A levéltári anyag augusztus 16-ról beszél: de van egy furcsa és szeretetteljes értelmezés.
Archív adatok
Castelnuovo dAstiban a Szent András plébánia keresztelési anyakönyve egyértelmű. A bejegyzésben Don Sismondo plébános latin nyelven ezt írta:
„1815. augusztus 17. - Bosco Giovanni Melchiorre, Francesco Luigi és Margherita Occhiena, a Bosco házapár fia tegnap este született és ma este ünnepélyesen megkeresztelte a főtisztelendő Don Giuseppe Festa plébános helyettes úr. Keresztszülei a caprigliói illetőségű Occhiena Melchiorre és Bosco Maddalena, a néhai Secondo Occhiena özvegye Castelnuovóból.
Giuseppe Sismondo, plébános és Foreane vikáriusa.”
A hivatalos keresztelési okmány szerint tehát Don Bosco 1815. augusztus 16-án este született. Mégis, Don Bosco azt állítja az „Emlékiratokban”:
„Mária mennybevételének napján születtem 1815-ben Murialdóban, Castelnuovo d Asti közelében.”
A különbség nyilvánvalónak tűnik, még akkor is, ha Don Bosco nem azt írta, hogy augusztus 15-én született, hanem egyszerűen „a Mária mennybevételének szentelt napon”.
Don Bosco haláláig ezt a „Máriának szentelt napot” mindig a legnyilvánvalóbb jelentése szerint értelmezték, nevezetesen „augusztus 15-én” anélkül, hogy Don Bosco bármiféle megjegyzést tett volna ezzel kapcsolatban.
Ez olvasható az 1879. januári Szalézi Értesítőben, valamint a Du Boys által 1884-ben Párizsban kiadott Don Bosco és a Szalézi Társaság című könyvben, sőt a Don Bosco koporsójába 1888. február 2-án helyezett pergamenen is, amelyet szintén Don Rua írt alá.
Nem sokkal Don Bosco halála után azonban a szaléziak sürgetőnek érezték, hogy a boldoggá avatási és szentté avatási folyamatra való tekintettel minden lehetséges bizonyítékot összegyűjtsenek róla. Ebben a kutatási légkörben egy castenuovói szalézi, Secondo Marchisio atya Castelnuovo d Astiba ment azzal a szándékkal, hogy a helyszínen kikérdezze a becchi, castelnuovói és moncuccói idősebb embereket arról, mire emlékeztek Don Bosco fiatalkoráról. Mintegy három hónapos munka után, 1888 októberében Don Marchisio tanúvallomások sokaságával tért vissza Torinóba. Többek között a castelnuovói plébánia levéltárát is felkereste, ahol látta azt a keresztelési jegyzőkönyvet, amely Don Bosco születési dátumaként augusztus 16-át, és nem 15-ét jelölte meg.
Természetes tehát, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon Don Bosco vagy a plébános tévedett-e, vagy a rokonok cserélték fel a dátumokat, ahogy ez néha megtörtént, vagy pedig - ahogy egyes feltételezések szerint - Don Bosco szándékosan igazította ki a dátumot, hogy születése Nagyboldogasszony napjára essen. E kérdések megválaszolásához először is fel kell idéznünk a korabeli népi felfogást.
Augusztusi Madonna a népnaptárban
A piemonti falvakban, és máshol is az emberek az ünnepnapokat nem dátummal, hanem egy szent, egy ünnep, egy fesztivál, egy esemény nevével szokták jelölni.
Január elsejét egyszerűen "a strenna napjának" (él dì dla strena) hívták, az adott hónap utolsó napjait” a feketerigó napjainak” ( ij dì dla merla ) nevezték, és így tovább. Február 3. a torok megáldásának napja volt; június 6. Torinóban a csoda napja; 23-24-én Szent János ünnepe; szeptember 8. a szeptemberi Szűzanya stb.
Akkoriban nem foglalkoztak annyira a naptári dátumokkal, mint ma. A születési, keresztelési és halálozási dátumokat csak a plébániai anyakönyvekben lehetett megtalálni, amelyek 1866-ig az egyetlen létező anyakönyvek voltak, ráadásul 1838-ig csak latinul írták őket.
