Ferenc pápa katekézise: Jézus trónja a jászol és a kereszt
2022-12-30 Péntek | #Egyház | ARCHIVÁLT
December 28-án a délelőtti általános kihallgatást a VI. Pál teremben tartotta Ferenc pápa. A Lk 2,15–16 szövegrészlet alapján elmondott, olasz nyelvű beszédének címe: Karácsony Szalézi Szent Ferenccel.
Kedves testvéreim, jó napot és ismételten boldog karácsonyt kívánok!
Ez a liturgikus időszak arra hív, hogy egy kicsit megálljunk és elgondolkodjunk a karácsony misztériumán. És mivel éppen ma van Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító halálának négyszázadik évfordulója, néhány tőle származó gondolatot vehetünk alapul. Annyi mindent írt a karácsonyról! Ehhez kapcsolódóan örömmel jelentem be, hogy ma jelenik meg az évfordulóra emlékező apostoli levelem. A címe: Minden a szereteté (Totum amoris est), amely Szalézi Szent Ferenc egyik jellegzetes kifejezése (Tout est à l’amour). Az Isten szeretetéről szóló értekezésében ugyanis ezt írja: „Az Anyaszentegyházban minden a szereteté: mindent szeretetben élünk, szeretetben teszünk, és minden szeretetből fakad” (vö. Theotimus vagyis az isteni szeretet könyve, Pécsi Papnövendékek Társulata, Pécs, 1911, 10.).
Bárcsak mindannyian a szeretet eme gyönyörű útján járnánk! Próbáljunk most egy kicsit mélyebbre hatolni Jézus születésének titkában, Szalézi Szent Ferenc „társaságában”, s így összekapcsoljuk a két megemlékezést.
Szalézi Szent Ferenc Chantal Szent Johanna Franciskának küldött számos levelének egyikében így ír: „Úgy tűnik, mintha Salamont látnám egy aranyozott és faragott hatalmas elefántcsonttrónon, amelyhez fogható nincs egyetlen királyságban sem, ahogy a Szentírás mondja (1Kir 10,18–20); egyszóval mintha azt a királyt látnám, akinek dicsőségben és pompában nem volt párja (vö. 1Kir 10,23). De százszor szívesebben látom a drága kisdedet a jászolban, mint az összes királyt a trónjukon” [1] – szép, amit mond! Jézus, a világmindenség királya sosem ült trónon, soha: istállóban született – így ábrázolják –, pólyába takarva, jászolba fektetve; végül pedig kereszthalált halt, és lepedőbe burkolva sírba fektették. Lukács evangélista ugyanis Jézus születésének elbeszélésekor nagyon ragaszkodik ehhez a részlethez, a jászolhoz. Ez azt jelenti, hogy a jászol nemcsak logisztikai részletként, hanem szimbolikus elemként is nagyon fontos annak megértéséhez, milyen Messiás az, aki Betlehemben született, és milyen király, annak megértéséhez, hogy kicsoda Jézus.
Ha a jászolra nézünk, ha a keresztre nézünk, ha az ő egyszerű életére nézünk, akkor megérthetjük, kicsoda Jézus.
Jézus Istennek a Fia, aki megment bennünket azáltal, hogy hozzánk hasonló emberré válik, hátrahagyja dicsőségét, és megalázza önmagát (vö. Fil 2,7–8). Ezt a misztériumot konkrétan a betlehem közepén, nevezetesen a jászolban fekvő Kisdedben látjuk. Ez a „jel”, amit Isten karácsonykor ad nekünk: egykor ez volt a jel a betlehemi pásztorok számára is (vö. Lk 2,12), ez a jel ma is, és ez lesz a jel örökre.
Amikor az angyalok bejelentik Jézus születését: „Menjetek, és keressétek meg”, ez a jel: egy jászolban fekvő kisbabát találtok.
Ez a jel. Jézus trónja a jászol, vagy amikor prédikált, élete folyamán, az út, vagy élete végén a kereszt: ez a mi királyunk trónja.
Ez a jel Isten „stílusát” mutatja meg nekünk. Mi Isten stílusa? Sose felejtsük el: Isten stílusa közelség, együttérzés és gyengédség. Istenünk közel van, együttérző és gyengéd. Jézusban Istennek ezt a stílusát látjuk. Ezzel a stílussal Isten vonz magához bennünket. Nem erőszakkal ragad meg, nem kényszeríti ránk igazságát és igazságosságát, nem akar erőszakkal „megtéríteni” bennünket, nem! Hanem szeretettel, gyengédséggel, együttérzéssel vonzani akar magához. Egy másik levelében Szalézi Szent Ferenc ezt írja: „A mágnes vonzza a vasat, a borostyán pedig a szalmát és a szénát. Nos, akár vasak vagyunk keménységünk miatt, akár szalmák gyengeségünk miatt, engednünk kell, hogy vonzzon bennünket ez a mennyei Kisded” [2]. Erősségeink, gyengeségeink csak a jászol előtt, Jézus színe előtt, vagy a kereszt előtt oldódnak fel: az erőtlen Jézus, a szegény Jézus; de mindig a közelség, az együttérzés és a gyengédség stílusával! Isten megtalálta az eszközt, amellyel vonzani tud bennünket, akármilyenek legyünk is, ez pedig a szeretet. Nem egy birtokló és önző szeretet, mint amilyen sajnos oly gyakran az emberi szeretet. Az ő szeretete tiszta ajándék, tiszta kegyelem, és egyes-egyedül értünk van, a mi javunkra. Így vonz bennünket, ezzel a fegyvertelen és lefegyverző szeretettel, mert amikor meglátjuk Jézusnak ezt az egyszerűségét, mi is eldobjuk a gőg fegyvereit, és alázatosan megyünk oda, hogy megmentést kérjünk, hogy bocsánatot kérjünk, hogy világosságot kérjünk az életünkhöz, hogy képesek legyünk továbblépni.
