Főoldal / Szalézi világ / Misszionárius a javából – Rudolf Lunkenbein emlékezete
Misszionárius a javából – Rudolf Lunkenbein emlékezete
2020-07-15 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
DélAmerika • jogok • misszionárius • szentség •
Rudolf Lunkenbein szalézi atyát azok közé a szerzetesek közé soroljuk, akik életükkel és cselekedeteikkel segítik a modern missziós lelkület megértését. Égi születésnapján, július 15-én rá emlékezik a Szalézi Család.
Mato Grosso brazil állam északnyugati részén 1976. július 15-én a németországi Ebensfeldből származó Rudolf Lunkenbein szalézi szerzetes pap a fehér nagybirtokosok lövéseinek áldozata lett. Fenyegetve érezték magukat a Meruri missziós állomás vezetője részéről, aki földmérési kampányt folytatott, hogy megvédje az őslakos népeket, a bororo indiánokat a területüket elfoglaló fehér telepesektől.
Mato Grosso állam évszázadok óta a bororo indiánok élettere volt, de az 1970-es években a nagy földbirtokosok fölvásárolták a földet, hogy szójabab ültetvényeket létesítsenek. A katonai kormány támogatását élvezték, hiszen sok pénzhez jutott az engedélyezéssel. Rudolf Lunkenbein szalézi szerzetes, aki 1958-ban 19 éves korában már szolgált misszionáriusként Brazíliában, és évekig dolgozott a bororo indiánokkal, papként visszatért ide, miután Benediktbeuernben befejezte teológiai tanulmányait. Sokszínű társadalmi és lelkipásztori elkötelezettsége mellett mindent megtett, hogy védett körzeteket hozzon létre és kompenzálja az indiánokat. E célból az államnak fel kellett mérnie a területeket, és a fehér telepeseknek fel kellett szabadítani azokat.
A bororo-indiánok számára ez élet és halál kérdése volt. A katonai kormány intézkedései és településeik megszállása kihúzta a lábuk alól a talajt. Mivel jövőbeli kilátásaik nem sok jóval kecsegtettek, reménytelen helyzetükben már a kihalás szélén álltak, mert nem tudták táplálni utódaikat. A gyermekek száma jelentősen csökkent.
Mi Rudolf Lunkenbein legnagyobb érdeme? Hogy nem csak aggodalommal nézte ezt az áldatlan helyzetet, hanem cselekedett is. Annak érdekében, hogy az elnyomott indiánok visszakapják földjeiket és jogukat az élethez, hevesen kampányolt a kormánynál az őslakosok jogainak védelmében.
A vállalt elkötelezettségéért az életével fizetett. Azon a napon, amikor Lunkenbein atya a kezében tartotta a rendeletet, amely megerősítette az indiánok saját földtulajdonhoz való jogát, a 37 éves papot a Meruri missziós állomás előtt lelőtték.
Lunkenbein atya sírjánál a bororo indiánok megígérték, hogy tovább élnek.
Papi jelmondata szerint: „Szolgálni jöttem és meghalni érte” (utalás Mt 20,28-ra) - ez a mondat áll sírján portugál, német és indián nyelven. Rudolf Lunkenbein korunk szenvedélyes és energikus tanúja volt Ferenc pápa „Laudato si” kezdetű enciklikájának szellemében.
A boldoggáavatási folyamatot Brazíliában kezdték meg 2018-ban.
Szaléziak.HU