Főoldal / Szalézi világ / Magyar feltalálók napja – Nagy József testvérre emlékezünk
Magyar feltalálók napja – Nagy József testvérre emlékezünk
2019-06-13 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Június 13-án ünnepeljük a magyar feltalálók napját. A híres magyar feltalálók, tudósok sorában talán nem szerepel, a magyar szaléziak mégis méltán büszkék Nagy József testvérre, aki misszionáriusként Japánban folytatott komoly tudományos munkát és vett részt több kutatásban is.
Nagy József 1908. október 20-án született Nagyvarsányban. Budapesten élt szüleivel és elektrotechnikusként dolgozott. Élénken érdeklődött az amatőr rádiózás iránt, már 12 éves korában maga készített rádiót, lenyűgözték a világvevőben rejlő lehetőségek.
A Szalézi Értesítő útján ismerkedett meg Don Boscóval és a szaléziakkal, és miután jobban megismerkedett a szerzetesi élettel, 1932-ben jelentkezett novíciusnak. 1933. augusztus 25-én fogadalommal is elkötelezte magát. Rákospalotán, a Don Bosco Nyomdánál fejtette ki képességeit. Domitrovits atya itthoni missziós ismertetésein felbuzdulva 1936-ban úgy döntött, hogy misszióba jelentkezik. Jó alkalom volt ez, hiszen éppen ekkor kerestek nyomdászathoz is értő képzett testvéreket a japán misszió számára. Tokióba küldték.
1936. november 22-én érkezett Japánba, a Tokyo-Suginami szalézi missziós iskolában (1963-tól Tokyo Ikuei Ipari és Műszaki Iskola, később Teito Ikuei Gakuin Technológiai Főiskola, majd Szalézi Ipari Főiskola), mint nyomdász technikus. Itt dolgozott harmincegy éven át, egészen 1967-ig. Ebben az iskolában módja volt hasznosítani képességeit, előbb nyomdászként majd oktatóként, tanárként dolgozott. Megtanult japánul és még négy nyelven. Ez az idő alatt tovább képezte magát, három diplomát szerzett. Precíz munkájával, meggyőződéses hitéletével nem csak munkatársai, növendékei, hanem magas rangú közéleti személyek tiszteletét is kivívta.
1950-ben kinevezték a Teito Ikuei Gakuin egyetemi tanárának. Részt vett a japán nyelvű latin betűs tipográfia fejlesztésében, az 1954-ben japán nyelven írt könyve a nyugati stílusú nyomtatásról igazi klasszikusnak számít a témában.
1977-1980 között a Matsushita Elektromomos Műveknél működött, mint tanácsadó a Cougar típusú BCL világvevő rádió kifejlesztésében. A Panasonic és a NEC rádiós és sztereó rendszerek (pl. RJX-4800 D, RF-9000) fejlesztésében is részt vett. A japán háromdimenziós képeslapok feltalálásán és kifejlesztésén is dolgozott, ezzel nagy sikert aratott.
1968-ban elöljárói a miyazaki szalézi missziós központba küldték, ahol előbb a Hyuga Gakuin iskola könyvtárosa, majd az intézet templomának sekrestyése volt. Ezt a feladatot élete végéig ellátta. Nagy örömét lelte abban, hogy rádióján keresztül Japánban a Vatikáni Rádió magyar adását az éjjeli órákban tisztán hallhatta.
1986. november 26-án, miután meglátogatta a Suginami iskolát, ahol több mint harminc évig dolgozott, szerencsétlenül járt, a lépcsőn elesett és betörte a fejét. Erős lelke és mély hite legyőzte a nagy fájdalmakat és csodával határos módon meggyógyult, de ettől kezdve nem tudott ágyba feküdni, csak karosszékben ülve tudott pihenni. 1990. február 16-án Miyazakiban hunyt el.
Tartományfőnöke ezt írja róla: „Ő valóban Nagy volt, mindenben gigászi. Mindenben példás testvér volt, a végsőkig áldozatos és engedelmes.” Íróasztalán ezt a bibliai idézetet találták: „Az Úr igaz támasza és pajzsa annak, aki hisz benne.”
Szaléziak.HU
