte, imádkozó meghallgatás és a mind teljesebb előítélet-mentesség teszi lehetővé, hogy közösségre lépjünk azokkal a legkülönfélébb helyzetekkel, melyben Isten népe él. Meghallgatni az Istent és meghallgatni vele együtt az emberek kiáltását; meghallgatni az embereket és belélegezni velük együtt az Isten akaratát, amire bennünket hív – idézett a pápa a 2014-es családszinódusra felkészítő beszédéből, majd arra utalt, amit még püspök korában mondott: „A meghallgatás magatartása megvéd minket attól a kísértéstől, hogy erkölcsösködő és eliteskedő pozíciókat foglaljunk el, vagy pedig, hogy olyan elvont elméletek bűvkörébe kerüljünk, amelyeknek semmi valós kapcsolata nincs az emberekkel”. A téma kapcsán Ferenc pápa Szűz Mária, a hallgatás és emlékezés Asszonya segítségét kérte a Lélek nyomainak a felismeréséhez.
Tartsuk meg felnőttként azt, amit gyermekként megígértünk!
Beszéde záró részében a pápa a szinódusi atyákhoz fordult: Sokan fiatalok voltunk és hitéletünk első lépéseit tettük a II. Vatikáni Zsinat vége felé. A zsinati atyák utolsó üzenete az akkori fiataloknak szólt. Hasznos lesz számunkra most újra végiggondolni mindazt, amit akkor fiatalként hallottunk, emlékezve a költő, Hölderlin szavaira: „Tartsuk meg felnőttként azt, amit gyermekként megígértünk”.
VI. Pál pápa szavaival: Az Egyház bízik bennetek
Ferenc pápa homíliáját azzal az idézettel zárta, amit VI. Pál pápa mondott 1965-ben a fiataloknak a II. Vatikáni zsinat végeztével: „Az Egyház négy éven keresztül azon dolgozott, hogy megfiatalítsa a saját arcát, hogy ezáltal jobban meg tudjon felelni Alapítójának, az örökké fiatal, élő Krisztusnak. Most ennek a hatalmas „élet-felülvizsgálatnak” a végén, felétek fordul. Az egyház értetek van, különösen is értetek. A zsinat fényt gyújtott, ami megvilágítja a jövőt, a ti jövőtöket. Az Egyház arra vágyik, hogy tudjatok majd egy olyan társadalmat építeni, mely tiszteletben tartja az emberek méltóságát, szabadságát és jogait, és ezek az emberek ti vagytok! Az egyház bízik bennetek, hogy ti meg tudjátok erősíteni hiteteket az életben… ezért tágítsátok ki szíveteket, hallgassátok meg testvéreitek felhívását és állítsátok erőiteket a szolgálatukba. Küzdjetek az önzés ellen, utasítsátok el az erőszakot és a gyűlöletet és lelkesen építsetek egy, a mostaninál jobb világot! Szinódusi atyák, az egyház bizalommal és szeretettel tekint rátok.”
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
