Január 23., 2. NAP: SZERETNI JÉZUST A LEGSZENTEBB OLTÁRISZENTSÉGBEN
Szentírási részlet:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,47-58)
Gondolatok:
Bosco Szent János arra tanította a fiatalokat, hogy szeressék Jézust az Eucharisztiában, hogy legyenek méltóak arra, hogy gyakran áldozzanak, és hogy sűrűn keressék fel az Oltáriszentséget.
Don Bosco leírja, hogyan viszonyult Domonkos a szentáldozáshoz: „Felkészülése a szentáldozásra jámbor volt és tanulságos. Előző este, lefekvéskor egy különleges imát mondott, amely a következő szavakkal zárult: „Legyen mindig áldott és imádott a legszentebb isteni Szentség!” Reggel bőven hagyott időt magának a felkészülésre, de a hálaadása volt az, ami nem ismert határokat. …Ez a lelki hozzáállás vezette Domonkost ahhoz, hogy átélje az igazi örömet. Ez a mély, mennyei boldogság tükröződött a ragyogó arcán minden alkalommal.”
Amikor Don Bosco Rua Mihályt, a későbbi rendfőnök utódját elküldte, hogy egy másik oratórium igazgatója legyen, Don Bosco azt tanácsolta neki, hogy „ne hozzon döntést anélkül, hogy előtte ne emelné föl a szívét Istenhez. Vigyázzon a fizikai és erkölcsi egészségére: szentmiselátogatással, a breviárium olvasásával, elmélkedéssel minden reggel, és látogassa meg az Oltáriszentséget a nap folyamán.” „Két biztos támpont van az ég felé vezető úton: a bűnbánat és az Eucharisztia.” (Don Bosco)
Fohász:
Urunk, Jézus Krisztus, Te a szent Eucharisztiában testedet és véredet adod nekünk, annak jeléül, hogy már most részünk van a Te életedben. Add, hogy egykor teljes egészében részesüljünk benne a Mennyek Országában, ahol Te örökkön örökké élsz.
Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...
Bosco Szent János, könyörögj érettünk!
Szalézi Hivatáspasztoráció/Szaléziak.HU