Főoldal / Magyar Tartomány / Megfélemlít vagy átformál minket a koronavírus?
Megfélemlít vagy átformál minket a koronavírus?
2020-05-10 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT | ARCHIVÁLT
elmélkedés • járvány •
De Rossi Raja szalézi atya a koronavírus járvánnyal kapcsolatos gondolatait osztja meg velünk.
Szülőkként, nevelőkként sokszor éreztük zavarónak nevelési szempontból, amikor észrevettük, hogy gyermekeink vagy növendékeink okos telefonjukat nyomkodják akár étkezés alatt, akár a tanórák közötti szünetekben. A korlátozott kijárási tilalom viszont megtanította a szülőket és nevelőket, hogy nem mindig zavaró tényező a modern eszköz, sőt kell és lehet használni a tanulásban és digitális oktatásban. A járvány idején alkalom nyílt arra, hogy használjuk a Zoom, Skype, Microsoft Office, Google tanterem alkalmazásokat.
Laudato si kezdetű enciklikájában Ferenc pápa 2015. május 24-én felhívta a világ figyelmét a közös otthonunkról, a Földről való gondoskodásra és a természetvédelemre. Most már az az érzésünk, mintha a természet végre eredeti állapotába tért volna vissza: a hajók nélküli tenger, a repülőgépek nélküli ég, a járművek nélküli utak miatt a természet megszépült, a levegő megtisztult – de a szájmaszk még mindig kell, s hogy meddig, azt még nem tudjuk.
Az ember pusztította az erdőket, vadászott az erdei állatokra, mivel úgy érezte, ő a teremtett világ királya, de rá kellett ébrednie, hogy az icipici koronavírust még nem tudja megsemmisíteni .
A természet ezt tanítja: ha vigyázol rám és megvédesz, én is megvédelek téged, vigyázok rád.
A világ ráébredt, hogy segíteni kell a szükséget szenvedő embertársainkon, meg kell becsülni az orvosokat, ápolókat, egészségügyi dolgozókat és a közszolgálatban dolgozó minden testvérünket. Élelmiszerosztással, maszkkészítéssel, értük mondott imával fejezzük ki együttérzésüket, a testvériséget.
Az otthon maradás többféle képességet erősített: az olvasás és a tanulás szellemi munkája mellett alkalmat adott a fizikai munkára is, a rendrakásra, kertészkedésre, különleges ételek főzésére, dekorációra, építkezésre. Ezeket a feladatokat eddig a családon vagy a közösségen belül sokszor valaki más csinálta. Most ezen lehetőségekkel élve jobban meg tudjuk érteni, mennyi törődést igényel ez a fajta munka, s ezért is hálásak vagyunk. A Covid 19 időszakában megbénult a normális élet, de rohanás sincs. Az otthon maradás arra is képessé teszi az embert, hogy odafigyeljen a másikra, meghallgassa, vigyázzon rá, megértse őt és megbocsásson neki. Így az ember tudomásul veszi, hogy nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy éljen. Végül a világjárvány arra is megtanítja az embert, hogy úgy szeresse szeretteit, hogy minőségi időt fordít rájuk.
Tény és való, hogy az ember szívében ott a félelem, mert a korlátozott kijárási tilalom hatalmas gazdasági problémákkal jár: munkanélküliség, elbocsátások, fizetéscsökkenés.
A gazdasági válság sok lelki gondot is okozott. Ilyenkor egyetlen menedék az Isten. Imádkozni sem mehet a hívő az Isten házába. De vigasztalhat az, hogy Isten meglátogat minket otthon az online miséken. A nyilvános szentmise nagyon hiányzik sokaknak.
Mit kér az ember Istentől általában? Békét az otthonába, kenyeret az asztalára, boldog életet. Most a koronavírus okozta félelem miatt mi azt kérjük, hogy "éljünk".
A család kényszerből van együtt. Az otthonmaradás nem önkéntes vállalás. Több a feszültség a családban, mert többet van otthon az ember, sőt, az otthoni munkavégzés is gyakran stresszhelyzetet teremt. Ennek következmény lehet a válás, alkoholizmus, családon belüli erőszak.
