„Egy gyermek elméjével szeretnék meghalni, mert ő a legnagyobb kutató.”
Két percig sem tud csendben maradni, még ha arannyal is fizetnének neki. „Anya, miért zöld a fű? Apa, miért száll a füst? Miért van bajusza a nagypapának? Hol van a szél, amikor nem fúj? Pisilnek a halak? Hol voltam én, amikor még nem voltam itt?”
Ez egy folyamatos bombázás, ami megfojt minket. Mégis soha ne fáradjunk bele, hogy hálát adjunk a Jóistennek, aki a gyerekeket ilyen kielégíthetetlenül kíváncsinak teremtette.
A „miért?” egy csodálatos szó: feltárja, hogy az intelligencia gyors és éber. Egy „miért?” naponta eltünteti a mentális rozsdát! A „miért?” értékes szó: „miért?” nélkül nincs felfedezés, nincs haladás. „miért” nélkül az ember állat lenne! Tehát meg kell védenünk a „miért?”-et, meg kell óvnunk. Hogyan?
Az első és legfontosabb védekezés a válaszunk. Ha folyton azt mondogatjuk a gyereknek, hogy „Majd holnap megtudod, ne zaklass…”, elfojtjuk a kíváncsiságát és lelassítjuk az agyát. Ezért kötelességünk válaszolni.
✦ Válaszolj megfelelően, ne csak úgy, mintha csak úgy mondanál egy szót, szórakozottan, miközben valami másra gondolsz.
✦ Válaszolj röviden. A gyermek figyelmének időtartama olyan rövid, mint egy postabélyeg. „Miért nem engeded, hogy megfogjam a kést?” „Mert vág!” Ennyi az egész.
✦ Válaszolj világosan. Az apa biztosan nem tartotta be ezt a szabályt, amikor a gyerek kérdésére: „Apa, milyen gyümölcsök ezek?”, azt válaszolta: „Fekete szilvák, drágám.” Mire a kisfiú így válaszolt: „De apa, azok rózsaszínek!” Az apa pedig így válaszolt: „Azért rózsaszínek, mert zöldek!” Válaszolj intelligensen. Nem ez volt a válasz volt, amit egy kislány kapott, aki az állatkertben a ketrecben lévő oroszlánokat megfigyelve megkérdezte: „Miért van az oroszlánnak ilyen nagy feje?” A válasz: „De ez nyilvánvaló! Hogy ne férjen át a rácsokon!”
✦ Válaszolj az életkor figyelembevételével. Az első években a gyerekek nem a valódi okot keresik, hanem inkább egy dolognak vagy egy eseménynek a célját akarják tudni, például: „Miért esik a hó?” „Hogy síelhess.” Ahogy a gyermeked növekszik, mélyebb, „felnőtt” válaszokat kell adnunk. Például: „Miért olyan kicsi a csillagok fénye?” „A csillagok ugyanolyan fényesek, mint a nap, de mivel nagyon messze vannak, apró pontoknak látjuk őket...”
✦ Válaszolj a „Miért?” kérdés minőségének értékelésével. Valójában a „Miért?” kérdéseknek többféle típusa létezik.
Ott van a „Miért?”, amit a gyerek csak azért mond állandóan, hogy mondjon valamit, és azonnal egy másik témára vált, anélkül, hogy megvárná a választ. Van a „Miért”, ami a gyerek azon vágyából fakad, hogy lássák és figyelembe vegyék. Ott vannak a kutató, valódi érdeklődésből fakadó „Miértek”. Ahogy már mondtuk, ezekre válaszolnunk kell.
✦ Válaszolj részvétellel!
„Jól van! Jó kérdést tettél fel! Próbáljuk meg együtt megválaszolni.”
