Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve érdemes felidézni a Szalézi Család számára Tiszteletreméltó Carlo Acutis életét. Savio szent Domonkoshoz hasonlóan, Carlo Acutis 1998-ban, 7 évesen részesült elsőáldozásban. Elhatározta, hogy mindig egységben lesz Jézussal. Ezt vallotta: „az Eucharisztia az én autóutam az ég felé.”
Valóban ez vált életprogramjává: elsőáldozása napjától egészen 2006-as halálig járt szentmisére és méltó módon részesült szentáldozásban is - és mint Savio szent Domonkos, fiatalon, 15 évesen halt meg, leukémiában.
Mi az, ami ösztönözte ezt a modern olasz kamaszfiút, Carlo Acutist, hogy ennyire szeresse az Oltáriszentséget és terjessze az Eucharisztia iránti tiszteletet?
A válasz egyszerű: számára tiszta, egyértelmű volt a cél, az, hogy a mennyei hazába jusson. Meg volt győződve arról, hogy Jézus tanítása, az evangélium az iránytű, és csak ehhez kell mérnie magát. A cél eléréséhez szükséges eszközök pedig a szentségek és az imádság.
Személyesen (természetesen a szülei kíséretében) ment el azokra a helyekre, ahol az Oltáriszentség csodái történtek szerte a világon. Sokat kutatott, utazott és tanult, hogy elkészíthessen egy listát évszámok szerint: hol, mikor és hogyan zajlottak az eucharisztikus csodák. Lásd a weboldalt, amelyet ő maga készített (ma már magyar nyelven is megvan): http://www.miracolieucaristici.org/un/Liste/list.html. Mindez elmélyítette benne azt a gondolatot, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt állva szentté lesz.
A szentmise mellett a számítógéppel is szenvedélyesen foglalkozott: programozott, filmet vágott, weboldalakat hozott létre, képregényeket tervezett. „Carlo minden számítógéppel összefüggő területen tehetséges volt, barátai és informatikával foglalkozó felnőtt ismerősei számítógépes zseninek tartották.”
Egy Rajesh nevű hindu férfi segédkezett náluk a házi munkákban. Carlo mindig szeretettel volt iránta: „barátom” – így szólította őt. Rajesh sokszor elkísérte Carlót, amikor a szegényeket és a rászorulókat segítette. Carlo Acutis halálhíre hallatán sokszázan mentek el a gyászmiséjére, közülük sok szegény és rászoruló is, akiket korábban támogatott. Rajesh most már hívő katolikus keresztény, megtéréséhez hozzájárult Carlo Acutis példája. Az Eucharisztia valóban misszióra lelkesítette Carlot.
Az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztussal való találkozás változtatta meg Carlo Acutis életének irányultságát. Az Eucharisztia késztette arra, hogy önmagán túllépjen, hogy másokkal is megossza az életnek értelmét, amelyet felfedezett. Ezért a Christus vivit kezdetű apostoli buzdításban Ferenc pápa követendő példaként állítja elénk Tiszteletreméltó Carlo Acutist. A mai digitális világban sokszor veszélyeztetett helyzetben vannak a fiatalok, mivel csak önmagukkal hajlandók foglalkozni, áldozatul esnek a fogyasztói kultúrának és az élvezeteknek. Alternatív válaszra van szükségünk. „Mint ahogy Carlo Acutis használta fel a közösségi hálózatokat az evangélium terjesztésére, úgy használjátok ti is az értékek és a szép átadására” – hívja fel a fiatalok figyelmét szentatyánk, Ferenc pápa. (Christus vivit: 104, 105)
Carlo Acutis a Szűzanyát is nagyon szerette. Mindennap rózsafüzért imádkozott. Hitt abban, hogy ha a Szűzanyát kéri, ő Fiát adja neki. Nagyon szeretett Lourdes-be és Fatimába járni. Különösen szerette és tisztelte a gyermekeket, akiknek Szűz Mária megjent Fatimában: Szent Jacintát, Szent Lúciát és Szent Franciscót. Tiszteletreméltó Carlo Acutis számára a zűrzavaros helyzetekben és a negatív gondolatok támadásakor a rózsafüzér imádság volt az orvosság.
A Szentatya iránti tisztelet sem maradt ki az életéből, mert betegségét, a leukémiát, a fájdalmat és a szenvedést a Szentatya szándékára és Egyházunkért ajánlotta fel. 2006-ban, a halála előtt három nappal készített videóban azt kérte, ha lehetséges, a béke városában, Assisiben temessék el. Kérését teljesítették. 2013-ban Isten szolgája lett, és tavaly, 2018-ban Ferenc pápa Tiszteletreméltónak nyilvánította. Ezért, tiszteletből hozták el Carlo Acutis földi maradványait a Santa Maria Maggiore templomba, Assisibe.
Carlo gyakran feltette magának a kérdést: „Miért van az, hogy az emberek kilométeres sorokban állnak órákon át, hogy bejussanak egy rock koncertre, vagy egy filmre, de sosem látunk ilyen hosszú sorokat az Eucharisztiában jelenlévő Krisztus előtt?” Szerinte az emberek nem tudják, mi hiányzik nekik, mert ha tudnák, a templomok úgy megtelnének emberekkel, hogy be se férnénk. Szenvedélyesen ismételgette, hogy az Oltáriszentségben Krisztus éppúgy jelen van, mint 2000 évvel ezelőtt, az apostolok idejében; és hogy akkoriban, ha valaki találkozni akart Krisztussal, sokat kellett utaznia, ellentétben velünk, akik ma sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen akármelyik közeli templomban megtalálhatjuk Őt. Így fogalmazott: „Jeruzsálem ott van a küszöbünkön.”
Tiszteletreméltó Carlo Acutis példáját követve szakítsunk időt személyes imára az Oltáriszentség előtt, imádkozzuk a rózsafüzér imádságot, kövessük a Szentatya útmutatását. Hiszen ezt tette rendalapító atyánk, Bosco szent János is.
De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
