Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - A halál gondolata
Napról napra Don Boscóval - A halál gondolata
2022-01-30 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Maria Vitelleschi márkiné, akit mindig legyőzhetetlen borzongás fogott el, ha a halálra gondolt, 1866 elején ezekkel a szavakkal írt levelet Don Boscónak:
„Isten kegyelméből gazdag vagyok, csak egy kín gyötör, de az iszonyatosan: a gondolat, hogy meg kell halnom. Kész vagyok bármire, csak múljék el ez az állandó és rettentő kín. Kizárólag ezért írtam ezt a levelet. Az idő múlik, és a betegségem talán rövidesen magával hozza ijesztő következményét.”
Don Bosco ezekkel a szavakkal válaszolt: „… biztosítom Önt, hogy a Segítő Szűz Mária már megígérte, hogy megadja ezt a kegyelmet. Ön minden gond nélkül fog meghalni, sőt, anélkül, hogy észrevenné.”
1871 végén a márkiné azt mondta a férjének, hogy mivel már egy jó ideje nem végzett életgyónást, most szeretné megtenni. Elment gyónni, és aztán olyan derűsen tért haza, hogy nem volt képes magába rejteni az örömét.
December 31-e volt. Másnap, az új év első napján, miután magához vette a Szentostyát, visszatérve a palotába hangosan így ujjongott:
– Milyen gyönyörű áldozás volt! Valóban nem volt még részem hasonlóban. Többet ért ez az egy, mint az összes többi szentáldozás az életemben.
Aztán egyszer csak azt mondta a szolgáknak:
– Tárjátok ki a zsalugátereket, sötét van.
– Mind nyitva van, márkiné asszony.
– Akkor… – odafordult a férjéhez, és mosolyogva így szólt:
– Angelo, Angelo, lehet, hogy meghalok, érted? Lehet hogy meghalok!
Ezek voltak az utolsó szavai: fájdalom nélkül halt meg, és még az arckifejezése sem változott.
(vö. Memorie Biografiche, VIII. 703.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó 2008
Szaléziak.HU
