„Egy álomlátó gyermekei vagyunk” – ez egy olyan kifejezés, amelyet utódai gyakran használnak a Kongregáció és a Szalézi Család alapítójára. És ez nem csak azért, mert képes volt messzebbre látni kortársainál, előrevetítve azokat a fejleményeket és valóságokat, amelyek csak sok év múlva nyilvánultak meg nyíltan; hanem misztikus képessége miatt is, hogy "természetfeletti látomásai" legyenek, amelyek képesek irányítani a saját és az őt követők útját.
Don Bosco számtalan álomról számolt be, némelyik minden bizonnyal jelentősebb és relevánsabb, mint mások. A kilencéveskori álma, melynek bicentenáriumát jövőre, 2024-ben ünnepeljük, nemcsak időrendben az első, anem a Fiatalok Szentje egész életének és tevékenységének tartóoszlopa is.
A rózsalugas álom
A Don Bosco által ma megálmodott álmok hosszú fonalában különösen a „rózsalugas álom” néven ismertet szeretnénk felidézni. Ez mindenekelőtt egy álom, amely segít közelebb hozni a szentség eme óriásának alakját a mindennapi valósághoz, felidézve, hogy mindaz, amit hősiesen véghezvitt, csak messziről nézve tűnhet lineárisnak és egyszerűnek. Valójában mindez a hatalmas munka, amelyet az isteni kegyelem folyamatosan támogat, szó szerint verejtékbe, könnyekbe és vérbe került, amit Don Bosco két nagyon egyszerű okból kifolyólag nem mulasztott el ontani: Isten, Jézus és Mária iránti mérhetetlen szeretete; és az ugyanilyen hatalmas szeretete a fiatalok iránt.
Ennek az álomnak az elbeszélésében, amelynek néhány részletét a rövidsége kedvéért összefoglalva közöljük, Don Bosco a következőket mondja:
„ 1847 egyik napján, miután sokat töprengtem azon, hogyan lehet jót tenni az ifjúsággal, megjelent nekem a Mennyek Királynője, és elvitt egy varázslatos kertbe .”
Aztán Don Bosco leírja a kertet, majd így folytatja:
Volt egy lugas, amely ameddig a szem ellát, oldalról és felülről virágjuk teljében levő rózsabokrok borítottak. Még a talajt is mindenütt rózsák fedték. A Szent Szűz felszólított:
– Vedd le a cipődet! – és amikor levettem, hozzátette: – Menj végig ezen a lugason, ez a te életpályád!
Elkezdtem járni, de azonnal észrevettem, hogy azok a rózsák nagyon éles tüskéket rejtenek, úgyhogy a lábam vérzett. Így hát, miután csak néhány lépést tettem, kénytelen voltam visszafordulni.
- Itt cipőre van szükség - mondtam ekkor a vezetőmnek. Természetesen - felelte -, jó cipőre van szükséged.
Felhúztam a cipőmet, és újra elindultam néhány társammal, akik megkértek, hogy kövessenek. A lugas egyre keskenyebbnek és alacsonyabbnak tűnt.
Sok ág füzérszerűen lógott alá a magasból. Nem is láttam mást, csak rózsát oldalt, rózsát felül, rózsát a lábam előtt. De a lábam belegabalyodott a földön fekvő ágakba és megsebesültem: elmozdítottam egy haránt fekvő ágat és megszúrtam magamat, vérzett a kezem és az egész testem. A rózsák mindenütt nagy mennyiségű tövist takartak.
A Szűzanya biztatására azonban folytattam utamat.
Közben mindazok, akik utamon láttak, azt mondták: „Don Bosco mindig rózsákon jár. Minden sikerül neki.” Nem látták, hogyan tépték meg tagjaimat a tövisek.
Ezen a ponton Don Bosco elmeséli, hogy sok pap, klerikus és laikus, akik követték őt, elhagyták, legyőzve a tövisek fájdalmától. Vonzotta őket a virágok szépsége; de észrevették, hogy töviseken kell járniuk és kiabálni kezdtek: „Becsaptak bennünket!” Nem kevesen visszafordultak. Gyakorlatilag magára maradt.
Azonban hamar megvigasztalódott, mert papok, klerikusok és laikusok újabb tömege váltotta fel az első csoportot, és elkísérték őt a megpróbáltatásaiba, amíg meg nem érkezett „ egy gyönyörű kertbe, ahol néhány híve körülvették, mind lesoványodva, kócosan, vérezve. Ekkor enyhe szellő támadt, és ezzel a lehelettel mindenki meggyógyult, mintha varázsütésre történt volna .”
Később Don Bosco ismét egy nagyon tágas szobában találta magát – „ olyan gazdag volt, hogy a világon egyetlen palota sem dicsekedhet vele. Az egészet teleszórták, és nagyon friss és tövis nélküli rózsákkal díszítették, amelyekből nagyon édes illat áradt .”
Az álom magyarázatát Don Boscónak maga Szűz Mária adta meg: „Tudd meg, hogy a rózsák és a tövisek közt megtett utad a gondoskodást jelenti, amelyet az ifjúság érdekében kell magadra vállalnod. A tövisek jelentik az akadályokat, a szenvedéseket, a kellemetlenségeket, amik majd érnek benneteket. Ámde ne veszítsétek el bátorságotokat! Szeretettel és önmegtagadással mindenen győzedelmeskedni fogtok és eléritek a tüske nélkül való rózsákat.”
ANS-Róma/Szaléziak.