Ne feledkezzetek meg Jézus trónjáról: a jászol és a kereszt, ez Jézus trónja!
Egy másik szembetűnő tulajdonsága a jászolnak a szegénység – valóban szegénység volt ott –, melyen minden világias hiúságról való lemondást értünk. Amikor azt látjuk, hogy a pénzt hiábavalóságokra költik: annyi pénzt világias hiúságra; annyi erőfeszítést, annyi kutatást hiábavalóságra; míg Jézus az alázatot mutatja fel nekünk. Szalézi Szent Ferenc azt írja: „Istenem, mennyi szent érzést kelt ez a születés a szívünkben! Mindenekelőtt azonban arra tanít bennünket, hogy teljesen lemondjunk e világ összes javáról, összes pompájáról […]. Nem tudom, de nem találok más olyan misztériumot, amelyben ilyen kedvesen lenne együtt gyengédség és mértéktartás, szeretet és szigor, édesség és érdesség” [3]: mindezt együtt látjuk a jászolnál. Igen, vigyázzunk, nehogy a karácsony világias karikatúrájába csússzunk! Ez probléma, mert ez a karácsony. Ma viszont azt látjuk, hogy létezik „egy másik karácsony” is, idézőjelben, ez a karácsony világias karikatúrája, amely a karácsonyt egy fogyasztói és negédes ünneppé degradálja. Az emberek ünnepelni akarnak, csakhogy ez nem karácsony, a karácsony valami más. Isten szeretete nem mézesmázos, ezt mutatja meg nekünk Jézus jászla. Isten szeretete nem képmutató jótékonykodás, mely élvezet- és kényelemkeresést rejt magában. A háborút és az éhezést is megtapasztalt öregeink jól tudták: a karácsony öröm és ünneplés, természetesen, de egyszerűségben és szűkösségben.
És zárjuk eszmefuttatásunkat Szalézi Szent Ferenc egy olyan gondolatával, amelyet az [említett] apostoli levélbe felvettem. A vizitációs nővéreknek diktálta – gondoljatok csak bele! – két nappal a halála előtt. Azt mondta: „Látjátok-e a kisded Jézust a jászolban? Elfogadja az idő összes viszontagságát, a hideget és mindaz, amit az Atya megenged, hogy történjen vele. Nem utasítja vissza az apró vigasztalásokat, melyeket édesanyja ad neki, és nincs megírva, hogy valaha is kinyújtaná kezét anyja keble felé, hanem mindent az ő gondoskodására és előrelátására bíz; így nekünk sem szabad semmit sem kívánnunk, semmit sem visszautasítanunk, hanem el kell viselnünk mindent, amit Isten küld, a hideget és az idő viszontagságait” [4]. És itt, kedves testvéreim, egy nagyszerű tanítás találunk, amely a Kisded Jézustól érkezik hozzánk Szalézi Szent Ferenc bölcsességén keresztül: semmit se kívánjunk és semmit se utasítsunk el, hanem fogadjunk el mindent, amit Isten nekünk küld. De legyünk óvatosak! Mindig és kizárólag szeretetből, mert Isten szeret bennünket, és mindig és csak a javunkat akarja!
Nézzük a jászlat, mely Jézus trónja, nézzük Jézust Júdea és Galilea útjain, amint az Atya üzenetét hirdeti, és nézzük Jézust a másik trónon, a kereszten! Ezt kínálja nekünk Jézus: ez az út, de ez a boldogsághoz vezető út!
Mindannyiatoknak és családjaitoknak áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!
JEGYZETEK
[1] Chantal anyának, Annecy, 1613. december 25., in Tutte le lettere, vol. II. (1619–1622), a cura di L. Rolfo, Paoline, Roma, 1967, 402–403 (Œuvres de Saint François de Sales, édition complète, Annecy, Tome XVI, 120–121).
[2] Egy szerzetesnőnek, Párizs, 1619. június 6. körül, in Tutte le lettere, vol. III. (1619–1622), a cura di L. Rolfo, Paoline, Roma, 1967, 10 (Œuvres de Saint François de Sales, édition complète, Annecy, Tome XVIII, 334–335).
[3] A Szent Katalin-apátság egyik apácájának, Annecy, 1621. december 25. vagy 26., in Tutte le lettere, vol. III. (1619–1622), a cura di L. Rolfo, Paoline, Roma, 1967, 615 (Œuvres de Saint François de Sales, édition complète, Annecy, Tome XX, 212).
[4] Trattenimenti spirituali [Spirituális beszélgetések], Paoline, Milano, 2000, 463 (François de Sales: Entretiens spirituels, Œuvres. Textes présentés et annotés par A. Ravier avec la collaboration de R. Devos, Bibliothèque de la Pléiade, Gallimard, Paris, 1969, 1319).
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír/Szaléziak.HU
