Főoldal / Szalézi világ / Margit mama kosara - a rendfőnök decemberi üzenete
Margit mama kosara - a rendfőnök decemberi üzenete
2023-12-17 Vasárnap | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Év végén mindannyiunk lelkében van egy emlékkosár. Ebben benne van, amit átéltünk az év során: kellemes emlékek, de váratlan események is. Ebben az évben nem volt hiány meglepetésekből. Kedves barátaim, kedves Don Bosco tisztelők! A 2023. év végén érdekes gondolatnak tűnt számomra, hogy a kosár szimbolikáját használjam, amelyet Margit mama mindig magával hordott. Az új strenna plakáton is ott láthatjuk a karján. Mind megszoktuk, hogy így látjuk őt. A kosár és a fejkendője nélkül nem is hasonlítana önmagára.
A nagy gonddal font kosárban vitte unokáinak a kelengyét, a frissen sült kenyeret és a tiszta illatos ágyneműt.
De 1846. november 3-án, ahogy Don Bosco említi az Oratóriumi emlékiratokban, amikor édesanyjával együtt lejöttek Becchiből Torinóba, hogy befogadják a város elhagyatott fiataljait, Margit mama a gondosan összehajtogatott esküvői kelengyéjét tette a kosárba, középre néhány levendulacsokrot helyezett. Az aljába, jól elrejtve a szövetbélés alá pedig, elrejtette kevéske kincsét: egy kis bársonycsomagot két gyűrűvel és egy aranymedállal.
Ez a kevés holmi elég volt az Oratórium indulásához. Margit mamának akkora szíve volt, mint Asti összes hegye, és a vászonból ingek lettek a fiúk számára. Különös volt a menyasszonyi ruha sorsa, amelyből a Pinardi-kápolna első oltárterítője, majd egy kolerás beteg lepedője lett.
De a kosár nem volt üres, benne volt szép életének illata.
Boldog emlékek kincsesládája
Így az év végén mindannyiunknak kellene egy ilyen kosár díszként felakasztva elménkben és szívünkben mint a boldog emlékek kincsesládája. Meg kellene töltenünk az élet gyorsan végetérő táncának ámulatával: emberekkel, akik jót tettek velünk, kegyelemmel, amit kaptunk, találkozásokkal, amelyek lélegzethez juttattak és bátorságot adtak, bizonyossággal, reménnyel és mindezek alatt Isten jelenlétének drága aranyával.
Én a kosaramban sok mindent találtam, amiért hálát adhatok az Élet Urának, a mi jó Istenünknek és Atyánknak. És bizonyára, ahogy minden ember életében, úgy nektek is, akik olvastok engem, az év során nem minden okozott örömet. Biztos volt bánat, nehézség, nélkülözés és veszteség is, de mindez – a hitben megélve – értékké válik.
- A kosaramban sok erőfeszítést találok, az enyémet és mindazokét, akik segítenek nekem a kongregáció vezetésében, az élet szolgálatában: oly sokaknak, gyermekeknek és fiataloknak tudtunk segíteni szerte a szalézi világban. Adjon ez bátorságot rendtársaimnak és az egész szalézi családnak, hogy a szalézi hűség útján járjanak tovább. A kosár megannyi adományt is tartalmaz a világ minden tájáról, 135 nemzet 135 országából, az egész szalézi család ezernyi munkájából szerte a világon.
- Az én kosaramban idén ott van a látogatásom a kiskorúak központjában (a régi Generalában, amelyet Don Bosco Don Cafassóval látogatott meg), ahonnan nehéz szívvel tértem haza, tele szomorúsággal látva azokat a fiatalokat, akik remélem, hamarosan túljutnak ezen a helyzeten, ugyanakkor azzal az örömmel, hogy tudom, sikerülni fog nekik. Az emlékezetembe vésődött annak a fiatalembernek a búcsúzása, aki megkérdezte tőlem: „Mikor jössz vissza?” Hamarosan visszamegyek.
- A kosaramban ott van az év során tett megannyi utazás öröme - ezúttal ismét az öt kontinensre, hiszen újra voltam Ausztráliában. Oldalakat tudnék írni az összes útról, de most csak a februári perui látogatásomat említem meg. Jártam Huancayo fennsíkján, hidegben a hegyek között, ahol több mint ezer fiatallal találkoztam a 2500 méteres magasságban, és voltam Piurában, az örök meleg városában (ahogy mondani szokták), ahol mélyen megindított a Segítő Szűz iránti odaadásuk.
- A kosaramban benne van az az öröm is, hogy öt hónappal Artemide Zatti szalézi testvér szentté avatása után Viedmában, Argentínában végigjárhattam az általa bejárt utcákat, ott élhettem, ahol ő élt és az életszentséget valósággá tette a mindennapokban.
- És a kosárban ebben az évben ott van számomra a legmélyebb élmény, amit egy ember átélhet. Az édesanya elvesztése, különösen akkor, amikor az apa már a mennyben van. Az ember valóban úgy érzi, hogy végleg elvágták a „köldökzsinórt”, amely nemcsak a világra jöttéig, hanem egész életében táplálta. Veszteség ez, de remény is, és végtelen hálával tartozom az Élet Urának szüleim hosszú és szép életéért. Hogyan is ne adhatnék ezért hálát az Úrnak.
- Az idei kosaramban benne van Lisszabonban az Ifjúsági Világtalálkozón töltött értékes napok mérhetetlen öröme is. Több mint egymillió fiatal tett tanúságot emberségről és arról, hogy képesek harmóniában, barátságban és békében együtt lenni annak ellenére, hogy nagyon különbözőek, nagyon különböző helyekről érkeztek a világ minden tájáról. Milyen nagyszerű leckét tanítottak nekünk.
- És végül, az idei kosaram a hit és az engedelmesség cselekedetét is tartalmazza. Kétségtelenül hitből tette azt a Szentatya, hogy a római anyaszentegyház bíborosává nevezett ki. És hitből, valamint abban a bizonyosságban, hogy Istenünk mindannyiunk életét olyan egyedi módon kíséri, ahogyan csak Ő tudja, engedelmesen elfogadtam ezt a kinevezést, hálával és a Krisztus helytartója iránti hűség és lojalitás ígéretével, ahogyan azt a bíborosi gyűrű átvételekor mondják nekünk. Csak a hitben lehet ilyesmit méltóképpen megélni.
Amint látjátok, barátaim, a kosaram tele van. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikőtök életében ugyanez a helyzet. Ez az élet nagy ajándéka Istentől.
Áldott hónapot kívánok nektek! És azt kívánom, hogy Jézus Krisztus eljövetelét várva továbbra is Szalézi Családként dolgozzatok azon, hogy világunk megtisztuljon a gyűlölettől és a viszálytól, és megtöltse a keresztény lelkület, hogy mindannyian mindig békében élhessünk egymással!
Msgr Ángel Fernández Artime SDB, rendfőnök
Szaléziak.HU
