Főoldal / Szalézi világ / Mazzarello Mária, aki az átlagos szövevényei között megélte a rendkívülit
Mazzarello Mária, aki az átlagos szövevényei között megélte a rendkívülit
2019-05-13 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Segítő Szűz Mária Leányai • szent • megemlékezés • Mazzarello Mária •
Május 13-án, liturgikus emléknapján Mazzarello Szent Mária Dominikára, a Segítő Szűz Mária Leányai társalapítójára emlékezik a Szalézi Család.
A mai napon Nizza Monferratóból megemlékezés és ima szól az egész Szalézi Családért, különösen a Don Bosco Nővérekért!
Mazzarello Mária Dominika egyike azon személyeknek, aki rövid életében (1837-1881) megtapasztalhatta azt a kalandot, hogyan lehetséges az átlagos szövevényei között megélni a rendkívülit. Egy rövid élet, melyet teljes egészében a fiatalok nevelésének szentelt. Évek hosszú sora, melyeket majdnem végig Monferrato dombja között töltött el. Lelkisége ismert a Szalézi Családon belül. De nemcsak ott.
Ki is Mazzarello Mária valójában?
Mária Dominika 1837. május 9-én született a piemonti Mornesében. Jámborságra, fáradhatatlan munkálkodásra, rendkívül jó gyakorlati érzékre és józan ítélőképességre nevelték, s ezek a tulajdonságok akkor is jellemezték, amikor később főnöknővé választották. 15 évesen belépett a Szeplőtelen Szűz Mária Leányai Társaságba és a környéken élő nők tanítójává, nevelőjévé vált. 23 évesen súlyosan megbetegedett tífuszban, s ez a betegség egy lelki elmélyülést váltott ki belőle.
Azzal, hogy betegségében megtapasztalta a fizikai törékenységet, hogy a későbbiekben felvállalta a súlyosan beteg rokonai ápolását, egyrészt megerősítette benne az Istenre való hagyatkozást vágyát, másrészt arra indította, hogy varrodát nyisson, ahol lányokat tanított munkára, imádságra és istenszeretetre. A nagy tudású és bölcs Pestarino atya vezetése alatt és a szentségek gyakori vételével lelki fejlődése egyre mélyült.
Amikor Don Bosco Mornesébe látogatott (1864. október 8.), Mária azt mondta: „Don Bosco egy szent ember és én ezt érzem”.
1872-ben Don Bosco megtalálta benne az alkalmas személyt arra, hogy megalapítsák a Segítő Szűz Mária Leányai Intézetet. Főnöknőként olyan rátermett nevelőnek és lelki vezetőnek bizonyult, aki vidámságával és örömet sugárzó derűjével magával ragadta a fiatal lányokat és többet közülük arra ösztönzött, hogy ők is a fiatalok nevelésére tegyék fel életüket.
Mazzarello anya személyével való találkozás nem csak arra hív bennünket, hogy bepillantsunk a múltba és tanúi legyünk, hogyan jött létre akkor a Társaság és ezt a folyamatot összevessük a maival, hanem rávilágít minket arra, hogy mik is azok a létfontosságú elemek, amelyeket nem szabad veszni hagyni. Isten számára valóban az életének „Ura” volt: s teljes szívvel azt kívánta, hogy a nővérei is ugyanígy érezzenek. Ahogy Alberto Caviglia feljegyezte 1938-ban, a szentségi életnek egy olyan új fajtáját valósította meg, amelyben nincs semmi rendkívüli és feltűnő, a vallásgyakorlásra nézve sem, de a jó cselekedetei által megszenteli a hétköznapokat és példát ad másoknak az életszentségre.
Mazzarello Anya, a Segítő Szűz Mária Leányainak nevelője, hitének példás tanúja, képes arra, hogy másokat is a Segítő Szűz Mária Leányai identitásának elérése felé vezessen, melyet Don Bosco jelölt meg, főképp életének következetes tanúvallomásával.
Mazzarello Mária levelei olvasása közben főleg nyelvezetének egyszerűsége és lelkülete nyűgözött le. A szív egyszerűsége mindig is a hamisítatlan lelkiség jele a szellemi hagyományban.
Az egyszerű szív kristálytiszta, telve Isten Lelkével. A maguk valóságában látja a dolgokat. Az egyszerűség jele annak, hogy valaki jól ismeri önmagát és elfogadja lényének minden árnyoldalát. A szív egyszerű, ha eggyé vált Istennel.