Ebben a helyzetben érthető, hogy az augusztusi ünnepnapok három napját, 14-15-16-át egyszerűen "Augusztusi Madonna" -ként (La Madòna d agost) emlegették .
A Nagyboldogasszony ünnepe az év egyik legfontosabb és legszívhezszólóbb ünnepe volt, és az augusztusi Madonna iránti tisztelet a legmélyebben gyökerező és ünnepelt ünnepek közé tartozott egész Piemontban. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Asti, Ivrea, Novara, Saluzzo és Tortona székesegyházai mind a Nagyboldogasszony tiszteletére vannak szentelve, és a piemonti egyházmegyék területén ma is nem kevesebb, mint 201 (kétszázegy!) plébániatemplomot szenteltek a Nagyboldogasszony tiszteletére. Hogy csak néhányat említsünk a Castelnuovohoz legközelebb eső plébániák közül: Arignano, Lauriano, Marentino, Chieri melletti Riva, Villafranca d Asti. És érdemes megemlíteni, hogy az Acqui egyházmegyében 9 plébániát szenteltek Nagyboldogasszony tiszteletére, Alba 10, Alessandria 9, Aosta 5, Asti 4, Biella 9, Casale 9, Cuneo 4, Fossano 3, Ivrea 12, Mondovì 18, Novara 34, Pinerolo 6, Saluzzo 12, Susa 7, Torino 16, Vercelli 18, Tortona 28, amelyek közül 16 piemonti területen van.
Amint tehát elképzelhető, az augusztusi Szűzanya ünnepét mindenhol komoly ünnepségekkel, legalább három napig tartó körmenetekkel és fesztiválokkal ünnepelték. Castelnuovo Don Boscóban még ma is nagy ünnepélyességgel ünneplik Nagyboldogasszony ünnepét (èl dì dla Madòna – jegyezzük meg a hasonlóságot Don Bosco „Mária mennybevételének szentelt nap” kifejezésével). Egy áhítatos imakilenced után mindenki a Madonna del Castellóba özönlik a körmenetre, a hatóságok és a város lakossága egyaránt. Ezt követi nyolc napon át tartó szórakozás körhintával és kocsizással a téren. Mondanunk sem kell, hogy az augusztus 16-án megtartott Szent Rókus ünnepét nem tekintik önálló ünnepnek, hanem gyakorlatilag összevonják Nagyboldogasszony ünnepével.
Don Bosco születési dátuma
Csak e szokások és áhítatok figyelembevételével érthetjük meg Don Bosco születésének datálását. Margit mama bizonyára mindig ezt mondta fiának, Jánosnak: "Az augusztusi Szűzanyakor születtél ." Nyilvánvalóan nincs írásos feljegyzésünk, de aki ismeri a környezetet és a nyelvet, az nem igazán tud más kifejezést elképzelni az ajkán. És amikor 1873-ban, IX. Piusz parancsára Don Bosco végre összeállította "Emlékiratait", olaszosítva - az írásaiban oly gyakori dialektusok egyikével - édesanyja piemonti kifejezését (a la Madòna d agost), ezt írta: „Mária mennybevételének szentelt nap volt az én születésem napja 1815-ben”.
Don Eugenio Ceria, Don Bosco életrajzírója, mint jó piemonti, olyan értelmezést ad a mondatnak, amelyet mi magunkévá tettünk: „Érdemes emlékezni arra, hogy Piemontban arról, ami nem sokkal augusztus 15. előtt vagy röviddel azután történt, gyakran mondják, anélkül, hogy túlságosan pontosítanák, hogy az augusztusi Madonnakor történt, és mindenki könnyen megérti, mikor volt”.
Don Michele Molineris, a helyi szokások figyelmes gyűjtője továbbra is ugyanezen a véleményen van, míg Don Teresio Bosco egy új lehetséges értelmezést terjeszt elő: „Édesanyja sokszor mondta neki: - a Szűzanya napján születtél -, és Don Bosco egész életében azt fogja ismételni, hogy 1815. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén született. Soha nem ment el és nem nézte meg a plébániai anyakönyvet, ahol az van írva, hogy augusztus 16-án született? Az édesanyja tévedése? A plébános tévedése? Valószínűleg egyik sem. Akkoriban a plébánosok megkövetelték a hívektől, hogy az újszülötteket az első huszonnégy órán belül hozzák el megkeresztelni. Sok apa, hogy ne kockáztassa a gyermek életét, néhány nappal később hozta el hozzá a gyermeket, és hogy ne provokálják ki a plébános haragját, elhalasztotta a születés napját. Ez történt Giuseppe Verdivel, Don Bosco kortársával és még sok mással is. És a gyerekek jobban hittek az anyjuknak, mint az anyakönyveknek.”
