Főoldal / Szalézi világ / Keresztelő Szent János ünnepén, Don Bosco névnapján
Keresztelő Szent János ünnepén, Don Bosco névnapján
2018-06-24 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén, Don Bosco névnapján hagyományosan utódait, a mindenkori rendfőnököket ünnepli a Szalézi Társaság.
Don Bosco életrajzából tudjuk, hogy ezt az ünnepet már az ő életében is megünnepelték. Emlékezetes például 1855. június 24., Don Bosco névnapja. Mint minden esztendőben, akkor is nagy ünnep volt az Oratóriumban. Don Bosco meg akarta hálálni a ragaszkodást és a szeretetet. Ezt kérte:
– Egy darabka papírra mindenki írja fel, mit kíván tőlem és megígérem, ha van rá egy lehetőség, teljesíteni fogom.
Don Bosco elolvasta a kéréseket. Volt közöttük komoly, de akadt nevetséges is: valaki kért tőle „száz kiló törökmézet, hogy legyen elég egy egész évre”. Savio Domonkos céduláján öt szót látott: „Kérem segítsen, hogy szent lehessek”. A kérést Don Bosco komolyan vette. Magához hívta Domonkost, és közölte vele: „Neked ajándékozom az életszentség titkát. Az első: a vidámság. Ami zavar és elveszi a belső békédet, az nem Istentől jön. A második: a tanulmányi kötelességeid teljesítése és a jámborság. Figyelj az iskolában, tanulj komolyan és légy összeszedett az imádságban. Ezt ne nagyravágyásból tedd, hanem az Úr iránti szeretetből. A harmadik: tegyél jót másokkal! Mindig segíts társaidon, ha nehéz, akkor is. Ebben rejlik az életszentség.”
Don Bosco életrajzírói feljegyezték, hogy 1866. június 24-én, amikor szintén Don Bosco névnapját ünnepelték, részt vett rajta a két szalézi igazgató is, Mirabellóból és Lanzóból. „Lement a nap és szép telihold világította meg az eget – mondja Don Lemoyne, a lanzói igazgató. – Felmentem Don Bosco szobájába és nála maradtam legalább két órán keresztül. Az udvarról felhallatszott az ünneplő gyerekek vidám hangja. Az erkélyen százával égtek színes kis pohárkákban a gyertyák; az oszlopokra zászlók voltak erősítve és fáklyák világították be az udvart. Középen számos fiatalból álló zenekar adott koncertet. Don Boscóval az ablakhoz léptünk. Lenyűgöző volt a látvány. Don Bosco mosolygott. Megszólítottam:
– Emlékszik a régi álmokra? Akiket a Szűzanya megígért, a fiatalok, a papok, papnövendékek, mindannyian itt vannak. Kis híján húsz év telt el azóta és a mindennapi kenyér nem hiányzott senkinek sem.
– Óh, milyen jóságos az Úr! – felelte Don Bosco.
Ismét csendben maradtunk tele nemes érzelemmel. Másodszorra is én kezdtem el a társalgást:
– Nem gondolja Don Bosco, hogy hiányzik még valami, hogy a műve teljes legyen?
– Mi lehetne az?
– A lányok számára nem szándékozik szintén alapítani valamit? Ha lenne egy nővérközösség, amelyet szintén Ön alapított, milyen sok jót tehetnének a lányokkal és az lehetne munkájának a megkoronázása.
Egy időre elgondolkodott, majd válaszolt:
– Igen, helyesen mondod. Ezt is létre jön majd! Lesznek nővéreink is, de nem azonnal, hanem egy kicsit később.”
Don Bosco névnapján most mi is mondjunk el egy imát egy különleges jókívánsággal Ángel Fernández Artime rendfőnöknek, a Szalézi Család fejének.
Szaléziak.HU