Mazzarello Mária Dominika egyszerű szívét végtelen öröm árasztja el. Buzdításaiban folyton ismétli: „Legyetek vidámak!” Könnyen felismerhető az őt elárasztó öröm, amikor leírja, milyenek a rendtársai, elmeséli az eseményeket és bizonyos humorérzékkel fordul a címzetthez. Ez a humorérzék pedig főleg akkor nyilvánul meg, amikor Mária önmagáról beszél.
Mazzarello Anya életével tanít az életre. Nagy meggyőződéssel állítja: „A mi feladatunk erényben felnevelni a fiatalokat, mindenekelőtt példával, hiszen a példával tanított dolgok sokkal inkább belevésődnek a szívbe és sokkal jótékonyabbak; csak ezután szavakkal.”
Művészete nem csak abból áll, hogy képes átadni saját tapasztalait, hanem főleg abból, hogy élénken és melegséggel mutatja be a személyes és mindenki számára elérhető Isten misztériumát, aki határok nélkül és önzetlenül fedi fel magát azok előtt, akik keresik őt. Nővéreinek nővére, testvéreinek anyja életének teljes ajándékában, Mazzarello Mária Dominika lényével és tetteivel jelölte meg minden Segítő Szűz Mária Leányának útját: egyszerű, mégis bölcsességben gazdag tanúvallomása bátorít minket arra, hogy ma is szolgáljunk.
Mazzarello anyáról is el lehet mondani, akárcsak Keresztes Szent Jánosról: „Isten szavai, mik a szájából törtek elő, nem voltak hidegek, mint a betanultak; melegséget és lendületet adtak, hogy nemesítsék az életét és keressék Istent.” Életével Mária Dominika terjesztette hitét az élő Isten, Úr és egyetlen cél misztériumában, egyszerűséggel és hitelességgel. Azért is vezethette nővéreit a Vele való személyes találkozás útján, mert folyamatosan átélte azt. A keresztény és vallásos élet teljessége felé vezetett fiatalokat és apácákat, élénken terjesztve hitének értékeit, egy valódi, növekedési folyamatot kezdeményezve, személyiségének teljes felvállalásával. Jól ismerjük útját Isten és a világ valósága felé, amelyet értékes közbenjárások és személyes képességei segítettek elő.
A családi élet tapasztalata „Main” számára (így hívták őt a családban és Mornesében) megnyitja az utat a lényeg kutatásában kitartó lelkület, a belső derű, az alázat, a csend, az igazság türelmes kezelése, a feltűnésmentes létezés, és mindenekelőtt a léleknek az Isten jelenlétében való élete felé.
Don Domenico Pestarino, Mornese szalézi plébánosának bölcs vezetése „Main” számára eligazítást jelentett az alapvető motivációk érlelődése során: a szentségi katekézistől az életre szóló döntésig; tütelmes, bölcs, folyamatos vezetés... a Szeplőtelen Mária Leányainak egyesületében kapott értékes nevelés kialakítja benne a nevelés képességét, amelynek segítségével a tapasztalatok alapján vezeti a lányokat a dolgok, a világ, az események értelmének felfedezésében, megtalálva bennük Isten szándékait.
Angela Maccagno tanítónő nem hagyható figyelmen kívül: az ő jelenléte „Main” fejlődési útja során nem elhanyagolható; neki köszönhető a Krisztusban gyökerező életérzés és elköteleződés („Jézus Krisztussal szívből, lélekből, akaratból egyesülni” és nyitottnak lenni a cselekvő apostoli tanúságtételre. Az Istennek tetsző dolgok megkülönböztetése iránti elkötelezettség a mindennapokban azt eredményezi, hogy „az ember eltelik Isten akaratának megismerésével, teljes bölcsességgel és lelki megértéssel”.) (Col1,9)
Életre váltott, hiteles tanúságtétel, beágyazva a derűs, dolgos hétköznapokba: Mazzarello Mária a Szeretet Istenének titkát a saját életével mutatja meg, szavaival, igaz tetteivel. Nem fél elismerni a hibáit, gyengeségeit, az életcéljától való pillanatnyi eltávolodását. „Talán egy negyed órányit nem gondoltam az Úrra.” „Tudod, én is ilyen vagyok, és ebben-abban elbotlom.” „Ez a hiba, ami annyi gondot és szomorúságot okoz neked, nálam is megvan, és sokszor megizzaszt.” De a saját korlátainak megtapasztalása nem taglózza le: „Egy kis bátorsággal és az Isten kegyelmével haladunk előre, és szentekké válunk.” Mindannyiunkat bátorít, és előremozdít a növekedés felé.