E cikk írója úgy tudja, hogy augusztus 27-én született, az anyakönyvi dokumentumok mégis 28-ára teszik születési napját. Nem ő lesz tehát az első, aki tagadja P. Teresio feltevésének lehetőségét, miszerint Don Bosco valóban 15-én születhetett.
Ami azonban elfogadhatatlan, az az a hipotézis, hogy ez Don Bosco trükkje volt, hogy a születési dátum manipulálásával legendát építsen magának, egyfajta példaértékű életrajzot, amelyben a hős augusztus 15-én, pontosan Nagyboldogasszony napján való születését a Gondviselés első cselekedetének tekinti a maga vonatkozásában.
Don Bosco kétségtelenül nagyon ügyes mesemondó volt, aki tudta, hogy szükség esetén kiszínezze és felerősítse egy tény részleteit, hogy érdeklődést, ámulatot vagy vidámságot keltsen fiatal hallgatóiban, vagy hogy felkerekítse a számokat, hogy kinyitassa a pénztárcákat, és az emberek elgondolkodjanak munkásságának megállíthatatlan fejlődésén, de nem volt megrögzött hazudozó, és naiv sem volt. Ki tudná elképzelni őt annyira tájékozatlannak, hogy ne tudná, hogy előbb-utóbb kiderül születésének valódi dátuma? Ki tudja elképzelni őt elég bolondnak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy ez a kis turpisság ki fog derülni?
Aki ismeri Becchi Szentjét, annak számára világos, hogy ő nem olyan ember volt, aki a dátumok kronológiájához ragaszkodott, hanem a vallási jelentésükhöz. Számára az emberi történelem, még a személyes története is szent történelem volt, a gondviselés üdvösségtörténete. Saját életében isteni tervet látott, és azt akarta, hogy fiai bátorításként emlékezzenek erre.
Összegzés
Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a plébánia anyakönyvében szereplő augusztus 16-i dátum nagy valószínűséggel helyes, de nem zárható ki teljesen, hogy Don Bosco valójában 15-én született.
Mindenesetre Don Bosco tudta, hogy az „augusztusi Szűzanya” napján született, és örült ennek.
A két dátum, a 15. és a 16. az akkori közfelfogás szerint nem volt lényegesen különálló. Egyetlen ünnep volt, Nagyboldogasszony napja. Ezért mindkét esetben beszélhettünk "Mária mennybevételének szentelt napról".
Nem tudunk arról, hogy Don Bosco kifejezetten "augusztus 15-ről" beszélt volna, de lehetséges, annál is inkább, mivel nem zárható ki, hogy ezt a dátumot tartotta helyesnek.
Minden bizonnyal ezt hitték követői a halála előtt, a kijelentéseket értelmezve: "Én az Augusztusi Madonna napján születtem" a legszűkebb értelemben (nem feledve, hogy a legtöbb ember a magánbeszélgetésekben Don Boscóval piemonti nyelven beszélt).
Szentéletű édesanyja, Margit is ezt mondta neki, amikor belépett a szemináriumba: "Amikor a világra jöttél, a Boldogságos Szűznek ajánlottalak. Amikor tanulmányaidat elkezdted a Madonna iránti tiszteletet ajánlottam neked. Most azt mondom, légy egészen az övé, szeresd társaidat, akik tisztelik Máriát, és ha pap leszel, hirdesd mindig Mária tiszteletét.". És Don Bosco ezt tette egész életében.
Egy hideg téli reggelen, 1888. január 31-én Don Bosco az Üdvözlégy Mária hangjaira fejezte be földi zarándoklatát Valdoccóban. Ez lett a vége annak a hosszú és fárasztó útnak, amelyre az "Augusztusi Madonna" forró nyári estéjén Becchi dombjairól indult el.
P. Natale Cerrato SDB
donbosco.press/Szaléziak.HU
