Főoldal / Szalézi világ / Markiewicz Bronisław, a szegények papja
Markiewicz Bronisław, a szegények papja
2019-01-30 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
„Amikor egy nemzetben hiányoznak a szentek, az emberek lelkére leszáll az éj, és nem látják az utat, amit követni kell” – mondta Boldog Markiewicz Bronisław, akire január 30-án emlékezünk. Bosco Szent János lelki fia volt ő, aki még radikálisabban szerette volna megélni Don Bosco elveit, ezért Szent Mihály arkangyal védelmébe ajánlotta szerzetesrendjének férfi és női ágát, aki a gonosz elleni mindennapi harcaink védőszentje.
Markiewicz Bronisław 1842. július 13-án született Pruchnikban, Galiciában (Dél-Lengyelország), kispolgári vallásos család tizenegy gyermekéből ő volt a hatodik. Bronisławnak része volta szegénységben, éhezésben. Az iskolában is támadták keresztény eszményei miatt, amelyeket olyan komolyan vett, hogy úgy döntött, belép a szemináriumba. 1867. szeptember 15-én szentelték pappá. Intenzíven belevetette magát a hitoktatásba és a bebörtönzöttek körében folytatott apostoli tevékenységbe. Szeretett emberek között lenni, különösen a szegények között. Vonzották a társadalom peremére szoruló gyerekek, akiknek a szegénység minden fajtájában részük volt. Miattuk szeretett volna pedagógiát tanulni, hogy a lehető legjobb módon segíthessen nekik lelkük megmentésében. A Gondviselés sugallatára mindenképpen tagja akart lenni egy fiatalokkal foglalkozó vallási intézménynek.
Így indult el Olaszországba, ahol teljesen lenyűgözte Don Bosco lelkisége, amelyet tudtán kívül, már ő is a szívében hordozott. Kérte, és el is érte, hogy beléphessen a szalézi rendbe, és 1887-ben magának Don Boscónak a kezébe tette le örökfogadalmát. Közben megadatott neki, hogy meghallgathassa a Szent tanácsait, és közvetlen közelről azonosulhasson szellemiségével. 1892-ben szalézi szerzetesként, mint Miejsce plébánosa tért vissza Lengyelországba, Galíciába, ahol a szegény és elhagyott lengyel fiataloknak szentelhette életét. Hogy a lehető legjobb módon válaszolhasson a nyomorúságos helyzetben lévő Galícia konkrét igényeire, Bronisław úgy érezte, még radikálisabban kell megélnie Don Bosco elveit, és munkatársai egyetértésével megalapította a Szent Mihály Arkangyal Társaságot, melynek a jelszava: „Munka és mértékletesség”. Halála után kilenc évvel az Egyház elismerte a Társaságot férfi és női ágával együtt, így jött létre a két kongregáció, Szent Mihály arkangyal védelmébe ajánlva. Tagjai a miheliták nevet kapták. Don Boscóhoz hasonlóan Bronisław atya is buzdította a gyermekeket és fiatalokat, hogy tiszteljék és szeressék az Oltáriszentséget és a Szűzanyát, meg Szent Mihályt is, aki a gonosz elleni mindennapi harcaink védőszentje. Felebarátai szolgálatáért végzett apostoli tevékenységét a mértékletesség erénye és a megfeszített Krisztussal való egység jellemezte. 1912. január 29-én halt meg Miejsce Piastowében (Lengyelország). 2005-ben avatta boldoggá XVI. Benedek pápa.
Boldog Bronisław Markiewiczet jellemezte az Úr és a felebarát iránti nagy szeretet, különösen a legszegényebbek, elhanyagoltak, elhagyottak és árvák iránti nagy szeretet, akiknek szentelte magát. Különösen lelkes volt, hogy egyre több fiút fogadhatott be, és felajánlhatta nekik az emberi melegséget, ami annyira hiányzott nekik. Ezt a mélységes vágyat fejezik ki szavai: "Szeretném összegyűjteni az elhagyatott gyermekek millióit, minden nemzetből, ingyen etetni őket és felöltöztetni a testüket és a lelküket". Ehhez a törekvéshez a szeretetre és bátor választásához, a szegényekhez hűséges maradt a haláláig, hősiesen elfogadva e döntésekből eredő összes következményt.
Szaléziak.HU