Mazzarello anya nevelési módszere
Megható az anyának a nővérekkel, novíciákkal, posztulánsokkal való személyes kapcsolatra való képessége, a konkrét személyre való odafigyelése, a meghallgatás, a testvéri szeretet, a türelem és a személyes bizalom képessége. Mazzarello anya odaáll a nővérek mellé, („nővérek közt nővér” így mondták a szenttéavatási eljárás során) hogy együtt haladjanak a világos cél felé, amely minden lépést megvilágosít.
Személyes odafigyelés, amelyet az elérendő cél érdekében alkalmaz. A hétköznapi élet sok alkalmat nyújt az örömre, amelyekért hálát lehet adni Istennek: egy napfényes nap, egy futás a szőlők közt, egy uzsonna a fasorban. Mornese az önmegtagadás ottnona, de ez nem veszi el a szép dolgok fölötti derű örömét, a testvéri kapcsolatét, az énekét, a színházét, a Tobió hegyen való sétálásét. Még a Rovernoban történő nagymosás is a fáradalmak és a testvéri összetartozás megosztásának alkalmává válik.
Az anya bölcs odafigyeléssel használja ki a nővérek és a fiatalok adottságait, így irányítja őket a szolgálatban és az Úr dícséretében: ha énekelsz, érte tedd, miközben a közösség imáját a te hangod is segíti; ha jól hímzel, tedd egyszerűséggel, anélkül hogy dicsekednél a tehetségeddel; ha jól írsz, értem is tedd. Mintha az anya hangját hallanánk a Cronistoria lapjain megőrzött sok apró történetben.
A találkozás bárhol megtörténik, a munkahelyen, a lépcsőn, a kikapcsolódásban,, ott, ahol kiderül, hogy valakinek szüksége van rá. A kapcsolat derűs, beleilleszkedik a hétköznapi életbe, nincs benne mesterkéltség, tettetés.
Egy szívélyes üdvözlet, egy egyszerű futó kérdés, egy bátorító mosoly, egy apró szívességkérés megnyitják a derűs párbeszédet. A fiatalok jellemének alaposan tanulmányozva ismeri hajlamaikat, növekedési képességeiket, és elindítja őket a fejlődésük útján:
Igazságban szeretve, az anya segíti a nővért, hogy megismerje saját kibontakozásra váró lehetőségeit, és a saját legyőzendő korlátait. Azt akarja, hogy a személy kész legyen átalakulni, belsőleg átformálódni, miközben a hibáin dolgozik. Egészséges realizmussal nem hibátlan lányokat vár el, hanem azt, hogy ne nyugodjanak bele a hibáikba. Ezért az egyik nővért, aki mindig visszaesik ugyanabba a „kétkezi” hibába, arra bíztatja, hogy legyen figyelmes, jobban imádkozzék Isten segítségében bízva. Mária Dominika határozott és következetes vezetőnek bizonyult, mivel az igazságban szeret: „Maradj vidám, mert szeretlek, és a te javadért teszem.”
Mindig a szeretet vezeti: a szeretet, mint Isten ajándéka, a szeretet mint a teremtmény válasza, a szeretet, mint a testvérek szolgálata. Maria Domenica mindenkit szeretett „nagy szerettel és csak az Isteni szeretettől vezérelve, tekintet nélkül arra hogy megérdemlik-e vagy sem, megfelelnek-e vagy sem”.
Ez a titka a nevelési tevékenysége hatékonyságának: érett szeretet, amely nem fél attól, hogy megnyilvánuljon („rólad soha nem feledkezem meg”), de amely határozottan megköveteli a jót, bármi áron. „Miközben kitartóan korrigált, ezt olyan nagy szeretettel tette, hogy abból láthattuk, a korrekciót az irántunk való jószándékból teszi.”
Konkrét szeretet, egyszerű, őszinte: a hétköznapi adakozás szeretete, az anya példájával a fejünkbe vésve, az ő életének és az egész közösség életének a csúcsa: "Tegyétek szabadon, amit a szeretet megkövetel."
Nizza Monferratoban halt meg 1881. május 14.-én. Teste a torinói Segítő Szűz Mária Bazilikában nyugszik. Halálával az Intézet gyors növekedésnek indult. Lányaira az evangéliumi értékek által teljességgel átitatott nevelési hagyományt hagyott: a megvilágosodott katekézis és az égő szeretet által megismert Isten keresése, a felelősség a munkában, az őszinteség és alázat, a szigorúság az életben és az örömteli önátadás.
Nővér és anya, életének teljes odaadásával, Mazzarello Mária Dominika létével és cselekedeteivel utat mutatott a Segítő Szűz Mária minden leányának: egyszerű tanúságtétele, mely telve van igaz bölcsességgel, bátorítást ad mai szolgálatunkhoz, és most is életet fakaszt.
Sr. Carolina Costabile FMA/Szaléziak.HU