✦ Válaszolj őszintén. Ez nem mindig könnyű, de lehetséges. Úgy válaszolhatunk, hogy soha ne kelljen visszavonnunk, amit mondtunk, még olyan érzékeny témákban sem, mint a szex, a halál vagy Isten. Sajnáljuk, hogy helyszűke miatt ezt itt nem tudjuk megpróbálni. Máshol megpróbáltuk. Másrészt a kevés szó célja más volt: meggyőző felhívás arra, hogy válaszoljunk a gyermek „Miért?” kérdéseire.
✦ Válaszolj, hogy ne oltsd ki a kutató intelligenciáját.
✦ Válaszolj, mert a kíváncsiság az egyik legértékesebb tulajdonság. A nagy svájci pszichológus, Jean Piaget bizalmasan ezt mondta: „Szeretnék egy gyermek elméjével meghalni, mert ő a legnagyobb kutató.”
KIFEJEZÉSEK, AMIKET NEM SZABAD KIMONDANI
Meg kell védenünk a kérdőjelet: azt a pontot, amely lehetővé tette számunkra, hogy a barlangokból kilépve meghódítsuk az eget. Nos, a „Miért?” megölésének alapvető feltétele, hogy mindig kerüljünk az alábbi kifejezéseket:
✦ „Ez nem a te dolgod”
Ha a gyerek felteszi a kérdést, az annak a jele, hogy az ügy érdekli, hogy érinti őt.
A válaszadás elmulasztása olyan, mintha arra ösztönöznénk, hogy máshol keresse a választ; vagy ami még rosszabb, elfojtjuk a kíváncsiságát, és passzív, apatikus gyereket nevelünk. A pszichológusok szerint az a gyermek, aki születésekor nem elégíti ki a kíváncsiságát, az iskolában nem fogja érezni a késztetést arra, hogy olyan tantárgyakkal foglalkozzon, amelyek sokkal kevésbé tűnnek érdekesnek számára.
✦ „Majd elmondom, ha nagy leszel”
Minden kornak megvan a maga teljessége. Egy csecsemő akkor „nagy”, amikor még teljesen kicsi; ugyanez vonatkozik egy kisgyerekre, egy tinédzserre, egy érett férfira. Ezért minden kornak megvan a maga megfelelő válasza. Azzal, hogy azt válaszoljuk: „Majd elmondom, ha nagy leszel”, a gyermeknek azt a gondolatot közvetítjük, hogy vannak tiltott területek, ami beteges kíváncsiságot válthat ki belőle.
✦ „Nincsenek ennél okosabb kérdéseid?”
A gyerek meg van győződve arról, hogy nincsenek buta kérdések, ezért nem adja fel. „Anya, miért van ennyi lyuk a sajton?” Az anya: „Nincs más kérdésed?” A gyerek megszégyenül és hallgat. De néhány perccel később megkérdezi: „Anya, legalább azt megmondanád, hogy miért van sajt a lyukak körül?” Ha a gyerek olyan kérdést tesz fel, ami furcsának tűnik számunkra, ne javítsuk ki hirtelen, hanem abból a kérdésből kiindulva bővítsük ki a beszélgetést, és ha szükséges, javítsuk ki.
✦ „Ezt kérdezd meg apától”
A gyerek azt gondolhatja, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán, nem vagyunk felkészülve a válaszadásra, vagy hogy nincs meg a felhatalmazásunk erre. Ezért próbáljunk meg válaszolni, esetleg hozzátéve: „Apát is megkérdezzük.” Ez a beszédmód nagyon megnyugtató és kielégítő a gyerek számára, aki mélységesen élvezi a szülők közötti összhangot.
✦ „Ki tanította ezeket neked?”
Az ilyen reakció azt jelenti, hogy nem fogadjuk el, hogy gyermekünk a családi környezeten kívül is tanulhat; azt jelenti, hogy helytelenítjük, ha valaki a tudtunk nélkül beszél vele. Egy ilyen válasz lelassíthatja a gyermek társas fejlődését, zárkózottá és bizalmatlanná teheti másokkal szemben.