A járvány nem szűnt meg. Nap, mint nap a fertőzöttek, gyógyultak, karanténban levők, elhunytak száma miatt izgul az ember, emiatt uralkodik még mindig a félelem. Ha köhög valaki, megijed a másik. Most már kórházba sem úgy mehet a beteg, mint a járvány előtt.
A távolságtartás, a kesztyű és a szájmaszk kötelező használata még mindig érvényben van. Félelemmel kezeljük a karanténban levő saját rendtársat vagy családtagot, mivel nem tudjuk, fertőz-e. Az ajtókat, tárgyakat, kilincseket rendszeresen fertőtlenítjük, kezünket is többször mossuk. Vigyázzunk különösen a 65 év fölöttiekre, a krónikus betegekre, mert drága az élet! Ki gondolta volna néhány hónappal ezelőtt, hogy így lebénul és meg lesz félemlítve a világ?
Bár félelem van az emberekben, hála Istennek nincs pánik. A járvány miatt nemcsak egyes országok szenvednek, hanem az egész világ, így a világgazdaság is válságban van. A világjárvány okozta problémák kezelése közös feladata minden jó szándékú embernek az egész világon. Az is félelmet kelt az emberekben, hogy minden drágulni fog, mivel az ember mindig is hajlott arra, hogy pénzközpontú legyen, de most az tapasztalható, hogy a világjárvány átformálta az embert emberközpontúvá.
Vannak olyan cégek és társaságok a világon, amelyek nem küldték el dolgozóikat fizetés nélküli szabadságra. Gondoskodnak másokról abból, amijük van. Én úgy vélem, hogy a világjárvány bezártsága inkább az emberek szívét, a nagylelkűségét nyitotta ki. Az otthon maradás az otthoni munka megbecsülését, a családi élet méltóságát bontakoztatta ki a családokban és a közösségekben. A korlátozott kijárási tilalom az emberek által okozott kártól szabadította meg a környezetet.
Befejezésül Ferenc pápa urbi et orbi gondolataiból idézek: „Sokkal nehezebb azonban megértenünk Jézus magatartását. Miközben a tanítványok természetesen izgatottak és reményvesztettek, Ő a tatnál van, a bárkának azon a részén, amely először süllyed el. És mit csinál? A háborgás ellenére békésen alszik, bízva az Atyában — ez az egyetlen alkalom, amikor azt látjuk az evangéliumban, hogy Jézus alszik. Amikor aztán felébresztik, majd lecsillapítja a szelet és a vizeket, odafordul a tanítványokhoz, és megrovóan így szól hozzájuk: »Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?«” (v. 40)
„Ők továbbra is hittek Benne, hiszen Őt hívták segítségül. De figyeljük meg, hogyan szólítják meg őt: »Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?« (v. 38) Ez egyáltalán nem érdekel Téged: úgy gondolják, hogy Jézus közönyös velük szemben, nem törődik velük. Közöttünk, családjainkban az egyik legfájdalmasabb dolog az, amikor ezt mondják: »Nem törődsz velem?« Olyan mondat ez, amely megsebez, és elszabadítja a szív viharait. Jézust is megrázza. Hiszen senki sem törődik jobban velünk, mint Ő. És valóban: ahogy megszólítják, rögtön megmenti reményvesztett tanítványait.”
„Urunk, áldd meg a világot, adj egészséget a testnek, vigasztalást a szívnek! Azt kéred tőlünk, hogy ne féljünk. Ám hitünk gyönge, mi pedig félelemmel teltek vagyunk. Te, Urunk, ne hagyj magunkra minket a vihar tombolása idején. Ismételd el újra: »Ne féljetek!« (Mt 28,5). Mi pedig Péterrel együtt »minden gondunkkal hozzád fordulunk, mert neked gondod van ránk.«” (vö. 1 Pt 5,7)
De Rossi Raja SDB/Szaléziak.HU
